Gigantikus hegyet mászna meg a Leicester

A 141 éve, 1884-ben alapított klub eddig 55 szezont húzott le a legmagasabb osztályban, 63-at a második vonalban, és egyszer, 2008–2009-ben még a League One-t is megjárta – szerencséjére mindössze egy év erejéig.

A harmadosztályból Nigel Pearson emelte vissza, később dolgozott ott Paulo Sousa, Sven-Göran Eriksson is, de igazából ismét Pearson kellett a szintlépéshez, 2013–14-ben vele nyerte meg a csapat a Championshipet. Ki tudja, mi történik, ha a következő év 14. helyét követően a klub nem rúgja ki a szakembert (állítólag azért, mert megromlott a viszonya a vezetéssel, miután fia, James és még két Leicester-játékos rasszista szexbotrányba keveredett egy thaiföldi turné során).

Pénzügyi gondok, kiesés

Érkezett Claudio Ranieri, aki csodát tett, és a legesélytelenebbek között számon tartott csapattal aranyérmet nyert. A szinte megmagyarázhatatlan sikert még sorozatban hét élvonalbeli idény követte, benne a 2019–21-es időszakkal, amikor Brendan Rodgers vezetésével összejött két bajnoki 5. hely, és egy FA-kupa-diadal.

A klub pénzügyeit súlyosan érintette a Covid-járvány, mivel az anyavállalat, a King Power International Group az utazási szektorban tevékenykedett. Ugyan a vezetés megpróbálta korlátozni a kiadásait (pláne miután aggályok merültek fel a pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt), de aztán a nemzetközi kupaszereplésről lemaradva az európai bevételekkel sem számolhatott a büdzsében. Így szép lassan visszasüllyedt a kiscsapatok szintjére, 2023 tavaszán pedig kiesett a legjobbak közül.

Marescával többre vihette volna

A nagy húzást Enzo Maresca kinevezése jelentette, Pep Guardiola addigi másodedzőjére várt a feladat, hogy helyreállítsa a csapategységet az öltözőben. Ez olyan jól sikerült, hogy a Leicester a Championship 2004-es átnevezése óta a legjobb bajnoki szezonkezdetet produkálta, az első 14 fordulóban ugyanis 13 győzelmet aratott. A csapat simán vissza is jutott a Premier League-be – ez volt egyben a nyolcadik másodosztályú bajnoki címe, amely rekordnak számít a divízióban.

Marescát azonban elvitte a Chelsea, Steve Cooper pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Miután 12 forduló után két győzelemmel a 16. helyen szerénykedett az együttes, a walesi menedzsert kirúgták, és érkezett Ruud van Nistelrooy, aki Hollandiában már nyert kupát a PSV-vel, majd a Manchester United asszisztense lett, és Erik ten Hag kirúgását követően négy fordulón át tökéletes pótmenedzserként funkcionált. Az MU-nál elért három győzelemből és egy döntetlenből álló mérlege jó előjelnek számított, ilyen adathalmazzal beérték volna új munkaadói is.

Nos, a hollandok egykori sztárcsatára jelenleg valóban három győzelemnél és egy döntetlennél jár, kár, hogy mellette 15 vereség rontja az összképet.

Kegyetlen statisztika

Pedig a nyáron megpróbált bevásárolni a vezetés. Ugyan Kiernan Dewsbury-Hallt elvitte a Chelsea 35 millió euróért, de 87 millió euróért olyan játékosok érkeztek, mint Oliver Skipp (Tottenham, 23,5 millió), Bilal el-Hannusz (Genk, 20,5 millió), Issahaku Fatawu (Sporting, 16,25 millió), Caleb Okoli (Atalanta, 14 millió) és Jordan Ayew (Crystal Palace, 5,9 millió). Plusz a kölcsönkapott argentin válogatott támadó középpályás, Facundo Buonanotte (Brighton) és a középcsatár Odsonne Edouard (Crystal Palace).

Nos, a nagy nyári bevásárlásból senki sem hozott kellő pluszt. Skipp folyamatosan küzd, hogy végre formába lendüljön, Okoli csak a múlt héten léphetett pályára először a holland irányítása alatt, a marokkói támadó, el-Hannusz mindössze két gólnál jár, Edouard teljesen haszontalan, hiszen csupán négyszer játszott csereként.

És még csak fel sem róható Van Nistelrooynak, hogy miért nem tudja belőlük kihozni a maximumot, hiszen nem az ő választottjai, neki abból kell főznie, amit megörökölt.
A statisztika azonban kegyetlenül árulkodó: a holland 15 meccséből 11-et elveszített, mióta átvette a vezetést, és képtelen változtatni. 

Pedig a nyitány nagyszerű volt, a West Ham és a Brighton elleni két meccséből négy pontot szerzett kezdésként, majd a múlt hónapban a Tottenham elleni 2–1-es győzelem vetett véget egy hét bajnoki vereségből álló sorozatnak. De ezzel sem tudott élni a Leicester, azóta három vereség, 0–10-es gólkülönbség a mérleg. És nem a dobogós Arsenal elleni 0–2 a ciki, hanem az Everton és a Brentford elleni 0–4.

Dühösen kivonuló drukkerek 

Utóbbi meccsen már az a csúfság is megesett, hogy miután a vendégek a 27. percben megszerezték a második góljukat, néhány Leicester-szurkoló úgy döntött, eleget látott, és a 32. percben bekapott harmadik idején már nem is volt ott a stadionban.

„Nem tehetünk semmit, mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, a szurkolók csak ezt teszik a maguk módján. Ez rajtuk múlik. Nekünk csak a futballra kell koncentrálnunk, ez minden, amit tehetünk”

 – mondta kissé sértődötten Jamie Vardy csapatkapitány. 

„El kell ismerni, hogy óriási a visszaesés, és a Brentford ellen látott szintkülönbség olyan jelentős volt, ami aggodalomra ad okot a jövőbeli reményeink tekintetében. A helyzetünk riasztó. Egy gigantikus hegyet kellene megmásznunk, hogy bennmaradjunk, ez az, ami megmutatkozott”

 – állította Van Nistelrooy.

Ami érdekes, hogy a Manchester United és a Real Madrid korábbi támadója nagy nyomás alatt dolgozik ugyan, de játékosai nagyon tisztelik, a drukkerek pedig kevésbé őt hibáztatják, sokkal inkább Jon Rudkin futballigazgatót.

Még nem késő? 

A drukkerek már extra tiltakozásba kezdtek, elsősorban Jon Rudkin futballigazgató ellen, de a Project Reset csak annyiban tette meg hatását, hogy sikerült az egyébként teljesen hallgatag vezetést tárgyalóasztalhoz ültetni. Mert azt a klub irányítói is érzik, hogy a szurkolók nélkül nem sikerülhet kimászni a gödörből, és a kommunikáció hiánya frusztrációt és dühöt okoz mindenkiben. 

Hogy ez mit segíthet, majd kiderül a hátralévő tíz bajnokin, amely nem lesz sétagalopp: a tabella első hét helyezettje közül öttel még játszani fog. 

A jelenleg 19. helyen tanyázó együttes ötpontnyira van a már bentmaradást érő, 17. pozícióban álló Wolverhampton mögött, és az egykoron bajnok és FA-kupa-győztes csapat kapitánya, a korábbi jamaicai válogatott védő, Wes Morgan bízik abban, hogy sikerül megragadni az utolsó esélyt. 

„Sokszor bebizonyosodott már, hogy meg lehet csinálni, és kiharcolható a bennmaradás. Én csak tudom, voltam tagja ilyen csapatnak. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolók csalódottak az elmúlt hetekben történtek miatt, de a dolgok változhatnak. Még nem késő.” 

Van Nistelrooy kinevezése óta a Leicester kapta a legtöbb gólt az élvonalban (32), és egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. De ahogy a Telegraph fogalmazott, neki kell megoldania a lehetetlennek látszó feladatot, ugyanis egy pénzügyi gondokkal küzdő klubnak nem lesz megfelelő büdzséje egy újabb edzőváltáshoz.