Florent Amodio: „Adni kell valamit a közönségnek”

Kűrje az egész Európa-bajnokság csúcspontja volt, egy olyan pillanat, amit évek múlva is emlegetni fognak. Ön hogyan éli meg mindezt?Nagyon büszke vagyok magamra és a csapatomra az elvégzett munka miatt. Nehéz volt úgy utazni erre az Eb-re, hogy tudtam, ez az utolsó versenyem. Ahogy a kűrben korcsolyáztam, úgy csak egyszer az életben lehet, és nekem akkor sikerült, amikor a legjobban akartam. Ez álomszerű. Mennyire kerítették hatalmukba az érzelmek, mielőtt jégre lépett a kűrben?Semennyire, nagyon koncentrált voltam, alig hallottam a közönséget. Az utolsó ugrásomig összpontosítottam, nyugodt voltam. Tudtam, ha elkezdem figyelni a közönség reakcióit, akkor nem tudnék az elemekre koncentrálni. Végig erős tudtam lenni, és amikor túl voltam az utolsó ugráson, azt mondtam magamnak: „Megcsináltad, most már csak élvezd!” Csodálatos volt ezt a pillanatot az edzőmmel, Nyikolaj Morozovval és a családommal együtt megélni. Boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem, és büszke vagyok magamra emiatt az utolsó program miatt. Nem gondolt közben arra, miért is hagyja abba a versenyszerű korcsolyázást?Nem, sokkal inkább az volt bennem, ez óriási, megcsináltam. Sok mindenen keresztülmentem a pályafutásom alatt, sokat is raktam bele, és ez a búcsú a legszebb ajándék. Ez volt életem legjobb programja. A közönség elképesztő volt, már a program közben állva tapsoltak. Ez életem legszebb emléke.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"217962","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Az Icenetwork internetes oldalnak adott interjújában kíméletlenül őszintén beszélt a pályafutásáról, s azt is bevallotta, a legnagyobb hiba, amit elkövetett, az volt, hogy 2013 nyarán otthagyta Nyikolaj Morozovot. Megbánta ezt a döntést?Nem. Az ember követ el hibákat, hoz rossz döntéseket, de lehet, hogy ha akkor nem távozom Nyikolajtól, akkor most nem tudtam volna így korcsolyázni. Akkor úgy éreztem, szét kell válnunk. Volt egy időszak a pályafutásomban, amikor sok érmet nyertem (2011-től 2013-ig három Eb-n állt dobogón – a szerk. megj.), de utána nagyon mélyre zuhantam. Ez volt az én harcom, hogy egyszer így tudjak korcsolyázni, mint Pozsonyban. Az első Eb-érmem egy arany volt (2011-ben Bernben – a szerk. megj.), de aztán visszaestem… Küzdeni akartam, hogy visszakerüljek a legjobbak közé. Nyikolajjal sikerült, és ez a legjobb módja annak, hogy köszönetet mondjak neki és magamnak mindazért a munkáért, amit elvégeztünk. Nagyszerű pályafutás volt, rengeteg érzelmet átéltem. Ez vagyok én, ez Florent Amodio. A pozsonyi kűrje mellett pályafutása mely pillanatait tartja a legnagyobb becsben?Nagyon sok emlékezetes pillanatban volt részem. Sok show-ban léptem fel, szerepeltem Yuna Kim és Pljuscsenko show-iban, olyan kiváló emberekkel dolgoztam, mint Alekszej Jagugyin, Stephane Lambiel vagy Nyikolaj. A legnagyobb bajnokokkal működhettem együtt, és a legmagasabb szinten versenyeztem. Nyertem egy Eb-t, de akkor nagyon fiatal voltam, nem is tudatosítottam, milyen nagy dolgot értem el. Emlékszem az összes éremre, emlékszem a nizzai vb-re, ahol ötödik lettem… Minden csodálatos volt. Voltak kemény időszakok is, például a szocsi olimpia után (Amodio 18. lett – a szerk. megj.), de nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen pályafutásom lehetett. Volt olyan momentum, amikor hagyni akarta az egészet a fenébe?Persze. Biztos vagyok benne, hogy minden korcsolyázó megtapasztalja ezt. Ez egy nehéz sport, könnyűnek tűnik, de őrület! Ezért is vonulok vissza, mert csak egyre nehezebbé válik a sok négyfordulatossal. Minden nap keményen dolgoztam, mindent megtettem, amit csak lehetett, és ez a kűr lett ezért a jutalom. Mi segített a nehéz pillanatokban?Harcos vagyok. Sokan azt tanácsolták, hogy hagyjak ki egy évet az olimpia után, pihenjek. De én tudtam, hogy folytatnom kell, akkor is, ha esetleg rossz versenyeim lesznek. Harcolnom kell. Minden tapasztalatból lehet tanulni. Itt Pozsonyban például a rövidprogram előtt nagyon rosszul sikerült a bemelegítés, de úgy vettem, nem gond, már átéltem ilyesmit, a program maga jól fog menni. Sokat tanultam, és most békében mondhatok búcsút a versenyek világának. De a korcsolyától nem akarok elszakadni, segíteni akarok a hozzám hasonlóknak. Amikor elkezdtem korcsolyázni, az volt az elsődleges célom, hogy az emberek szeressék a műkorcsolyát. Lenyűgöző dolog négyfordulatosokat ugrani, de érzéseket is kell közvetítenünk a nézők felé. Itt Pozsonyban csak én kaptam állótapsot, az emberek csak az én programom után sírtak, és én azt szeretném, ha minden korcsolyázó átélhetné ezt. A műkorcsolya gyönyörű sport, és ezt nem veszíthetjük el.  Mindig is szórakoztató programjai voltak. Az volt az elsődleges célja, hogy örömet szerezzen a közönségnek, és nem az, hogy minél magasabb pontokat kapjon?Elejétől fogva tudtam, hogy nem leszek egy Pljuscsenko vagy egy Jagugyin. Azt akartam, hogy az emberek emlékezzenek rám, és hatni akartam a közönségre. Egyedi, különleges akartam lenni. Senki sem csinál olyasmiket, amiket én. Erre büszke vagyok, mert ezt nem könnyű elérni. Mindig a saját stílusomat vittem a jégre, és az emberek ezt imádják. Csak a legjobbakat kívánom a műkorcsolyának. Mit gondol, jó irányba halad a sportág? Többen már két négyest ugranak a rövidprogramjukban, és hármat vagy akár négyet a kűrben.Természetesen! Ez a műkorcsolya fejlődése. Emlékszem, régebben Brian Joubert kapcsán ugyanez a vita ment, hogy szükség van-e a négyfordulatosokra. De nekünk egyre feljebb és feljebb kell emelnünk a színvonalat. Amit Juzuru Hanju és Javier Fernández csinál, az fantasztikus. Igenis ebbe az irányba kell mennünk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy adnunk is kell valamit a közönségnek. Nem mehet csak úgy: „Oké, megcsinálom az összes négyest, ez megvan, ez is megvan, oké, viszlát!” Ez egy verseny, ott a közönség, az emberek fizetnek a jegyekért, adnunk kell nekik valamit. Elfogadom, hogy egy verseny nem show, de attól még muszáj érzelmeket közvetítenünk, nem lehetünk csak gépek. A műkorcsolyát az érzelemmel teli pillanatok teszik híressé, és az ilyen pillanatokért tér vissza a közönség újra meg újra a jégcsarnokba.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"217963","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Búcsúzóra két különleges programot választott, a rövidprogramban Pharrell Williams slágerére, a Happy-re korcsolyázott, a kűr pedig a kedvenc kűrje, az „Emlékek Sobralról”. Miért pont ezekre esett a választása?Ami a rövidprogramot illeti, valami olyasmit akartam alkotni, ami a mostani fiatal generációt is megszólítja. Ezt a számot felismerik, ó, ez király, látni fogják, hogy ilyesmire is lehet korcsolyázni. Ami pedig a kűrt illeti, Brazíliában születtem, és nagyon sok győzelmem fűződik ehhez a kűrhöz, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a búcsúszezonomban erre fogok futni. Brazíliában született, de csecsemőkorában örökbe fogadták francia szülők. Mennyire fontosak önnek a brazil gyökerei?Francia vagyok, de Brazília a véremben van. Ez az én történetem, és szeretném, ha az emberek emlékeznének rá, hogy ebből a kis faluból, Sobralból származom, és most az álmomat élem.  Hányszor járt Brazíliában?Csak egyszer. Nagyon megrázó volt látni a sok szegény gyereket az utcákon, és tudni, hogy nekem is lehetett volna ez a sorsom. Az a brazíliai út nem volt vakáció. A programok mellett a kűrruháival is szeret kitűnni, s már akkor is vokális zenét használt, amikor az nem még volt megengedett, és pontlevonás járt érte. Lázadó típus?Nem vagyok lázadó. Igyekszem különleges lenni, de ésszel közelíteni a sportágamhoz. Igen, annak idején tényleg nem lehetett vokális zenét használni, de most mindenki láthatja, hogy ez így jobb! A kosztümökkel is kreatívnak kell lenni, kell valamit mutatnod a közönségnek. Ha 20–30 dollárt fizetek egy belépőért, ember, azért valami izgalmasat akarok látni! Azt nyilatkozta, hogy pályafutása után újságíró szeretne lenni. Ott is hasonlóan kreatív megoldásokra kell számítanunk öntől?Nem fogom felvenni a kűrruháimat a munkához! (nevetés) Elsősorban nagyon sokat kell tanulnom, ez egy új kihívás számomra. Nem gondolom, hogy mivel versenyszerűen korcsolyáztam, most már tudósíthatok is róla. Komolyan akarom venni az új szakmámat. Milyen médiában képzeli el magát?Azt hiszem, a rádiózás tetszene a legjobban. Érdekelt a tévézés is, de szeretem a rádió hangulatát is. Meglátom, még két évig tanulnom kell, aztán eldöntöm, melyik a legjobb lehetőség számomra.  Sporttal szeretne foglalkozni, vagy más területek is érdeklik?Húsz éve a sport világában élek, és azt gondolom, tudnék is róla beszélni, de érdekel a politika, a társadalom is. Viszont a sport a véremben van, így talán a sportújságírást választom.