Győrben valami tényleg elkezdődött

Győr. „Megőrültél? Magyar bajnokira menni?” – reagált szemrehányóan egyik közeli ismerősöm, mikor elárultam neki, hogy a Győri ETO–MTK rangadóra készülök. „De hiszen a két legjobb formában lévő együttes csap össze” – válaszoltam elbizonytalanodva. Itt fordult meg először a fejemben, hogy a bajnoki után akár nevetség tárgyává is válhatok…

De nem így történt! Sőt, a magyar újságíró kollégák szerint az ETO–MTK összecsapás kirívóan nagy iramot hozott (nekik aztán van viszonyítási alapjuk), mi több: a győriek 1:0-s sikerével végződő mérkőzés volt a tavasz eddigi legjobbja. Hogy miért? Volt két csapat, melybe a „taktikus támadófut?ball” elnevezésű programot telepítették. S a két informatikus, Egervári Sándor (ETO) és Garami József (MTK) félrekattintás nélkül hajtotta végre a műveletet. Élvezetes, lüktető játékkal rukkoltak elő a felek (olykor azért a pontatlanság is becsúszott, de ne legyünk telhetetlenek). Kék-fehér részről a Kanta-féle körhinta, Hrepka varázslatos megkerülős csele; győri oldalról Sztevanovics bravúros védései, Pákolicz trükkjei és pimasz távoli emelése (amit Végh csak ujjheggyel tudott a keresztlécre tolni) ment élményszámba.

A győriek akaraterejét és küzdőszellemét jelzi, hogy a jobb oldali védő, Nikolov Balázs nevéhez fűződik a három pontot érő találat. Magyar pályákon ritkán látható ellentámadás végén (egy magát öreg motorosnak tituláló szurkoló állította) a montenegrói Brnovics lőtte keresztbe (vagy kapura?) a labdát, melyet a korábban Norvégiában is légióskodó Nikolov gyötört a gólvonal mögé. Ekkor talált egymásra az Egervári-legénység és a győri közönség. Már kórusban, s teli torokból ordította a mintegy ötezer Rába-parti a Hajrá Etót. A lefújás után pedig valóságos népünnepély tört ki a lelátón.

Itt most nem kell csendben maradni – mondhatták az édesapák pöttöm fiacskáiknak, hiszen az ovisok is a „Csak az Eto!”-t kiabálták. És a leglényegesebb: az éllovas MTK és a győriek között egy pontra olvadt a különbség.

Bajnoki cím? „Nem gondolunk rá. Mi csupán meglepetéscsapat vagyunk” – állítja Egervári Sándor. Csak nehogy az idényzáró után az első helyen találja védenceit…

A játékvezetés volt a leggyengébb

Amennyire színvonalas volt a játék, annyira pocsék volt a játékvezető és asszisztenseinek közös ténykedése. A győri Brnovics találatát les címen érvénytelenítette Solymosi Péter, bár legrosszabb esetben is egyvonalban volt a támadó a védőkkel. Az egyik kék-fehér védő kezezését sem vették észre a tizenhatoson belül. Ráadásul a győri Supic brutális belemenését is büntetővel kellett volna díjazni. A bosnyák védő hátulról, páros lábbal szállt bele a fiatal Pál Andrásba. Az MTK 22 éves támadója már vissza sem térhetett a pályára. (kb)