„Elképesztő volt a megnyert BL-döntő”

Hogyan ismerkedett meg a kézilabdával, melyek voltak az első lépések?
A kézilabdát már kiskorom óta láttam, mivel apukám kézilabdázott, és ott voltam a meccsein. Igaz, sokszor nem tudtam, éppen mi történik a pályán, de már akkor is érdekes volt számomra. Hatéves koromban el is kezdtem kézilabdázni a pozsonypüspöki Spoje csapatában. Ezután az ŠKP Bratislava volt a második állomás a kézilabdaéletemben, ahol nagyon sokat tanultam. Ez a klub volt számomra az, amely elindított a kézilabdaéletbe.

2015-ben került Győrbe, amely már akkor a világelitbe tartozott. Milyen érzés volt egy ekkora klubhoz csatlakozni?
Nagyon nagy álom volt számomra, hogy oda bekerüljek, és ott tanulhassam tovább a kézilabdát. Fantasztikus érzés volt, hogy nap mint nap ott tanulhattam a profi edzőktől, nagyon örültem, hogy ott lehetek. Hihetetlen szép éveket töltöttem ott, amit soha nem felejtek el.

Biztosan nagyobbak voltak a követelmények Győrben, hogy ment a beilleszkedés?
A beilleszkedés az elején nehéz volt. Főleg azért, mivel 15 évesen elszakadtam a szüleimtől egy teljesen idegen városba. A lányok a kollégiumban sokat segítettek, így könnyebb volt. Természetesen a szüleim hiányoztak, de őszintén örülök neki, hogy a kollégiumi életet is megtapasztalhattam, mivel sok mindenre megtanított. A követelések tényleg sokkal nagyobbak voltak. Kemény edzések, iskola, kollégium. Fárasztó napok voltak, de ez csak megszokás kérdése volt. Egy idő után már élveztem ezeket a napokat.

Egy elvesztett és egy megnyert Bajnokok Ligája-döntő a mérlege a Győrrel. Milyen érzés volt kétszer is a Final Fourban szerepelni ilyen fiatalon?
Az elvesztett BL-döntő számomra nagy élmény volt, igaz, rossz volt látni a csapatot szomorkodni, de kivettem a pozitívumot azokból a meccsekből is. Borzasztóan izgultunk a végen, egymás kezét fogtuk, de ebből is sokat lehetett tanulni, főleg nekem. A nyertes BL-döntő, hát, az egy rettentően nagy élmény volt. A sok ember, aki azért jött ki, hogy az ETO-nak szurkoljon, elképesztő volt. A nyertes döntő után frenetikus hangulat volt, óriási volt a boldogság a csapatban, az életem legszebb pillanatai közé tartozik.

Aztán 2017-ben Csehországba, a prágai Slavia csapatához igazolt. Mi a különbség a magyar és a cseh– szlovák bajnokság között?
Szükségem volt játéklehetőségre, hogy minél jobban játékba lendüljek, amit ott meg is kaptam. Sokat voltam a pályán, így sokat is tanultam. A cseh–szlovák bajnokság természetesen nem olyan erős, mint a magyar, de voltak meglepetéscsapatok, akikkel keményen meg kellett küzdeni.

A cseh kaland végén súlyosan megsérült, meg is kellett műteni a térdét. Mennyit kellett kihagynia, és mennyire viselte meg a sérülés?
Az egyik meccsen egy rossz leérkezés után elszakadt a keresztszalagom, és 2018 februárjában meg is műtötték a térdem. Nehéz volt feldolgozni, mivel ez volt az addigi legsúlyosabb sérülésem. Testvéremnek is meg kellett műteni a térdét, így ő is sokat tudott ebben segíteni. Szüleim és a családom támogatása nagyon nagy segítséget adott nekem, így könnyebb volt feldolgozni. Az eleje elég nehéz volt, mivel meg kellett erősíteni a térdem, de ilyenkor erősnek kell lenni, és látni fogjuk az alagút végét.
 

A sérülés után Mosonmagyaróvárra igazolt. Miért erre a csapatra esett a választása, volt más megkeresése is?
A Mosonmagyaróvár felkérése mellett volt szlovák csapattól is ajánlatom, de a szívem Magyarországra húzott. Nagyon szimpatikus volt számomra a klub, nagy szerepet játszott az, hogy közel lehetek az otthonomhoz és a barátomhoz. Nagyon sokat köszönhetek a klubnak, hogy a sérülésemben segítettek, és felépítettek. Rossz volt nyáron a lányokat csak a pálya széléről látni, de tőlük is megkaptam a kellő támogatást.

Hogy érzi magát a az új csapatában? 
Igazán jó kis csapat vagyunk, segítjük egymást és küzdünk egymásért. Örülök neki, hogy vannak a csapatban rutinos játékosok, tőlük sok segítséget kapok, és sokat tanulok tőlük. Sokan vagyunk fiatalok a csapatban, ez nagyon motivál minket. 
A szurkolótáborunkat is megemlíteném, akik fantasztikus erőt adnak nekünk. Nagyon jól érzem itt magam.

A 9. helyen álltak a tabellán, amikor lefújták a bajnokságot. Ön szerint ez reális helyezés, vagy képesek lettek volna feljebb lépni?
Éppen mielőtt lefújták volna a bajnokságot, egész jó szériában voltunk, ezért sajnálom, hogy vége lett. Összeállt a csapat és pontokat tudtunk gyűjteni, így szerintem tudtunk volna bravúros meccseket is hozni. Szerintem igen, képesek lettünk volna feljebb lépni.

A szlovák felnőttválogatottban is bemutatkozott, holott korosztályos válogatott a magyar csapatban volt. Miért a szlovák válogatottat választotta? 
A magyar utánpótlás-váloga-tottban nagyon szép hónapokat töltöttem. A szlovák válogatott meghívót küldött nekem, így gondolkodtam azon, hogyan kellene dönteni. A játéklehetőség szempontjából a szlovák válogatott mellett döntöttem.

Milyen volt a nemzeti együttesben pályára lépni?
Egy új benyomás volt számomra, új csapatban, új elvárásokkal. Nagyon jó érzés volt ebbe belecsöppenni, élveztem az új kihívásokat!

Hogy viselte a járvány miatti karantént, mivel teltek a napjai, hogyan tartotta fitten magát? 
Nehezen. Próbáltam a napjaimat beosztani, és elfoglalni magam. Szeretek új recepteket kipróbálni, olvasok, biciklizem, és igen, természetesen az erőnléti edzőnktől kaptunk egy programot, amit minden nap el kellett végeznünk. Hála Istennek nem vagyok egyedül, itt van velem a barátom.

Mik a tervei a következő idényre? Marad továbbra is Mosonmagyaróváron? 
Igen, Mosonmagyaróváron maradok, mivel még egyéves szerződésem van, és ahogy mondtam, szeretek itt lenni. Egyelőre csak arra gondolok, hogy minél többet tudjak fejlődni, és ha úgy hozza a sors, akkor természetesen vannak nagy csapatok, ahol kipróbálnám magam, de ez még csak a jövő zenéje.