Három olimpikon és a többiek

Decemberben a városvezetés hathatós támogatása tette lehetővé, hogy ünnepi akadémián emlékezzenek meg Ipolyságon a szervezett sportélet századik évfodulójáról. Ennek a múltidéző találkozónak volt egy másik eseménye is: az eltelt évszázadot felölelő kiállítás megnyitása. A tárlat március közepéig marad a felújított zsinagógában (a városi múzeumban lehet érdeklődni, onnan mindenkit átvezetnek a kiállításra), s nem ártana, ha utána is a honti város lakosai és a kíváncsi érdeklődők számára hozzáférhető helyen emlékeztetne az egykori sportcsaták hőseire, az ipolysági sport neves alakjaira, történéseire. Kár lenne, ha valahol a raktárakban, szekrényekben porosodna az értékes anyag.

Ipolyság három csillaga indult az ötkarikás játékokon. Róluk központi helyen láthatunk összeállítást. Szokoly Alajos volt társaival a sportélet megalapozója, 1902. január 28-án létrehozták a Honti Sportklubot. A kiváló sportember már korábban letette névjegyét az első újkori olimpián: 1896-ban Athénban bronzérmes lett a 100 méteres síkfutásban. Látható szinte valamennyi, Magyarországon létező relikviája, Bernecebaráti múzeuma kölcsönözte. Ipolyságtól négy kilométerre fekszik ez a falucska, Szokoly sírja is ott található.

A szervezett sportélet megalapítójának két másik társa jóval később, a paralimpián tündökölt. Bogdán István a tolókocsisok több mint százszoros szlovákiai atlétikai bajnoka, s ami csodálatos: 2002-ben is gyújtött aranyérmeket az országos bajnokságon. Hatvan évesen! Sportolói pályafutásának csúcsát az 1992-es barcelonai paralimpia jelentette: bronzérmet szerzett gerelyhajításban. Gáspár László a celluloid labda megszállottja, még mindig aktívan asztaliteniszezik a mozgássérültek és az ép testűek között egyaránt. Oszlopos tagja az extraligás őrsújfalui férfi együttesnek. Indult az atlantai és a sydneyi paralimpián is, s egyikről sem tért haza érem nélkül. Aranyvágya egyelőre nem teljesült, de Athén 2004-ben újabb lehetőséget kínál.

Gazdag és sokrétű az ipolysági sportkrónika. Mert a labdarúgáson (a meghatározó szerepéhez képest meglepően kevés emléktárgy maradt fenn) kívül az asztalitenisz, a karate, az atlétika, a tenisz, a jégkorong, a motorsport, a modellezés, a testépítés, a hegymászás, sőt az iskolai sport is képviselteti magát a kiállításon, melynek összeállítója és szorgalmas előkészítője Révész Ferenc, a helyi gimnázium testnevelő tanára volt. Nélküle ma aligha meríthetnének az ipolyságiak sportélet korábbi évtizedeiből. „Minden sportág múltja és jelene is helyet kapott, az eredményesség sorrendjében. Harminc éve kezdtem gyűjteni az anyagot. Szerettem volna egy múzeumot összehozni. Többen, míg éltek, megígérték, hogy haláluk után rám hagyják az emléktárgyaikat. Sajnos, ezek nem jutottak el hozzám. ĺgy aztán az ipolysági labdarúgásból 1960-ig csak papírra vetett emlékek maradtak. Sok kiállított tárgy magántulajdonban van. Később múzeumba kerülhet, vagy visszaadjuk azoknak, akiktől kaptuk. Száz év alatt először született ilyen tárlat. Legnagyobb értéke, hogy egy helyen mutatja be a sportágak eredményességét, sikereinek emlékeit. S ennek gazdagsága sok ipolyságit is meglepett.”

Két halott a versenypályán

Az ipolysági sportélet múltjában búvárkodók két szomorú érdekességre is rábukkantak. A krónikások szerint ketten vesztették életüket a honti város sportpályáin történt szerencsétlenség során. Fógel János labdarúgót a villám csapta agyon, bemelegítés közben. Kovács Géza elsős gimnazista az egyik ifjúsági futballmérkőzésen olyan szerencsétlenül ütközött ellenfelével, hogy a kórházban belehalt sérüléseibe. (jmk)