Guľát meglepte a sikere

 

Számított rá, hogy ön lesz az év edzője?Egyáltalán nem. Nincs mögöttem húszéves karrier, nem nyertem a csapatommal trófeákat. Tehát nyugodtan ültem a nézőtéren, tetszett a műsor, jól szórakoztam, s kíváncsian vártam, ki lesz az év futballistája. Amikor felolvasták, hogy én lettem az év edzője, az nagyon kellemes, de egyben sokkoló is volt, nem is tudtam rendesen reagálni.Mondott már valaha beszédet ilyen sok ember előtt?Ilyen nagy formátumú játékosok és edzők előtt még soha. Természetesen izgultam, sokkal jobban érzem magam a focipályán, másrészt felemelő is volt az egész. Ön szerint mivel érdemelte ki az elsőséget?Erre talán inkább azok tudnának válaszolni, akik rám szavaztak, de azt gondolom, az is közrejátszott a sikeremben, hogy Trencsénben meg tudtuk változtatni a játékosok, sportvezetők és a szurkolók hozzáállását is. Más szemmel tekintenek a futballra, nemcsak az eredmény számít nekik, hanem a mutatott játék is. Mindig becsületesen, sportszerűen próbálunk játszani, és azon dolgozunk, hogy a futballistáink fejlődjenek. A trencséni klub kitűnt a II. ligából dinamikus játékával, s ezt a felfogást az élvonalban sem adták fel. Ráadásul sok fiatal futballistának bizalmat szavaznak.Sosem osztottam fel a játékosokat öregekre és fiatalokra, mindig azt mondtam, hogy jó játékosokra van szükségünk. Nagyon jól tudtam együtt dolgozni a 37 éves Martin Ševelával is, aki velem egyidős. Tudtam azonosulni a cég filozófiájával, s bár nem értem el valami óriási sikert, nem lettünk bajnokok vagy ilyesmi, az már ez alatt a néhány év alatt is megmutatkozott, hogy jó úton járunk, jó stratégiát választottunk. Nagyon örülök, hogy kaptam Trencsénben egy esélyt, s látom, hogy a játékosaim fantasztikusan dolgoznak, s egyre jobbak lesznek. Van edzői példaképe?Nincs konkrét példaképem, de mindenkiben próbálok találni valami inspirálót. Sokat tanulok a cégen belüli kollégáimtól, a többi Corgoň ligás szakvezetőtől, s persze a külföldi közvetítésekből is. Sokat olvasok, igyekszek fejleszteni magam. Ha pedig arra gondolok, mely edzők inspiráltak még játékoskoromban, meg kell említenem az édesapámat, aki megszerettette velem a futballt, és felelősségtudatra nevelt, de nem feledkezhetek meg Milan Lešickýről, Štefan Zaťkóról, Pavel Vrbáról sem. Az ő edzői filozófiájuk nagyon hasonlít az enyémhez. Ősszel nagy port kavart, amikor kiderült, a 2013/ 2014-es szezontól a zsolnaiak vezetőedzője lesz.Kitűnő volt dolgozni Trencsénben, de új kihívásokat keresek. Folyamatosan fejlődni szeretnék. Fél évig még Trencsénben maradok, és tudásom legjavát fogom nyújtani, aztán pedig állok elébe a zsolnai munkának. Vannak álmaim, vannak pontosan megfogalmazott céljaim, de az ember sosem tudhatja, mit hoz a jövő. Számomra a legfontosabb a mindennapok munkája.