Ha öt percet kapott, akkor is bizonyítani akart

Katarban rendezik a férfi-kézilabdavilágbajnokságot, milyen szemmel nézi a vb-t?Mikor kint voltam, már tapasztaltam, milyen szervezők a helyiek, és nálam csillagos ötösre végeztek. Szerintem a csapatok is nagyon jól érzik magukat, hiszen csodálatos szállodákat, csarnokokat építettek fel nekik a vb-re. Egyetlen hiányérzet van bennem: kevés a néző, ez még tévén keresztül is érzékelhető. František Šulc, aki a katari Lekhwiya együttesében játszik, azt nyilatkozta, hogy Katarban olykor bangladesi vendégmunkásokat fizetnek meg, hogy beüljenek nézőnek. Ez tényleg így van?99%-ra meg tudom erősíteni, hogy igen. Az Ázsia-kupa döntőjét pont Šulcék ellen játszottuk, telt ház volt, de látszott, hogy a nézőknek nem sok közük volt a kézilabdához. Azok a munkások ültek ott, akik a hoteleket építik. Gondolom, nem maguktól jöttek, biztos kaptak érte valamit. Katarban nincsenek hagyományai a kézilabdának. Milyen volt ott játszani?A katari sportélet nagyon érdekes. Minden sportágnak megvan a maga sejkje, aki csak úgy a maga szórakoztatására építi a csapatait, befektet. Nekik ez szinte zsebpénz, s másképp nem tudnak bajnokságot építeni, csak ha Európából hoznak játékosokat, bár a bajnokságban sok ázsiai és afrikai kézilabdázó is szerepel. A sejk a sportolókkal is találkozik, vagy csak a háttérből irányít?A négy és fél hónap alatt, amíg ott voltam, csak az Ázsia-kupa megnyerése után találkoztam vele. Akkor lejött hozzánk, gratulált, fényképezkedett velünk, de előtte nem láttuk. A csoportmeccsekre nem jött el, az elődöntőt és a döntőt viszont már a páholyából nézte. Az eltérő kultúrát nehéz volt megszokni?Szerencsém volt, mert mi, európaiak egy szállodában laktunk, és nagyon sok időt töltöttünk együtt. Nem fényezni akarom magam, de velem nagyon könnyű kijönni. Ha esik a hó, és valaki azt állítja, hogy piros hó esik, nem veszekszem vele, ráhagyom. Mik a szabadidős lehetőségek Katarban?Augusztusban nagyon nehéz volt. Azt hittük, majd kimegyünk a strandra, de a 49 fokban nem volt olyan nagy kedvünk hozzá. Egyszer ugrottunk be a vízbe, de az is majdnem 30 fokos volt, nem lehetett kibírni. Az nagyon unalmas időszak volt, mert olyan sok mindent nem lehet ott csinálni, a plázák gyönyörűek, de múzeumok vagy kulturális intézmények nem nagyon vannak. Később azonban, ahogy enyhült a hőség, már a tengerparton is jól el lehetett tölteni az időt. A december, január a legkellemesebb időszak Katarban. A foci-vb-t is akkor kellene megrendezni?Nyáron nincs rá esély. Még úgy sem, ha már azt is rebesgetik, hogy légkondicionált stadionokat építenek, a pénz nem gond. De szerintem ez még a katariak lehetőségeit is meghaladná. Decemberben és januárban viszont 20–25 fok van, az optimális volna egy vb-rendezésre. Az pedig biztos, hogy a szervezés 110%-os lesz. Arra kell számítanunk, hogy egyre több sportág egyre több világversenye lesz Katarban?Azt hallottam, hogy olimpiát is rendeznének, huszon- vagy harmincvalahányban! Csak hát az olimpia is augusztusban van, amikor ötven fok van. Nem tudom, egy maratonfutónak mennyire lenne ez jó … Mit szól a katari kézilabda-válogatott vb-teljesítményéhez? Négy meccs után a harmadikok a csoportban, csak a spanyoloktól kaptak ki, Chile, Brazília és Szlovénia ellen nyertek.Azt biztosra vettem, hogy Brazíliát és Chilét legyőzik, s úgy gondoltam, Szlovéniát ki-ki meccsen bírói segítséggel fogják verni. Végül a bíró segítsége nem is kellett nekik. Az biztos, hogy nem ők a vb esélyesei, de a legjobb nyolcban ott lehetnek. Nagyon sokat számított nekik, hogy egy fél évet tudtak együtt készülni, a többi csapat meg két hét közös felkészülés után érkezett a tornára. Az új edző, Valero Rivera nagyon jó, taktikailag is fegyelmezett csapatot rakott össze, olyan játékosokat keresett, akik beleillenek a koncepciójába. A magyar válogatott nem jutott ki a vb-re, de utólag felcsillant a remény, hogy a visszalépett Bahrein és Egyesült Arab Emírségek helyére bekerülhet. Mit gondol az IHF döntéséről, amely végül Izlandot és Szaúd-Arábiát sorolta a mezőnybe?A magyar szív az magyar szív, mindig a magyar csapatot tenné előre. Nem vagyok már válogatott, de szeretném, ha a csapattársaim ott lehetnének a tornán. Furcsa így ez a vb a magyarok nélkül. Azért is fájó, mert az olimpiai részvétel szempontjából is kulcsfontosságú lett volna a vb. Mi a véleménye arról, hogy Talant Dujshebaev lett a férfiválogatott szövetségi kapitánya? Ez az az út, ami sikerre vezethet?Megmondom két év múlva! Ha kijutunk az olimpiára, azt mondom, nagyon jó döntés volt! Nehéz kérdés ez. Itt volt Mocsai Lajos, aki hosszú évekig dolgozott a válogatottnál, s azt is lehet mondani, hogy eredményesen, hiszen kétszer olimpiai negyedik volt a csapat, vb-n, Eb-n az első nyolcban végzett. Valahol ez nem rossz eredmény. Én mégsem vagyok elégedett. Akkor lennék az, ha mindenhol aranyat nyernénk, és a következő évben is mindig az arany lenne a cél. Remélem, a Magyar Kézilabda-szövetség is azért hozta meg ezt a döntést, hogy előbbre lépjünk. Ne az 5–8. hely legyen a cél, hanem az 1–4. A Veszprém számára is az 1–4. hely, sőt, a végső győzelem a cél a Bajnokok Ligájában. Mikor lehet ez reális?Akár már ebben az évben benne lehet ez a csapatban. Azt már előreláthatólag meg lehet mondani, hogy ki fog bejutni a Final Fourba, de ott az elmúlt két évben mindig meglepetés született. Tavaly mi és a Barcelona voltunk a favoritok, s végül a harmadik helyért játszottunk egymás ellen, a Flensburg nyerte meg a BL-t, akit negyediknek tippeltek. Egy évvel korábban pedig ugyanez volt a Hamburggal. A Veszprém számára azonban mindenképp a BL-siker a cél. S mi lesz önnel? Marad Veszprémben, vagy más csapatot keres?Egy biztos – nem maradok. Ha valaki játszik a katari Super Globe-on, akkor abban a szezonban már nem játszhat a Bajnokok Ligájában. Annak pedig nem sok értelme van, hogy a SEHA-liga és a magyar bajnokság miatt engem megtartsanak, ez túl nagy luxus lenne. S mivel 38 évemmel én vagyok a legidősebb, és nekem van a legrövidebb szerződésem, csak a szezon végéig, nekem kell valamit kitalálnom. Ha vissza tudnék menni Katarba néhány hónapra, akkor visszamennék. Ezek szerint jól érezte kint magát?A család nélkül nagyon nehéz, de ha az ember négy hónapra otthagyja a családját, akkor legalább tudja, hogy miért teszi. Itt jönnek képbe az anyagiak. Három gyerekem van, gondolnom kell arra, hogy minél jobb életet tudjak nekik biztosítani. Ha Katar nem jön össze, akkor nagy valószínűséggel Balatonfüreden fogok játszani a következő négy és fél hónapban. Továbbjutottak az EHF-kupában, és még van hat nemzetközi mérkőzésük. Borbély Ádám megsérült, Székely Marci pedig fiatal válogatott kapus, de a vezetők szerint én jó lennék mellé, kiegészítenénk egymást. S egyébként meddig tervezi még a karrierjét?Amíg Veszprémben játszottam, úgy éreztem, még minimum két év van bennem ilyen szinten. Most, hogy kint voltam Katarban, ezek az érzések változtak. Alacsonyabb szinten nem biztos, hogy lenne bennem ennyi. Kihúzni ki tudnám, de nem szeretnék vergődni a pályán. Csak a pénz miatt nem szeretném csinálni. A következő fél év sok mindent eldönt majd, az is lehet, hogy utána abbahagyom. Inkább kétkezi munkát vállalok, minthogy a drukkerek csak legyintsenek rám, azt mondják, jobb is, hogy már elengedtek Veszprémből. Emlékezzenek inkább arra, hogy az olimpián megfogtam a hetest Izland ellen, és bevédtem a négy közé a csapatot, vagy hogy a Barcelona ellen a Final Fourban 50% feletti teljesítményt nyújtottam. Milyen gyakran idézi fel ezeket az emlékezetes pillanatokat?Nem túl sokszor. A legnagyobb fiam viszont imádja visszanézni az olimpiai és világbajnoki meccseket, amelyeken én is játszottam. Olyankor néha belenézek, amikor hallom, hogy a riporter kiabál, és kíváncsi vagyok: megfogja azt a hetest vagy nem, mi lesz most?! Mi szokta felpörgetni a kapuban?Szoktam ilyen játékokat kitalálni magamnak, hogy az ellenfél kapusával versenyzek. Ő persze ezt nem tudja! Ha megfog egy lövést, az arra ösztönöz, hogy én is fogjam meg a következő labdát. Szokott készülni az ellenfelekből?Ha túlságosan sokat videózok, akkor össze tudom saját magam zavarni, és ki sem tudom bogozni. Ezért nem is szoktam sokat videózni, főleg, ha ismerem a játékosokat. Mazochistának kell lenni ahhoz, hogy valakiből kapus legyen?Érdekes, hogy van sok fiatal, aki imádja a kapuspozíciót, de fél a labdától. Gyönyörű kapusmozgása van, ám jön a mérkőzés, és átváltozik. Elbújik, kifordul… Én azt szeretem, akinek lehet, hogy nincs jó mozgása, de belenéz a labdába. Ebből lehet kapust faragni. A mozgáson lehet javítani, de ha félsz, azzal nehéz mit kezdeni. Valamennyire fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy odaállj egy 110–120 km/h sebességű lövés elé. De hát az se normális, aki beállónak áll, ütik-verik egész meccs alatt. Hogyan látja az utánpótlás jövőjét?Az, hogy van lehetőség különféle kézilabda-iskolák, -akadémiák indítására, nagyon szép és jó, de még nem lehet beszélni az eredményességről, mert még nincs kinevelve egyetlen játékos sem. Öt–nyolc év múlva megmutatkozik, hogy ezek a játékosok a magyar válogatott és a legjobb európai klubok meghatározó emberei lesznek-e. Azért nehéz ez, mert sokat kell várni. Lehet, hogy nagyon eredményes lesz, de lehet, hogy tíz év múlva azt fogjuk érezni, rengeteg időt elvesztegettünk, az állam sok pénzt fordított erre, mégsem lett belőle semmi. Remélem, az akadémiák nem a pénz miatt csinálják, hanem tényleg a magyar kézilabda előrehaladásáért. Milyen a fiatalok hozzáállása?Az Éles Kézilabda-iskolában néha-néha tartok edzést a kapusoknak, és azt látom, hogy ha ezekkel a gyerekekkel ismert ember foglalkozik, akkor nagyobb motivációval dolgoznak. Nagyon fontos nekik, hogy felnézzenek valakire. Engem pedig inspirál, hogy látom rajtuk a fejlődést. A gyerekei is kézilabdáznak?Igen, a két nagyobbik az Éles Kézilabda-iskolába jár. Gergő 2003-as születésű, de a 2002-esek között van nevezve, Máté meg 2006-os és a 2005-ösök között játszik. Szerényen mondom: nem ügyetlenek. De azt is megmondom, hogy a legkisebbnek, Áronnak semmi köze a labdához. Nem is vonzza, ő bokszoló akar lenni. A közelmúltban megjelent önről egy könyv Első számú második címmel. Úgy érzi, hogy a második számú kapus szerepébe tolták?Sokan kérdezték, hogy cinikusan gondoltuk-e ezt a címet. Ez soha nem fordult meg a fejemben, de amikor a szerző, Zatkalik Dávid ezt javasolta, rögtön nagyon frappánsnak találtam. Ez az én életem. 1997-ben kezdtem az élvonalban védeni, és két olyan év volt a pályafutásom során, amikor az edző úgy számított rám mint első számú kapusra. Rögtön az első szezonomban Dunaújvárosban, illetve 2004-ben, amikor kimentem Lübbeckébe. De a második évben már ott is hoztak egy másik kapust, én pedig megsérültem, és bár a felépülésem után felváltva védtünk, nem voltam már egyes. Valahogy mindig második számú kapusnak voltam elkönyvelve. Vagy akkor hoztak be, amikor nagy baj volt, vagy amikor már plusz tízzel vezettünk. Hogy egy komoly meccset rám bízzanak, az csak a válogatottban fordult elő Szathmári visszavonulása után. Nem deprimálta ez a helyzet?Lelkileg nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, de mikor pályára léptem, soha nem volt probléma. Mindig azt mondtam: „Jó, nem számítanak rám, második vagyok, de most lehetőséget kaptam, és bebizonyítom, hogy tudok 50% felett védeni.” Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy mindig jól ment a védés. Igaz, hogy az edzőtől nem kaptam meg a bizalmat a következő meccsen sem, de mindig tiszta volt a lelkiismeretem. Még Zdravko Zovko idejében Cegléden tíz góllal vezettünk a félidőben, de nem cserélte le Sterbik Árpit, csak az 55. percben küldött be, amikor már 18 góllal vezettünk. Ez már megalázó volt, akkor már válogatott kapus voltam. De nem azt mondtam, hogy nem megyek be, hanem az alatt az öt perc alatt megfogtam mindent. A tüske bennem maradt, de akkor is bizonyítani akartam.