Emlékéremért futottak

Diósförgepatony. A nyárias tavaszban Szlovákia és Magyarország száznégy futója, kocogója dacolt a kilométerekkel az immár harminchetedik alkalommal lezajlott diósförgepatonyi sportos tavaszköszöntőn, a Barátság tíz kilométeres országúti futóversenyen. René Valent volt a leggyorsabb.

S bár a résztvevők első alkalommal fizettek rajtdíjat, a versenykiírásban bekövetkezett változás a viadal iránti érdeklődést nem befolyásolta. A rajtlistán zömmel a Dunaszerdahelyi járás képviselőinek nevét olvashattuk, ami arra utal, hogy a Csallóközben, ennek és a további rendezvényeknek köszönhetően érezhetően megnőtt a hosszútávfutás iránti érdeklődés. A mozgás, a sportos életvitel iránti fanatizmusát a dunaszerdahelyi Méhes Vilmos is bizonyította. Korábban játszi könynyedséggel abszolválta a versenyt, ezúttal viszont túrabottal vágott neki a tíz kilométernek. Kiderült, az egykori tűzoltó és rohammentős életmentés közben szenvedett balesetet, s több műtétet követően tért vissza a versenypályára. A községi hivatal égisze alatt zajló sportos tavaszköszöntőt társszervezőként a helybeli mezőgazdasági szövetkezet, a DSC sportklub, valamint a Csallóközi Marathon Club Žitný ostrov támogatta. A határokon túl is népszerű erőpróbát a hagyományoknak megfelelően délelőtt a helybeli óvodások, alapiskolások sportág-népszerűsítő futása színesítette.

A felnőttek tizenhárom versenykategóriájának közös rajtjára délután egy órakor a diósförgepatonyi futballpálya előtt került sor. A versenyzők az aszfalt borította országúton Szentmihályfa érintésével Felsőpatonyig futottak, fél távnál fordultak, és a rajt helyszínén, a DSC sporttelepe előtt értek célba. Röviddel a rajt után élre állt a későbbi győztes, René Valent, aki a hátát mutatta ellenfeleinek. A hölgyeknél a felsőpatonyi Jana Gereková bizonyult a leggyorsabbnak.

„A legnagyobb ellenfélnek ezúttal a hőség bizonyult. Mivel nem akadt olyan kihívóm, aki még nagyobb erőbedobásra késztetett volna, főleg az előny megőrzésére összpontosítottam. Az időeredményem is ezt tükrözi” – kommentálta teljesítményét René Valent, az abszolút győztes.

A kánikula okozhatta, hogy orvosi beavatkozásra, rohammentőre is szükség volt. Egy versenyzőt, aki alighanem túlbecsülte erejét, a dunaszerdahelyi kórházba szállítottak. A nap embere a tizenkét esztendős hazai alapiskolás, Polák Karcsika volt, aki három alkalommal is a dobogóra lépett az ünnepélyes eredményhirdetés során. „Második voltam a junioroknál, harmadik a diósförgepatonyi férfiak abszolút sorrendjében, s a verseny legifjabb résztvevőjének járó különdíjat is megkaptam” – ecsetelte sikerlistáját a jövő reménysége.

Az immár nyolcvannégy esztendős Kenyér Imre sem keltett csalódást. „Köszönöm, hogy volt elég türelmük és megvártak” – hálálkodott Tabajdi József a szervezőbizottság két tagjának célba gyaloglása után. Amikor az emlékérmet a nyakába akasztották, a társak már javában a gulyást kanalazgatták a futballpályán… „Szóra sem érdemes. Mi nem felejtettük el, hogy fénykorában több ízben harminckét perc alatt is célba robogott, gyakran került kategóriagyőztesként versenyünk krónikájába” – válaszolta mosolyogva a sereghajtónak Koczó Vince, a szervezőbizottság tagja.

A szervezők első alkalommal jutalmazták emlékéremmel a futókat. Különdíjjal távoztak a nemenkénti abszolút győztesek, a verseny legidősebb (85 éves Kenyér Imre) és legifjabb (12 éves Pollák Károly) résztvevője, valamint a legjobb hazai (Nagy Erika, Lőrincz Norbert, Martin Jokai és Pollák Károly) futók.

Versenytények a Hírkosárban.