Egy tragédia utózöngéi – Holečeket hetek óta kritizálják Ondrej Húserka halála miatt

Másfél hónap telt el Ondrej Húserka halála, majdnem három hét a temetése óta. A Holeček-Húserka páros himalájai úttörő jelentőségű mászásáról, majd a tragédiáról lapunk is beszámolt. Az azóta eltelt időszakban azonban nem pusztán a szlovák alpinista halála volt köztéma. Mászópartnere, Marek Holeček részben a háttérben, részben pedig a nyilvánosság előtt több váddal és kritikával szembesült. 

Mint ismeretes a 34 éves Húserka október 31-én délután ereszkedés közben egy jéghasadékba zuhant. Mászótársa hiába ereszkedett le hozzá, s próbálta megmenteni, esés közben olyan súlyos sérüléseket szerzett, amelyekbe pár órán belül belehalt.

Nem szokatlan a tartós kritika

Az alpinizmus történetében a tragédiák utóélete sokszor meglepően sokáig tart. Ez érthető, hiszen emberéletek vesznek oda, sok kívülálló szerint pedig eleve a „semmiért” hal meg egy-egy hegymászó. Emellett ha például egy mászópáros vagy - csapat tagjai túlélik az esetet, utólag gyakran kérdések özönével kell szembesülniük – amelyek épp az ő felelősségüket firtatják.

Sajnos számos példát lehet említeni az alpinizmus történetéből. 1970-ben a Nanga Parbat (8126 m) déli, Rupal nevű falának első megmászása után, leereszkedés közben lavina áldozata lett a dél-tiroli Günther Messner. Társát és bátyját, a 20. század egyik legismertebb alpinistáját, Reinhold Messnert egyes hangok szinte a mai napig azzal vádolják, hogy cserben hagyta a testvérét. Vagy 2013-ban, amikor Erőss Zsolt és Kiss Péter a Kancsendzönga (8586 m) sikeres megmászása után meghaltak, sokan Kollár Lajos, az expedíció vezetőjének felelősségét firtatták.

Ellentétek már a legelején

Az, hogy valami már a tragédiát követően sem stimmelt, már október 31-án, a Húserka halálhíre utáni első órákban világos volt. Holeček először azzal érvelt (amely mellett most is kitart), hogy szükségtelen kiemelni a jéghasadékból a holttestet, mert túl nagy az objektív veszély – vagyis a mentőcsapat élete foroghat kockán a lehulló szikla- és jégdarabok miatt (egyébként sok hegymászó eleve rendelkezik arról, hogy ha meghal, s kockázatos helyen van a teste, akkor hagyják a hegyen). Az akció után még arra is felhívta a figyelmet, hogy a holttestek lementése a hegyekből óriási „biznisz”, vagyis nagyon sokat kell érte fizetni.

Húserka családja és barátai azonban nem adták fel, egyértelmű volt, hogy meg fogják próbálni a földi maradványok visszaszerzését. Miután ez Holeček számára is világossá vált, elfogadta a döntésüket. A helikopteres felderítésben személyesen is, majd később a távolból a legjobb tudása szerint végig részt vett az akcióban, navigálta a mentőcsapatot, amelynek így végül sikerült megtalálnia azt, amit kerestek. 

Mintha mi sem történt volna?

Eközben a szlovák bulvármédia felfedezte, hogy Marek Holeček még Nepálban, pár nappal a tragédia után megünnepelte az 50. születésnapját – amiről kiderült, hogy a barátai meglepetésként szervezték a számára. A bulvársajtó azonban botrányosnak minősítette az iszogatásról készült jókedvű fotókat. A cseh alpinista aztán gyakorlatilag azonnal folytatta a rendes tevékenységét a hazatérés után: elkezdte szervezni előadói körútját, új könyvének promócióját, mindezt a jól megszokott extrovertált stílusában. A vele kapcsolatos hírek alatt eközben megszaporodtak a negatív kommentek: sokan számonkérték rajta a gyászt és az ideiglenes visszafogottságot.

Húserka hozzátartozóinak és egy-egy szlovák hegymászó posztjából már november elején is látszódott, hogy kifogásolják Holeček magatartását, ill. akár azt is, hogy határozottan ellene volt a holttest kiemelésének. Ő maga ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban volt a családdal, s Turócszentmártonban találkozott az egyik hozzátartozóval, hogy átadja neki Húserka nála maradt személyes tárgyait. 

A legerősebb kritikát végül a Szlovák Hegymászó Szövetség (SHS JAMES) december 2-i közleménye fogalmazta meg Holečekkel szemben. 

Ha valaki meghal, akkor a mi kultúránkban nem ünneplünk. Hanem gyászolunk. Ezért volt az, hogy mindannyiunkat megdöbbentettek az ünneplésről készült fotók, amelyek oly' hamar az incidens után készültek. Megdöbbentettek minket a tiszteletlenség, amely tiszteletként prezentáltak. Bánt bennünket a hozzátartozókkal és magával az áldozattal szembeni az alázat, az együttérzés és tapintatosság folyamatos hiánya

– áll többek közt a szövegben, amely közvetve, de nem leplezetten Holeček szakmai szavahihetőségét is megkérdőjelezte.

Kitart a véleménye mellett

Holeček – aki értelemszerűen a tragédia egyetlen tanúja – az elmúlt hetekben több interjút is adott, amelyekben kivétel nélkül elutasította a kritikákat, s védelmébe vette a magatartását is. Nyíltan beszélt arról is, hogy miért nem vett részt társa november 28-i temetésén. „A család egyszerűen nem akarja, hogy ott legyek. Lehet, hogy ez majd idővel lecseng, de a család megtalálta az áldozatot úgy, hogy én vagyok a hibás, még ha kimondottan nem is hibáztatnak a haláláért. De én vagyok az, aki túlélte az esetet” – nyilatkozta a Pluskának. Húserka személyiségét és teljesítményét egyébként a tragédia óta mindvégig ugyanúgy méltatta.

Nem világos még, mennyiben ártottak az elmúlt hetek a szakmai renoméjának. Vannak olyan mászók, akik a védelmükbe vették, de például a SHS JAMES közleménye utal ennek az ellenkezőjére is. Holeček mindenesetre régi profi, akinek háta mögött egy önmagáért beszélő pályafutás áll. Több tucatnyi jelentős alpesi első megmászást teljesített a Föld legkülönbözőbb pontjain. Beszámolóinak hangvétele, részletessége mindvégig egyértelmű és koherens volt – ám a személyiségéből fakadó magatartását a közvélemény egy része az elejétől fogva kifogásolta.

A cseh mászó végül tegnap, december 16-án hosszú, részletes beszámolót közölt az expedícióról a Hudy üzletlánc oldalán, amelyben ismét méltatta elhunyt szlovák társát, aki szerinte „tökéletes kötéltárs, pozitív, okos és ügyes mászó, félelmet és fáradságot nem ismerő gép volt”. 

Megvolt benne az a potenciál, hogy nemzedéke mászóinak vezetőjévé váljon. Az ég azonban máshogy döntött. Fölösleges megkérdezni, hogy miért, mivel erre nincs válasz. Sajnálom, és sajnálok mindenkit, akinek ez fájdalmat okozott. Ám hogy jól értsék: csak azt tettük szabad akaratunkból és lelkesen, ami szórakoztat és feltölt bennünket 

– írta a cseh alpinista.

Egy-egy alpesi mászásnak rendszerint nevet adnak az első megmászók. Holeček a Húserkával közös útjuknak a következő nevet adta: „Ondra csillaga”.