Ďurica: „Egységesebb lett a válogatott”

OROSKY TAMÁS

Mi az a legjellemzőbb dolog, ami eszébe jut a válogatottról 2014-ben?

Az, ahogyan örülünk minden egyes gólunk után a pályán. Az egyes rövid ünneplések képei bejárták a sajtót, és hűen tükrözik a csapatban uralkodó jó légkört.

Mi változott az előző évekhez képest?

Ján Kozák szövetségi kapitány érkezése után változott meg minden. Ez a pályán és azon kívül is megmutatkozott. Amikor megnyertünk egy mérkőzést, mindig „megénekeltük” a győzelmet. Vagyis a kollektíva valóban összetartóbbá vált, és ezt az eredményeink is igazolták.

Ki a fő vezére a válogatottnak? Mert a korábbiakhoz képest nem sokat változott a keret, mégis sokkal egységesebb a csapat.

Nehéz kérdés... A kicsit idősebb játékosok – legyen szó rólam, Martin Škrtelről, Marek Hamšíkról, Jano Mucháról, Matúš Kozáčikról – és a fiatalabbak is mind megértették azt, hogy ha nem egy irányba húzzuk a szekeret, akkor nem is sikerülhet semmi, akkor semmit sem fogunk tudni bebizonyítani. Ez a felfogás uralkodik most az öltözőben. És természeten az edző személye is fontos, aki igazán nagyszerű gárdát rakott össze. Ezt a gyakorlásokon is látni, hogy ha dolgozunk, akkor tényleg dolgozunk, de az is megengedett, hogy kicsit enyhítsünk a komoly hangulaton, és lehet kicsit bolondozni. Ez nagyon fontos egy csapatnál, és ezért köszönettel tartozunk a kapitánynak.

Ha valaki azt állította volna az Eb-selejtezők előtt, hogy négy meccs után tizenkét pontjuk lesz, mit szólt volna hozzá?

Ezt már sokszor megkérdezték tőlem... Voltak helyzetek, amikor válogatott társaimmal is arról beszélgettünk egy-egy selejtező után, hogy vajon most mi is történik. Mi magunk se hittük el, hogy mindenkit legyőztünk. Megmutattuk az erőnket, hogy képesek vagyunk jól játszani a spanyolok vagy az ukránok ellen, akik még most is a csoport esélyeseinek számítanak. De most mi állunk a csoport élén, saját kezünkben van a sorsunk. Sajnos ez az év mindjárt véget ér, pedig mi megnyújtottuk volna, hogy az összes többi selejtezőt is 2014-ben játsszuk le, de hát most szünetelnek a küzdelmek. Jövőre még nehezebb meccsek várnak ránk.

Várhatóan az ellenfelek is komolyabban fogják venni a szlovák válogatottat.

Természetesen, de így is rajtunk múlik minden. Nem szabad alábecsülni egyetlen mérkőzést, egyetlen párharcot sem – de csak jövőre. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki egészséges legyen 2015-ben, ez lesz a kulcsfontosságú tényező.

A nagy sikerek után százszázalékosan lehet koncentrálni az olyan gárdák ellen is, mint Luxemburg?

Mi mást tehetnénk? Kozák egy olyan típusú ember, aki semmit sem becsül alá. Így volt ez az utolsó barátságos mérkőzésen, Finnország ellen is, amikor ugyanúgy a legerősebb összeállításban léptünk pályára Zsolnán, mint a kvalifikáció során, és nyertünk 2:1-re. Habár csak felkészülési meccsről volt szó, az edző minden részletre odafigyelt, és ez a selejtezőkön is így lesz.

A szlovák labdarúgó-válogatott a csapatok versenyében győzött az Év sportolója-ankéton, egyéniben pedig kilencedik lett Marek Hamšík. Ön kire szavazott volna?

Peter Saganra. Ő olyan sportoló, akinek van humorérzéke. Egy normális, egyszerű srácról van szó, aki hihetetlen dolgokra volt képes, és szerintem a továbbiakban is bizonyítani fog.

Ha már a díjaknál tartunk: kinek adná az Aranylabdát 2014-ben?

Három jelölt maradt, közülük én Cristiano Ronaldót választanám. Kicsit szimpatikusabb számomra Lionel Messinél. De természetesen ott vannak a világbajnok német válogatott játékosai is, például a kapus Manuel Neuer. Ő is megérdemelné a díjat.

A válogatott remeklése mellett klubszinten milyen évet tudhat maga mögött az orosz Lokomotiv Moszkvában?

Egy picit még lehetett volna jobb. A 2013/14-es szezon harmadik helye után ötödikként végeztünk az őszi idényben, tizenegy ponttal lemaradva a Zenit mögött. A szentpéterváriak pénzügyi hátterével nem versenyezhetünk, kitűnő játékosaik vannak, és kicsit megugrottak tőlünk. De tavasszal az lesz a célunk, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk, és újra ott lehessünk az európai kupaküzdelmekben.