Édes a bronz

BravúrAhhoz, hogy a csapat egyáltalán ott lehessen az olimpián, egy bravúros Vk-győzelem kellett idén februárban. Előzetesen úgy tűnt, a négy közé jutás is elég lehet a kvótaszerzéshez, de aztán úgy alakult, hogy mindig olyan ellenféllel kerültek szembe, amely szintén versenyben volt még a kvótáért.„Vancouverben háromszor kellett kijutnunk az olimpiára, először a négy közé jutni a franciák ellen, aztán a kettőbe az észtek ellen, és végül a döntőt is meg kellett nyerni a kazahok ellen” – idézte fel az előzményeket Rédli András, aki mindhárom asszóban befejező ember volt, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy Magyarország mindháromszor egy tussal győzött. BosszúRióban a nyolc között Dél-Koreával kellett játszaniuk a világranglista 5. helyén álló magyaroknak. Bár senki nem akarta visszavágóként vagy bosszúként beállítani az összecsapást, mégis az volt, legalábbis Imre Géza számára, aki az egyéni olimpiai döntőben éppen Pak Szang Jungtól kapott ki, pedig már csak egy tus hiányzott az olimpiai bajnoki címéhez. „Ez motivált, de pont vele nem tudtam jó asszót vívni. Megvert, de így talán most már még többen megértik, hogy nem volt olyan egyszerű azt az egy tust sem bevinni ellene, és miért tudott ő zsinórban négyet adni. Ezt egyébként most is megcsinálta” – mondta Imre Géza. Éppen ebben a bizonyos negyedik csörtében fordult meg az állás a koreaiak javára, akik később 27:23-ra is vezettek. Imre Géza azonban Pak Kjong Du ellen felhozta a magyarokat 32:32-re, s utána Boczkó Gábor és Rédli András is megnyerte a csörtéjét, így Magyarország 45:42-vel továbbjutott.Udvarhelyi Gábor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is kiemelte, hogy Imre Géza évek óta rendszeresen képes hátrányból felhozni a csapatot, akár nyolc-kilenc tus hátrányt is le tud dolgozni.  BánatA franciák elleni elődöntőben azonban ez kevés volt, a kilenc csörtéből csak hármat tudtak megnyerni a magyarok, kettőt Imre, egyet pedig Rédli. Az utolsó csörte előtt csak minimális volt a világranglista-vezető franciák előnye, 35:34-re vezettek. Rédli először kapott néhány tust, ám aztán feljött Yannick Borel ellen 37:38-ra, ott azonban lecsúszott a pengéje Borel karjáról, és a franciák új erőre kaptak, végül 45:40-re nyerték az asszót. „Ha ott sikerült volna egyenlíteni, a franciák idegesek lettek volna” – mondta letörten Imre Géza. Így viszont Rédli lett ideges, egyszer a sisakját lekapva, dühödt arckifejezéssel indult meg ellenfele után. Bár végül visszafogta magát, nem gondolja, hogy a túlzott érzelemnyilvánítás a kárára lenne: „Az a jó, ha minél erőszakosabb vagyok, kijön a hangom, és a szenvedély magával ragad. Ez engem inspirál, és ezáltal tusképesebb vagyok.” BátorságA bronzmérkőzésre az addig elég indiszponáltan vívó Boczkó Gábor helyére Somfai Péter állt be. „Azért volt szükség a váltásra, mert Boczeknek nem ment annyira, valamit kellett csinálni. Kockázatos volt a csere, mert ha megsérült volna valaki, nem lehetett volna visszacserélni, de meg kellett próbálni, mert éremről volt szó” – indokolta a döntést Udvarhelyi.A magyarok ellenfele a címvédő világbajnok ukrán válogatott volt, amely az olaszoktól kapott ki az elődöntőben.A korábbi asszóktól eltérően a magyarok nagyon óvatosan kezdtek, az első két csörtében nem is született találat. „Ez a taktika része volt, mert az ukránok ellen az elején kell megszereznünk a vezetést. Ha pár tus előnyt tudunk szerezni, akkor azt sokkal könnyebb megtartani, mintha nekünk kellene támadni” – magyarázta Somfai, aki kifejezetten örült, hogy pont Ukrajna ellen kapott lehetőséget, mert szeret az ukránok ellen vívni. A magyarok a stratégia értelmében tusról tusra növelték az előnyüket. Csak Imre csörtéi hoztak több akciót, Karjucsenko ellen már 6:3-ra vezetett, amikor az ukrán vívónak megsérült a keze. Helyette Makszim Hvoroszt állt be. Rédli Andrásnak meggyőződése, hogy ez csak taktikai húzás volt. „A tartalék az olimpián csak akkor kap érmet, ha becserélik, ezért biztosak voltunk benne, hogy be fogják hozni a negyedik embert is. Ráadásul Karjucsenko nem tudott fogást találni Gézán” – mondta az Ezredesnek is becézett Rédli (becenevét Szabó István Redl ezredes című filmjéből kapta).Imre Géza utolsó csörtéje után Magyarország 23:21-re vezetett, ezután Somfai jött, s remek vívással, 29:24-es előnnyel adta át a stafétabotot Rédlinek, akire Bogdan Nyikisin várt befejezőemberként. Rédli ellentmondást nem tűrően vívott, már 34:25 is volt az állás. Egy perccel az asszó vége előtt hét tus, 37:30 volt a magyar előny, akkor azonban Nyikisin mindent egy lapra tett fel, és feljött 36:37-re. „Hogy mire gondoltam akkor, azt inkább nem mondanám el” – mondhatta már kisimultan, mosolyogva Imre Géza a bronzmeccs után.Rédli ugyanis a legjobb pillanatban vitt be egy egylámpás tust, és Nyikisinnek az utolsó két és fél másodpercben csak egy együttes találatra futotta. Magyarország 39:37-re nyert, s megszerezte a bronzérmet.  BronzéremRédli Andrásnak és Somfai Péternek ez az első olimpiai érme, Imre Gézának a riói egyéni ezüstje mellett van egy egyéni bronza Atlantából és egy csapatezüstje Athénból, ez utóbbiból Boczkó Gábor is kivette a részét.„Örülök, hogy a fiatalok is átélhetik, milyen a dobogón állni” – mondta a 41 éves Imre Géza, és nevetve megjegyezte, lett néhány új ősz hajszála az asszó végén. „Én ezt nem tudnám csinálni – tette hozzá a befejező ember szerepe kapcsán. – Andris vagányságának köszönhető, hogy adott egy olyan tust, amire senki nem számított a teremben.”Somfai viccesen csak annyit mondott: „Biztos, hogy direkt csinálta, hogy még jobb legyen a vége.”Rédli is boldogan és roppant magabiztosan nyilatkozott: „Szerencsére az elején magabiztos tusokat adtam, majdnem megdupláztam az előnyünket. Amikor Nyikisin érezte, hogy már nagyon ég a ház, elkezdett vabankolni. Ez borzasztó nagy fegyvere volna bárkinek, különösen Nyikisinnek. A végén a helyén volt a szívem, amikor már csak hat másodperc volt hátra, és jött előre minden mindegy alapon, akkor beléptem, és a szeme közé vágtam a pengémet.”A magyar vívósport remek olimpiát tudhat maga mögött, a párbajtőröző Szász Emese és a kardvívó Szilágyi Áron aranyérmes lett, Imre Géza a második helyen végzett, a férfi-párbajtőrcsapat pedig a harmadik helyen zárt. „Köszönjük a biztatást, legközelebb négy év múlva láthatnak olimpián vívóversenyt” – köszönt el a Carioca Arena 3 közönségétől a helyi műsorközlő. Van mire várni, mert ahogy Rédli András ígérte: „Remélem, Tokióban a csapat vezére leszek, és esetleg tudjuk is fényesíteni ezt az érmet.”