Egy bizarr bajnokság

BŐD TITANILLA

Már ősszel is sejtettük, hogy a második labdarúgóliga átszervezése nem jó ötlet.

A létszám megduplázását és a bajnokság kettéosztását főleg azok a klubok üdvözölték, amelyek előtt ezáltal megnyílt a lehetőség, hogy a második vonalban szerepeljenek. A II. liga „hagyományos” csapatai maradtak volna a korábbi modellnél, vagy annak egy módosított, de továbbra is országos szintű változatánál.

A II. labdarúgóligában jelenleg 24 csapat szerepel, 12 a keleti, 12 a nyugati csoportban. Sokan attól féltek a legjobban, hogy a sok új együttes felhígítja a mezőnyt, de nem ez a fő baj az új lebonyolítási rendszerrel, mert az újoncok között tényleg vannak olyanok, akik új színt hoztak a bajnokságba (persze olyanok is, akik nem).

Még afölött is szemet hunynánk, hogy a szintén a szétválás/bővítés mellett hangoztatott spórolós érv csak a nyugati csoport alsóházi csapataira igaz – a felsőházba jutó együtteseknek ugyanúgy kell az ország másik felébe utazni, mint eddig, a keleti csoportban pedig eleve sokkal nagyobbak a távolságok (a rimaszombati gárdának nagyjából mindegy, hogy Bártfára vagy Vágsellyére buszozik-e, a zólyomiaknak pedig Vágsellye konkrétan közelebb volna).

Az új második ligával az a gond, hogy rengeteg benne a tét nélküli meccs. Már most is, az alapszakasz utolsó négy körében – a felsőházba ugyanis csak az egymás elleni pontokat viszik magukkal az együttesek, így az éllovas nyugodtan kikaphat a sereghajtótól, a második helyezett a kiesőjelölttől… Az egyik semmit nem veszít, a másik sokat nyer – a józan paraszti ész azt mondja, egy bajnokság kiírásának olyannak kellene lennie, hogy az ilyen helyzeteket kizárja, vagy legalább minimalizálja. Ehelyett a II. liga szinte tálcán kínálja a lehetőségeket a furcsa eredményekre.

Az is enyhén szólva aránytalan, ami az alapszakasz után vár a csapatokra. A két csoport első hat-hat helyezettje a közös felsőházba jut, ahol így 12 együttes csatázik az 1 (egy, jeden, agyin, one, ein) feljutó helyért. Nyilván a 12 felsőházi csapatból maximum négyet (de inkább csak kettőt) fog ténylegesen érdekelni a feljutás lehetősége, a többiek élvezni fogják a langyos vizet meg a napsütést. Bízzunk benne, hogy a nyugodt időszakot például a saját nevelésű játékosok csapatba építésére fordítják, nem pedig másra.

A két alsóházban ezzel szemben életre-halálra fognak küzdeni a csapatok a kiesés ellen. A harmadik ligák eredményeitől és az élvonal kiesőjének földrajzi elhelyezkedésétől függően az is előfordulhat, hogy az egyik csoportból négy, a másikból viszont csak egy csapat fog kiesni. (A közép-szlovákiai harmadik liga győztesének „geográfiai hovatartozása” ugyanis nem egyértelmű.) Tehát megtörténhet, hogy hat gárdából négy kiesik a harmadik vonalba, miközben a felsőházban 12-ből egy jut fel a Fortuna Ligába.

A zűrzavaros II. liga egyetlen pozitívuma, hogy az illetékesek is kezdenek ráébredni, nem volt túl jó ötlet a jelenlegi lebonyolítás. Azt beszélik, a 2016/17-es szezontól ismét országos jellegű lesz a második liga, 16 csapattal, s egyúttal az élvonal résztvevőinek száma tízre csökkenne. Tízcsapatos bajnokság volt már egyszer, és nem aratott nagy sikert.

Talán egyszer visszajutunk a kilencvenes évek közepének azóta is visszasírt modelljéhez – 16 csapatos élvonal, 16 csapatos második liga –, de úgy sejtjük, ez nem lesz egyhamar, s addig még lesz néhány furcsa kísérlet.