Nap, Hold, csillagok Molnár Iván távcsövén keresztül

Molnár Iván Sókszelőcén született 1950-ben. Az alapiskolában az édesapja vezette csillagászati szakkörben sajátította el a tudomány alapjait. Tanulmányait a Középfokú Gépészeti Szakközépiskolában folytatta Kassán, majd az Ógyallai Szlovák Központi Csillagvizsgálóban dolgozott asszisztensként, ahol csillagfedéseket és a jupiterholdak jelenségeit észlelte rendszeresen, valamint a nap- és holdfogyatkozásokat. A csillagfedések megfigyeléseit az US Naval Observatory részére végezték. A csillagvizsgálóban töltött idő alatt végezte el az érettségi utáni tanulmányait csillagászatból az ógyallai gimnáziumban. Az 1973-ban megalapított Galántai Oktatási Központ Járási Csillagászati Kabinetjének volt az első vezetője mellékállásban, később a megfigyelő szekció vezetője. Társszerzője volt az Astronomický spravodaj – Csillagászati Közlöny nevű, kéthavonta megjelenő szaklapnak.

Jelenleg aktív nyugdíjas éveit éli, bőven van ideje hódolni a kedvtelésének. A saját építésű csillagvizsgálójában fogadott, ahol az időjárástól függően évente nagyjából kétszázszor figyeli a Napot és ezen kívül más égitesteket is, amihez Sky-Watcher típusú távcsövet vásárolt. 

„Arra szolgál, hogy fényképeket készítsünk a Napról, de vizuális észlelésre is használhatjuk. A Celestron típusú távcső átmérője 28 cm, a főtükör gyújtópontja 60 cm, a segédtükör vetíti a képet az okulárba és meghosszabbítja 2,8 méterre. Ehhez kell még keresőtávcső is, az objektumot először ebben keressük meg. Mikor megvan, beállítjuk a fő távcsőben is, a vezetőtávcsövet pedig a hosszú expozíciós idők esetén használjuk. Fotózáshoz és a vezetéshez is asztrokamerát használok. Beállítok benne egy csillagot, a rászerelt kis számítógép pedig vezérli a távcsövet. Tehát ha elmozdul a csillag, visszaviszi a kamerát, hogy pontszerűek legyenek a csillagok” 

– magyarázta.

Napészlelés és fotózás

Molnár Iván főleg napészleléssel foglalkozik. Ehhez speciális fényszűrőre van szüksége, hogy megfigyelhesse a napfoltokat. 

„Az időjárástól függően évente nagyjából kétszáz napészlelésem van, vagyis ennyiszer jövök a csillagvizsgálóba. Amikor kevés a napfolt, akkor csak pár percig tart az észlelés, de mikor több, akkor fél óra-egy óra is lehet. Ilyenkor vizuálisan észlelem a fotoszférát, a napfolt-relatívszámot a Česlopol nevű, cseh, szlovák és lengyel napészlelőket összefogó szervezetnek küldöm. Változó a létszáma, 30-40-en észlelünk rendszeresen, többnyire csillagvizsgálók, szakcsillagászok és van pár amatőr” – fejtette ki.

Hozzátette, a készített fotókat Budapestre küldi. Elmondása szerint a napfoltokat azért kell figyelni, mert az a naptevékenységnek egyik jellemzője. Ha nagyon sok a folt, akkor erősebb a naptevékenység, ha kevés, akkor gyengébb. Ez 11 éves ciklusban változik, mostanában közeledünk a maximum felé, az előrejelzések alapján ebben az évben kellene elérni a csúcspontot. A naptevékenység pedig befolyással van a légkörünkre, főleg a magnetoszférára. Tavaly ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon gyakran lehetett látni a sarki fényt, ami azon túl, hogy érdekes és látványos dolog, lényegében a következménye az egész jelenségnek. Ha meg van zavarva a magnetoszféra, az hatással lehet a műholdak működésére, illetve mindenre, ami elektronikával kapcsolatos. Kanadában például kiégtek a transzformátorok az intenzív naptevékenység hatására.

Az amatőr csillagásztól megtudtuk, hogy már az 1600-as évektől megfigyelték a napfoltokat, elsőként Galileo Galilei. A mai napig azért észlelik, hogy össze tudják hasonlítani, milyen volt akkor a naptevékenység, milyen most és hogy változott-e az évszázadok során. Azt tapasztalják, hogy a maximumok intenzitása változó. Most vagyunk a 25. napciklusban, egy napciklus hossza átlag 11 év.

Édesapja nyomdokaiban

A kérdésre, hogy hogyan lett csillagász, Molnár Iván nevetve válaszolt, hogy ahogy az lenni szokott, már gyerekként érdekelte ez a tudomány. 

„Ahogy többnyire az amatőr csillagászok kezdik, kisgyerekkorban. Édesapám az 1950-es években végzett csillagászatot, 6-7 éves lehettem, amikor elsőként a környéken lett egy távcsöve. Helyi asztalosok barkácsolták össze a tubust, abba lettek elhelyezve a tükrök, motormeghajtás nem volt rajta, a kerékpárnak az első villájára lett helyezve, azon lehetett körbe forgatni és függőlegesen is mozgatni. Hatodikos koromtól kezdtem a csillagászati szakkörbe járni, amit ugyancsak édesapám vezetett, aki a helyi iskolában volt tanító. A középiskola után Ógyallára kerültem a csillagvizsgálóba, ahol két évig asszisztensként dolgoztam” 

– emlékezett vissza. Létszámleépítés miatt Besztercebányán vagy Galgócon kínáltak neki munkát, de mivel akkor Vághosszúfalun laktak, nem tudta elvállalni, illetve a családja miatt nem is akarta. Galántán kezdett dolgozni, a csillagászatot hobbiként folytatta, ekkor került a Galántai Oktatási Központ Járási Csillagászati Kabinetjének élére. Vezetése alatt a Csillagászati Közlöny folyóirat 120 példányban készült, a szakköri tevékenységet foglalta össze, előrejelzések és cikkek, az észleléssel kapcsolatos segédanyagok jelentek meg benne, összesen mintegy négyezer oldalt készítettek 29 év alatt, amíg létezett a galántai kabinet. A szervezet tagjai előadásokat, előadásciklusokat és szakköröket tartottak az egész járásban, főleg az iskolákban, a gimnáziumban két-három szakkör is működött. Mint mondta, sokszor fizetés nélkül, legfeljebb az útiköltség ellenében jártak az előadásokat megtartani. A lelkesedés, a tudomány szeretete és a tudás átadásának vágya elég volt ahhoz, hogy folytassa az egyébként meglehetősen költséges hobbit.

Szenior tag cím

Aktív évei alatt vállalkozóként is dolgozott Molnár Iván, akkor nagyon kevés ideje jutott a hobbijára. Nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor nyugdíjas lett, tért vissza aktívan a csillagászathoz.

Nyolc évvel ezelőtt a Vega Csillagászati Egyesület tagja lett, amely Magyarország második legnagyobb, csillagászattal foglalkozó szervezete, vezetője Csizmadia Szilárd. A szervezet minden évben egyszer adja a szenior tag címet egy-egy tagjának. Ennek feltétele, hogy legalább nyolc évig megszakítás nélkül tagja legyen a jelölt az egyesületnek, tagdíját mindig befizesse és kiemelkedő egyesületi, amatőr csillagászati vagy ismeretterjesztői munkájával erre érdemessé váljon. A szenior tagság egy olyan cím, amelynek birtokosai nem kötelesek tagdíjat fizetni. Molnár Iván ugyanakkor megtiszteltetésnek érzi, hogy éppen őt választotta a szervezet elnöksége, a tagsági összegét szívesen adja támogatásként az egyesületnek. 

„A szenior tagság lényegében tiszteletbeli tagságot jelent. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint felvidéki magyar amatőr csillagászt méltónak találtak erre a címre. Az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot a többi taggal, elég sok előadásuk van a virtuális térben. A tagsággal jár, hogy előadásokat, bemutatásokat kell tartani és tudományos tevékenységet kell végezni” 

– részletezte.

Fényszennyezés faluhelyen

Molnár Iván 40 évig élt Galántán a családjával, majd részben a hobbija miatt is költöztek Negyedre, mert abban bízott, hogy ott kevesebb lesz a fényszennyezés. 

„Galántán a főút mellett laktunk, a lakás erkélyéről nem lehetett észlelni. A fiatalok közül többen kitelepülnek a határba, a hegyekbe, hogy kiküszöböljék a fényszennyezést, de az sok kellemetlenséggel jár, a távcsőnek sem tesz jót a szállítás, ezért láttam jobbnak, ha saját csillagvizsgálót építek. Kicsit csalódtam azonban, mert itt is nagyon sok a magas épület és a fényforrás”

– mondta, hozzátéve, így nagyon kényelmesen tudja végezni a munkáját, elég beállítani a távcsövet és a műszereket, amiket aztán bentről, a szobából, wifi segítségével tud irányítani. 

„Nagyszerű dolog, hogy minden folyamatosan modernizálódik, eleinte a mínuszokban is itt kellett ülni, idővel viszont nagyon kényelmes lett az észlelés” 

– zárta Molnár Iván, aki a Nap fotoszférájának többéves megfigyeléséért és az ezredik észlelésért 2022-ben megkapta a Ladislav Schmied-érem ezüst fokozatát a Cseh Csillagászati Társaság Napszakosztályától.