Fergeteges hangulatú pozsonyi hoki

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Egy órával a hétfő esti, Amur Habarovszk elleni meccs előtt még nincs tumultus a Slovnaft Aréna környékén. A jégcsarnokban még öt perccel a kezdés előtt is igen szellősek a széksorok, hogy aztán egy pillanat alatt mind a 10 055 helyen üljön valaki.

Vitajte! Dobro pozhalovat!

A csapatok üdvözlése nem amerikai minta alapján történik: nincs lézershow, füstfelhő, van viszont a magáról először (!) életjelet adó B-közép, amely a himnuszok alatt is külön üdvrivalgással fogadja, amikor a kivetítőn megjelenik az éneklő Miroslav Šatan vagy Ľubomír Višňovský.

A dalolással sietniük kell: a szlovák himnusz meglehetősen gyors ritmusú változatát halljuk – ugyanis a KHL szigorú szabályai szerint 3 és fél perc alatt kell megejteni a bevezető procedúrát. Így hát felgyorsították Janko Matúška szerzeményét, hogy elhangozhasson a szokásos két versszak (ez is külön engedéllyel, mert egyébként a KHL-regula alapján csak egy strófa megengedett).

Jó kezdet, izgalmas folytatással

A 7700 kilométeres utazáson túllevő habarovszkiak viszont ennek ellenére nem tudják felvenni a játék tempóját az első harmadban. Egyre-másra vezeti támadásait a Slovan, a törvényszerű gól a 8. percben érkezik, szerzője az NHL-es Andrej Sekera. A pozsonyiak jól kombinálnak, emberelőnyben Ján Lipiansky szerzi a kékek második találatát, Peter Ölvecký a harmadikat.

A folytatásban azonban túlzottan is megnyugodnak a hazaiak, és az Amur szépen lassan feljön 3:2-re. Vannak lehetőségei az egyenlítésre is, de Michel Miklík az 59. percben eldönti a mérkőzést (4:2).

A nagyi és az unokája

Meccsnézés közben az embernek időnként olyan érzése támad, hogy nem is hokimeccsen ül (vagy legalább is nem Szlovákiában): egyrészt vékony szvetterben is melege van, másrészt elmaradnak az ellenfelet szidalmazó rigmusok (a „legkeményebbnek” a daszvidanyija skandálása bizonyul) – de mindez nem meglepő. A mintegy 200 tagú B-közép mellett ugyanis nem egyszerű elkötelezett Slovan-hívekkel találkozni a lelátón. Alig látni egy-egy sálat a szurkolók nyakában, amikor pedig több (!), bottal közlekedő, óvodás korú unokáját kézen fogva vezető nagymama jön velünk szembe, végképp leszögezhetjük: Pozsonyban társadalmi esemény lett KHL-es hokimeccsre járni.

Töp-töp

Mindemellett a „szalondrukkerekre” nem lehet panasz: fantasztikus hangulatot teremtettek a B-közép irányításával (amely leghosszabb csendes időszaka legfeljebb öt másodpercesre tehető): ha kellett, tapsoltak, ha kellett, fütyültek, amikor pedig gólt ütöttek a hazaiak, és megszólalt a Scooter együttes Maria című száma („töp töp töp töröröp töp töp”), szinte felrobbant a csarnok. Az élményt mindenkinek ajánljuk. (ot)