Háborús övezetté változott a befutó

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A bostoni merénylet szemtanúinak beszámolói szerint a robbantásokat hallva sokan először nem is tudták, mi történik. Néhányan azt hitték, tűzijátékot rendeznek a verseny tiszteletére. „Először azt gondoltam, egy teherautó rohanhatott neki egy épületnek, vagy kisiklott egy metrószerelvény – mondta egy huszonöt éves helyi mérnök, aki hatodik maratoniját futotta. – A barátom viszont rögtön tudta, hogy bomba robbant. Azt mondta: ez biztosan nem mennydörgés.”

Egy 27 éves lányt néhány kilométerrel a cél előtt ért a telefonhívás, hogy azonnal álljon meg: „Nem érdekelt a verseny. Abban a pillanatban semmi sem érdekelt kevésbé, mint az, hogy lefutom-e a maratont vagy sem.”

Volt azonban olyan versenyző, aki a két robbanást követően is futott tovább: „Azért jöttem, hogy lefussam a 42 kilométert. Néhány méterre a céltól már csak nem fogom feladni?” – magyarázta egy középkorú futó.

A robbantások nyolcéves halálos áldozata egyébként édesapját várta a célban. A kisfiú édesanyja és húga is súlyosan megsebesült a merényletben, nővére sértetlen maradt.

Egy harmincöt éves tengerésztiszt háborús övezethez hasonlította a robbantások helyszínét: „Láttam futókat, akik néhány perce azt ünnepelték, hogy teljesítették a maratont, most pedig nincs lábuk. Mindenhol vér és csontok. Szörnyű.” (abc, cnn)