Hihetetlen: Videoton–Sporting 3:0

KISS TIBOR NOÉ

Fantasztikus győzelem volt, a Videoton 12 ezer néző előtt fogadta a portugál ászokat, és már a 35. percben beállította a végeredményt. Jellemző a vendégek zavarodottságára, hogy a harmadik gól előtt Khalid Boulahrouz serdülőként is szégyellnivaló hibát követett el. Pedig Boulahrouz nem szívbajos, a beceneve „Kannibál”, s 35 alkalommal játszott a holland válogatottban is. A zavar azonban nem magától alakult ki, azt a Videoton határozott, tervszerű játéka okozta, pedig Boulahrouz mellett olyan sokat próbált profik léptek pályára a zöld-fehéreknél, mint Izmajlov, Pranjic vagy Gelson Fernandez.

„Az a legfontosabb feladatom a segítőimmel együtt, hogy megtaláljuk a megfelelő taktikát és játékrendszert. Ma ez sikerült” – értékelt elégedetten Paulo Sousa, aki a Vidivel nagyon ráérzett arra, hogyan kell játszani a nemzetközi porondon. Tökéletesen kell kontrázni – ezzel röviden összefoglalható a Videoton taktikája. Hosszabban: fegyelmezett védő- és középpályás játék nélkül ez semmire sem volna elég. Nagyon fontos, hogy ezúttal a szélsők (Walter Lee, Felipe Oliveira) is hozzátették a magukét a csapat eredményességéhez.

Sá Pinto és a Sporting játékosai viszont egymással versengve vállalták magukra a felelősséget a kudarcért, de a tréner azért odaszúrt a magyar csapatnak: „Úgy gondolom, a hazai csapat nem játszott jól, csupán megnyerte a meccset.” Szeretnénk még sokszor hallani azt a formulát, hogy „csupán megnyertük” a meccset, Sá Pinto viszont nem szívesen olvasta el a meccs portugáliai kommentárjait. „Katasztrófa, rémálom, megalázó vereség” – írták a lapok, amelyek szerint szinte biztos, hogy a Porto elleni hétvégi rangadón már nem Sá Pinto ül a Sporting kispadján. A hangulatra jellemző, hogy a repülőtéren tucatnyi szurkoló várta keresetlen szavakkal a portugál küldöttséget, a klubszékház előtt pedig már hajnalban száz fő tüntetett az elnök és a tréner távozását követelve.

Az UEFA honlapja sokkolónak nevezte a mérkőzés eredményét. Tény, hogy ez volt a játéknap legnagyobb meglepetése az Európa Ligában, hiszen a magyar futballcsapatok a nemzetközi porondon egy évtizedben egyszer vernek meg Sporting-szintű ellenfelet, ráadásul ez a Sporting tavaly – majdnem ugyanezzel a játékoskerettel – bejutott az Európa Liga elődöntőjébe. Alighanem ez volt az elmúlt húsz év legnagyobb sikere magyar klubcsapat részéről. Korábban csak a Ferencváros és a Debrecen jutott be valamely európai kupa csoportkörébe. A Fradi rögtön megverte a Grasshopperst (ráadásul az Üllői úton ikszelt a Real Madriddal is), s bár talán a zürichi győzelem volt minden idők egyik legemlékezetesebb magyar érdekeltségű kupameccse, ez a Sporting magasabbra taksált gárda, mint amilyen a Grasshoppers volt. A Debrecen már kevésbé bizonyult sikeresnek a főtáblán, 11 vereség mellett egy győzelemre futotta a Loki erejéből, az EL csoportkörének utolsó fordulójában tét nélküli mérkőzésen verte az olasz Sampdoriát.

Magyar sikerről beszélünk a Videoton kapcsán, de azért ehhez csendben tegyük hozzá, hogy a fehérváriak csapatában (a szerb-magyar állampolgárságú Nikolicsot nem számítva) mindössze két magyar futballista jutott szóhoz kezdőként.