Fogathajtási láz Dunatőkésen

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Aztán egyszer csak megfordult velük a világ, az emberek szállítóiból versenyre készülő lovak lettek. Mert úgy döntöttek Kistapolcsányban (Topoľčianky), ha náluk lesz az idei kettesfogathajtó-világbajnokság, negyven év elteltével egyszer lehet másutt is az országos bajnokság. Így esett a választás Dunatőkésre. „Felkértek bennünket, s mi belevágtunk. Most, hogy túl vagyunk rajta, és hatalmas elismerést kaptunk a nemzetközi versenybíróktól, azt mondhatom, a háromnapos bajnokság ösztönzést adott a folytatáshoz. Kiépítettük a fogathajtó pályát, így a jövőben is rendezhetünk versenyeket – áradozik a jól sikerült nemzetközi verseny után Czajlik Jenő házigazda, a dunatőkési Czajlik-rancs tulajdonosa. – És kellemes meglepetést is hozott a verseny. Két lovunk, Fecske és Furulya kijutott a világbajnokságra. Gasparík András ipolyszakállosi hajtó érdeme, hogy két hónapos győri felkészülés után a hat szlovák indulóból az ötödik helyen végzett, ami vb-rajtjogot jelentett.”

Olyan lovakkal kellett felvenni a harcot a csallóközi négylábúaknak, amelyek a fogathajtó viadalokra évek óta és voltaképpen egész évben készülnek. „Fecske és Furulya első évben versenyeznek – folytatja Czajlik Jenő. – Valamikor régen, Mezőhegyesen már belekóstoltak a fogathajtásba, de nálunk más volt a dolguk. Edzőjük, Nagy Marcell szerint olyan állapotban voltak, hogy fel lehetett őket készíteni a versenyre. Rancsunk életében először fordul elő, hogy lovakat küldhetünk a világbajnokságra.”

Múlt héten Dunatőkésen és környékén tizenhat hajtó versenyzett a szlovák nemzetközi bajnokságon. Három napon át magyarországi, lettországi és szlovákiai fogatok csatáztak az elsőségért. Végül mind a nemzetközi, mind a szlovákiai versenyben a kistapolcsányi Pavol Gašpar diadalmaskodott. Gasparík András vb-indulást jelentő ötödik helyén túl a teljes mezőnyben a tizenegyedik lett Fecskével és Furulyával. „Úgy nézett ki, hogy kimarad a vizes pályaszakasz az egyik számban, a maratonhajtásban, de az élet mást akart. A megáradt Duna miatt végül a vízben álló hídon kellett a versenyzőknek áthaladniuk a Kis-Duna és a Tőkési-ág közötti szigetre” – mondott búcsúzóul egy érdekességet a boldog házigazda.