Hat évtizedet töltött a futball világában, gólt rúgott a világbajnokság legjobb kapusának – Hrablík József mesél

Mikor 1962 és 1964 között Pilsenben futballozott, az utolsó bajnoki fordulóban kiesőfélben lévő csapatával a pozsonyi Slovan ellen játszott.

„Az 1962-es világbajnokságról hazatért ezüstérmes csehszlovák válogatottból öten léptek pályára a vendégek mezében: Popluhár, Horváth, Jokl, Cvetler, mindannyian nagy nevek. És a kapusuk az a Viliam Schrojf volt, akit a chilei vb legjobb hálóőrének választottak. Nálunk én lőttem neki az ötödik gólunkat, ami nagyon feldobott, hiszen nem akárkinek jártam túl az eszén. Fel sem tudtam fogni, mit tettem. Húszéves srácként. Schrojfot csak csodáltuk a világbajnokságon, aztán meg gólt lövök neki 

– meséli évtizedekkel később is boldogan. – 

Hatvankét év elteltével már csak arra emlékszem, hogy jó összjáték után a tizenhatos sarkából még egy métert befelé húztam, és bal lábbal laposan a hosszú sarokba lőttem. 6:6 lett az végeredmény. Ez viszont se nem osztott, se nem szorzott, mert már egy körrel korábban kiestünk az élvonalból.” 

Kétszer az Intertotó Kupában

Hrablík József 1966-tól futballozott zsolnai mezben, a csapat akkor került fel a csehszlovák élvonalba, és bekapcsolódott a nyári Intertotó Kupába (azon csapatok számára, amelyek nem szerepeltek a két legfőbb UEFA-sorozatban). 

„Legnagyobb európai kupaélményemet Dániában éltem át. A Boldklub Vejle otthonában kikaptunk 2:1-re. Fantasztikusan játszottunk. Az első félidőben szinte végigsöpörtünk a pályán. Helyzet helyzetet ért, de kimaradtak. Aztán rúgtunk egy gólt. A második félidőben a tenger melletti pályán meg összeestünk, mint a colstok. Kifáradtunk a párás levegőtől. Rúgtam egy hatalmas gólt a dán válogatott kapusának, Christiansennek. Még nem felejtettem el a nevét. Düsseldorfban szintén 2:1-re kikaptunk, és azt az egy gólt is én szereztem. Itt-ott azért betaláltam.” 

4:2-es siker Teplicén

Egy másik élménye volt zsolnai mezben, amikor gyenge bajnoki kezdés után – négy mérkőzésen egy pontot szereztek csak – Hrablík József már két találkozón nem is játszott, és Teplicébe vitt az utuk. Az észak-csehországi együttes két éve veretlen volt hazai pályán. 

„A kialakult helyzetben az edző elkezdett csereberélni, a szokottól teljesen eltérő felállásban rakta össze a csatársort is. Sima, 4:2-es győzelmet arattunk. Büszke vagyok rá, a két első gólunkat én rúgtam. Addig nem éltem meg soha és sehol ilyen pályán, de Teplicén igen, hogy a közönség a bajnoki végén állva megtapsolt bennünket. Fantasztikusan játszottunk”

– meséli az egykori balszélső. Hozzáteszi, először találta ki az edző, hogy megpróbálják a 4-3-3-as felállást, és nem az akkor szorgalmazott öt csatáruk volt. Azt mondta, nem akar látni egy elöl lévő játékost sem ácsorogni. Ahogy a labdát elveszítik, fejvesztetten tessék visszarohanni a saját tizenhatosukba, és ott sűríteni a mezőnyt.

„A hazaiak nem tudtak átjutni rajtunk, ellentámadásaink meg szuverének voltak. Balszélső voltam akkor is. Aztán, vagyis az ötödik bajnokit követően újoncként tizenkét meccset nem veszítettünk, pedig az elején esélytelennek tartva leírtak bennünket.”

Egyszerre két kispadon

Edzői pályafutása Szőgyénben kezdődött (akkor még játszott is), majd Galánta, Bátorkeszi és Újgyalla (Dulovce) következett. Utóbbi helyszínen érdekesen alakult a ténykedése. 

„Mikor ott edzősködtem, a harmadik-ötödik helyen tanyáztunk a bajnokságban. Közben elzavarták az érsekújvári Elektrosvit edzőjét, eljöttek utánam, és felkértek, hogy ameddig nem találnak új szakembert, vállaljam el én. De ez hogyan lehetséges, kérdeztem, ha Újgyallán vagyok edző. Végül úgy egyezett meg a két klub, hogy vagy az egyik játszott szombaton, a másik meg vasárnap, vagy fordítva. Így pendliztem négy fordulón keresztül. Mint megbízott edző olyan egyesületek ellen küldtem pályára csapatomat, mint a Partizánske, a Nitra… ”

– idézi fel Hrablík, megjegyezve, arra már nem emlékszik, hogy hol, de a védencei összeverekedtek egy idegenbeli meccsen. És a következő hazai bajnokit – a büntetés következtében – legalább 25 kilométerre Érsekújvártól kellett lejátszani. Megtudták a vezetők, hogy Újgyalla belefér ebbe a távolságba, megkockáztatták, s az illetékes szövetség bele is egyezett. És aztán abban a faluban, ahol edzősködött, az érsekújváriakat is ő vezette pályára.

„Valamelyik nyitrai csapat volt az ellenfelünk, és a bajnokit megnyertük 3:2-re. Mégpedig úgy, hogy 2:2-es állásnál cseréltem játékosokat, s egyikük nagyon jól cselező, a tizenhatoson belül igazán veszélyes gyerek volt, féltek is tőle, de nem nagyon játszattam. Ügyesen berúgta a helyzetét, s ha jól emlékszem, ez volt a negyedik, utolsó meccsem az Eletrosvittel.” 

Hrablík József közel hat évtizedet élt le a futball világában. Hetvenhárom évesen fejezte be az edzősködést, 2024. december 7-én múlt 82 éves.