Hiába villogott elöl Sani

Somorja. Kiismerhetetlenné válik lassan a mostantól már túlzás nélkül a bombabiztos kieső(jelölt)nek számító bacsfai legénység. A nagyszombati tartalékok elleni meccset megelőző 10 fordulón át lőtt 2, illetőleg bekapott 16 gól azt sejtette, tulajdonképpen nincs baj a védelemmel, egész egyszerűen kellene egy vagy két gólerős támadó, s minden megváltozna. Erre mi történik? Lő hármat a csapat, és négyet kap... Mit szóljunk ehhez? Mintha a bekkek saját csatártársaikkal szeretnének kibabrálni, amint gólt lő Sani (a nigeri légiós csatár volt a hazaiak legjobbja), máris előzékenyen felkínálnak az ellenfélnek egy-egy ziccert. Nem szabad megfeledkezni azért Róbert Paldan edző felelősségéről sem. Sokan már jó ideje tudják: a balhátvéd Bočko nem a kezdőcsapatba való. Rájön erre lassan a tréner is. A gyors és bivalyerős riválisa mellett csak álmélkodó Bočkóról játszi könnyedséggel rúg két gólt Molnár, és így két vezetést követően kétszer is egyenlíthet az ellenfél. Lecseréli őt Paldan, de mit csinál még a „bölcs” tréner? A 25. percben, 2:2-nél érthetetlenül három poszton változtat. Ez a momentum igazolta: teljes a káosz Paldan fejében – a fiatal tréner ugyan elvitathatatlanul remek erőnléti edző, de pocsék „meccskaucsoló”, mert nem annyira rossz már most ez a bacsfai csapat (Sanival, Sokollal, Horkýval megerősödve), hogy három gólt löve (500 percnyi gólcsend után) odahaza kapjon ki egy másik kiesőjelölttől! Nem csodálkoznánk, ha ezt a sorsdöntő vereséget az edző nyakába varrrnák és sor kerülne a trénermenesztésre. Még akkor is, ha ezzel a vereséggel jelenleg úgy tűnik, hogy a kiesőjelöltek hatosfogatában utolsóként, egyetlen nyeretlenként dekkoló bacsfaiakat már semmi és senki sem mentheti meg a kieséstől. De ettől persze még az élet megy tovább... A bacsfai foci is?