F1: idén bármi megtörténhet

 

Olyan idénykezdetre persze, mint amilyen a tavalyi volt (az első hét futamon hét különböző győztes), nem számítunk – már csak azért sem, mivel a hasonló káoszdramaturgiák hosszú távon inkább a sorozat komolytalanságához vezetnének, amit ugye senki nem akar. Viszont az sem lenne jó, ha ez az idei F1-es évad csak néhány pilótáról (istállóról) szólna, mert hát szeretjük a változatosságot, és reménykedünk, hogy ezúttal is ki-ki küzdelmet vívnak majd az érintett felek egészen az utolsó felvonásig. Vettel, az óvatos duhajSebastian Vettel tavalyi világbajnoki címét sokan úgy értékelték, hogy az jórészt a versenygép erejének volt köszönhető, s hogy a bajnoki címet valójában a végig kiválóan versenyző Fernando Alonso érdemelte volna meg inkább a gyengébb Ferrarival. Sőt, a spanyol, hogy némi lélektani nyomást gyakoroljon fiatal német riválisára, az utolsó futamok alatt több alkalommal is kijelentette, hogy ő nem Vettel, hanem a Red Bull zseniális tervezőmérnöke, Adrian Newey ellen harcol. Ehhez jött még, hogy a csapatfőnökök hagyományos év végi szavazásán Alonsót választották a 2012-es szezon legjobb pilótájává, így a spanyol klasszis a Ferrari-rajongók legnagyobb örömére legalább virtuálisan mennybe mehetett. S nyilván a tifosikat már az sem zavarta, hogy Seb Vettelt később 2012 legjobb európai sportolójává avatták. Végül is: három (vagy több) világbajnoki címet szerezni zsinórban eddig Vettelen kívül csak a nagy Fangiónak (Juan Manuel) sikerült még a zűrös ötvenes években és Michael Schumachernek a hírhedt és kicsit egyhangú Schumacher-érában. Vettelnek egyébként különösen jól jött, hogy idén semmilyen jelentősebb szabálymódosítás nem történt (mint tudjuk: 2014-től visszatérnek a turbómotorok, s akkor mindenki a nulláról kezdheti majd a versenyautó-építést), a világbajnok autót kellett némileg továbbfejleszteni-csiszolni, tehát meglepetés lenne, ha nem lenne ott a legjobbak között. Vettel persze óvatosan nyilatkozik: „Egyetlen pont sem áll még a nevünk mellett, és ez ugyanígy igaz mindenkire, tehát ugyanakkorák az esélyek. Az autók idén nem igazán változtak, tavaly pedig elég szoros volt a küzdelem, szóval kétlem, hogy ez az Albert Parkban majd másképp lesz. A tesztek nem voltak olyan sokatmondóak, mint a korábbi években, tehát úgy érkezünk meg ide, hogy nem tudjuk, mi fog történni. De szerintem ez nagyon izgalmas.” Alonso, az ironikusTavaly a Ferrari úgy vágott neki az évadnak, hogy az autó gyakorlatilag versenyképtelen volt, s Ausztráliában az első tízbe sem kerültek a kvalifikáción. A versenygép és az egész Ferrari-kompozíció reménytelennek tűnt, viszont részben az ellenfelek töketlenkedésének, részben Alonso hibátlan és konstans, helyenként emberfeletti teljesítményének köszönhetően az évad közepére hirtelen a tabella élén találták magukat. Ráadásul nem is kevés előnnyel. Hogy ebből mégsem lett bajnoki cím, azt már pár bekezdéssel előbb megtárgyaltuk. Alonso ironikus megjegyzéséből ítélve viszont úgy tűnik, hogy idén valamivel talán jobb a helyzet: „Szerintem nem lesz nehéz jobban kezdeni a szezont, mint tavaly, roszszabbul viszont nehéz volna. A tél sokkal jobban alakult, mint tavaly az autó megértése tekintetében, többé-kevésbé olyan eredményeket kaptunk, mint amilyenekre számítottunk. Ez önbizalommal tölt el bennünket, és optimistán várjuk a szezont.” Kérdés persze, hogy Alonsónak két (utolsó futamon) elveszített (ferraris) világbajnokság után marad-e még ereje az iróniához a maranellói társulattal szemben, ha történetesen (és nem saját hibából) a harmadikat is elbukja. Pérez, a nagy kérdésA McLaren lényegében most is nagy talány: mind a fejlesztésben, mind a Hamilton helyére szerződtetett Sergio Pérez miatt. Talán itt érdemes elmondani, hogy az elmúlt szezon legnagyobb vesztese nem is a Ferrari, és annak búsképű lovagja, Fernando Alonso volt, hanem sokkal inkább a McLaren, és mindenekelőtt Lewis Hamilton. Nem először történt már meg a wokingiakkal, hogy egy iszonyúan gyors és erős verdát sikerült összekaparniuk, ráadásul többször náluk volt az aktuális mezőny leggyorsabb pilótája is (tavaly Hamilton, korábban Räikkönen), de a kocsi megbízhatatlansága mindig romba döntötte a legmerészebb álmokat. A McLaren a tavalyi két utolsó futamot megnyerte, és akkor már egyértelműen a leggyorsabb volt a mezőnyben (késő bánat), a laikus F1-rajongó pedig azt gondolta, hogy ez lehet a megfelelő út az új kocsi továbbgondolásában, ergo: az idei McLaren olyan jó lesz, mint volt az az idény végén, sőt még jobb, és természetesen, sokkal megbízhatóbb. Nos, a valóság úgy néz ki, hogy idén a McLarenen történtek a legradikálisabb változtatások az összes autó közül, magyarán: a wokingiak tizenkilencre lapot húztak. Hogy ez aztán jó lesz-e, vagy sem, azt még a legavatottabbak sem sejtik. Martin Whitmarsh csapatfőnök a következőket mondta: „Egy új kocsival sosem lehetsz annyira magabiztos, mint szeretnéd, mert ha stabil és megbízható, gyorsabbá, könnyebbé, aerodinamikailag megbízhatóvá akarod tenni, tehát mindig van min javítani. Emiatt bizonytalanabbul megyünk az első futamra, még ha 5000 kilométert teszteltünk is.” Rosberg és társaiS egyéb kérdések is felmerülnek. Mindenekelőtt: jó döntés volt-e Lewis Hamilton távozása a McLarentől, valamint hogy új csapata, a Mercedes mit tud adni a brit fenegyereknek (ill. hogy Hamilton mit tud kihozni a németekből)? Mennyire jó pilóta a másik Mercedest navigáló (immáron nyolcadik F1-es szezonját megkezdő) Nico Rosberg (és természetesen, hogy mennyire volt jó pilóta a már „aggkori” Michael Schumacher, akit Nico többnyire megvert)? Mi lesz idén Kimi Räikkönennel, és mi lesz idén a Lotusszal? A finn természetesen mindig nyerni akar, ő már csak ilyen, de vajon megelégszik-e újra azzal (mert bárki bármit mond, arra a tavalyi összetettbeli harmadik helyre és a futamgyőzelemre azért kevesen számítottak a „nagy visszatérés” után), hogy a versenygép bár megbízható, de korántsem a leggyorsabb? És mi lesz az amúgy nagyon gyors és tehetséges elsőkörös autóbontó csapattárssal, Romain Grosjeannal? Lehiggad és netán versenyeket nyer, vagy tör-zúz tovább? Előbbre tud-e vajon lépni az impozáns múlttal bíró Williams, az idén csodaszépre sikeredett Sauber vagy a feltörekvő Force India? És megéri-e egyre több fizetős pilótát alkalmazni az F1-ben (valakinek biztos megéri)? Mert az öt újonc közül négy ilyen, és valljuk be, Sergio Pérez mclarenes szerződése sem csupán az amúgy vitathatatlan tehetsége miatt jött létre…A vasárnapi ebéd előtt kicsit már okosabbak leszünk, és kedvünkre csámcsoghatunk. Szombati számunkban adatbankot közlünk a Forma–1-es idény előtt.György Norbert