Elérkezett a nagy nap

A szlovák válogatott utolsó sajtótájékoztatójának résztvevői: Ladislav Jurkemik (balról az első), Miroslav Karhan, Peter Dzúrik (csapatkapitány), Németh SzilárdSomogyi Tibor felvételeMindenki látni akarja az angolokat, de csak 30 ezer nézőnek adatik meg (1992 óta most lesz ismét telt ház a Slovan-stadionban), hogy szemtanúja legyen a nem mindennapi látványosságot ígérő eseménynek. Csakugyan ilyen rendkívülinek ígérkezik a meccs? A légkör bizonyára nagyszerű lesz, mintegy ötezer angol rowdies „fűszerezi” majd a lelátók hangulatát, a pályán pedig huszonkét modern gladiátor igyekszik egymást legyűrni. Persze a futballszabályok keretein belül. De hagyjuk a patetikus szavakat, mert a labdarúgás tulajdonképpen egyszerű játék.

Aki egy kicsit is jártas a sportágban, tudja, nem a hazai válogatott az esélyese a mérkőzésnek. Az utóbbi nagy pofonok után már leszoktunk az olyan optimista fárzisok meccs előtti hangoztatásáról, hogy 0:0-lal kezdődik a mérkőzés, mindenki legyőzhető, mindenkinek egyenrangú ellenfelei lehetünk, ha a csapat taktikusan, keményen, az utolsó leheletig fog küzdeni. Arrról, hogy a sikerhez megfelelő színtű játékosság is szükségeltetik, ritkán esett szó. Érthető. Senki sem teregeti ki szívesen a gyengéit. Most viszont már hallatszanak olyan reális hangok is, hogy játékosságban nem vehetjük fel a versenyt a szigetországiakkal. Maradnak hát az akarati tulajdonságok és a taktika. És állítólag a kreativitás. Merhogy az angolok gépies futballt játszanak. Igen ám, csakhogy gyorsak, mint gepárd, erősek, határozottak és hát nem szabad lebecsülni a technikájukat sem, s azt, hogy nekik nem számít, ki ellen futballoznak. Legyen szó Albániáról, Liechtensteinről vagy éppenséggel Brazíliáról, mindig a maximumot nyújtják.

Mi lehet hát a recept ellenük? Most is ismert szavakat hallani: taktikai fegyelem, maximális erőbedobás, figyelmes játék, összpontosítás, agresszivitás a párharcok során, egymást kisegítve harcolás, nem szabad Beckhaméknek sem időt, sem területet engedélyezni a labda megjátszására. Mindezt aztán megtoldani szellemes, ügyes, fifikus megoldásokkal. De kik képesek erre? Janočko? Németh Szilárd? Pinte? Vittek? Meglátjuk. Hátránya lehet a csapatjátéknak, hogy a hosszú-hosszú kísérletezések, játékostesztelések után tulajdonképpen egy új összetételű válogatott lép pályára. Gondoljunk csak a három védőre, Zemanra (három év után került vissza a csapatba), Petrášra, Kilmplre vagy éppenséggel Pintére. Értjük mi Jurkemik edző elhatározását, kemény fiúkra kell építeni a hátsó alakzatokat. De az összeszokottság... És a könnyű lábú Pinte? Ő képes versenyt futni Beckhammel (ha a bal oldali középpálya jut neki), és ha kell, keményíteni is a játékot.

Az angolok némileg siránkoznak, hogy sérülés miatt nem szerepelhet világhírű középhátvéd kettősük, a Ferdinand-Campbell páros. De így is magabiztosak. Főleg a középpályán erősek, ahol Beckham (állítólag nem kap testőrt) és Scholes uralkodik; az ellenfél védői mögé küdött pontos átadásaikra szokott lecsapni a villámgyors Owen (ő sem kap testőrt), aki robbanékony, mint egy versenyagár, kis területen is képes bravúros cselekkel átjátszani a védőket, szinte a semmiből is tud gólt rúgni.

Hagyjuk a fejtegetéseket, az esélylatolgatást. Várjuk a meteorológusok által jósolt esős, de szépnek ígérkező szombat esti előadást. Mert a futball olyan izgalmasan megnyugtató tud lenni.

VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLĺTÁSOK

SZLOVÁKIA

König–Petráš, Zeman, Dzúrik, Klimpl–Janočko, Karhan, Hlinka, Pinte–Németh Szilárd, Vittek.

ANGLIA

Seaman–Mills (G. Neville), Southgate, Ehiogu, Ash. Cole– Beckham, Gerrard, Scholes, Heskey–Owen, Smith.

Játékvezető: Messina (olasz).

A 7. selejtező csoport állása:

1. Törökország 1 1 0 3:0 3

2. Liechtenstein 1 0 1 0 1:1 1

3. Macedónia 1 0 1 0 1:1 1

4. Szlovákia 1 0 0 1 0:3 0

Anglia még nem játszott