Dörzsölt manipulátor vagy síkhülye öncsaló?

Elkezdődött a magyar labdarúgó-bajnokság következő szakasza, a három, egyenként tizenegy fordulós blokkból a második. A lényeg röviden összefoglalható, a Vasas edzőjének nyilatkozata annál érdekesebb.

Debrecenben a hazai klub 7:0-ra győzött a Békéscsaba ellen. A tavaly átadott, 20 340 fő befogadására képes stadionban a megszokott hangulat várta az együtteseket, tízszázaléknyi szurkoló, 2280 néző. Másképpen mondva: a stadionban a lelátó kilencven százaléka hétről hétre üres. Ez kész csőd: Debrecenben egy évtizeddel ezelőtt legalább hat-nyolcezren jártak meccsre.

Az FTC–Haladás mérkőzés után a Fradit dicsérhetjük: a második helyezett elleni rangadón a listavezető 3:1-re nyert hazai pályán, így sorozatban a 32. bajnokiján maradt veretlen, s ezzel megdöntötte az 1966/67-es klubrekordot. Le a kalappal, hiszen akkoriban olyanok játszottak a VVK-t is megnyerő Fradiban, mint Albert Flórián vagy Varga Zoltán.

Az újpesti hangulatkép már kevésbé idillikus. A Paks elleni vereség után húsz-harminc drukker állította meg az augusztus elseje óta nyeretlen csapat játékosait és edzőjét. Odahaza a vehemensebb drukkerek már felpofozták volna ezért, közölte a szerb Vignjevics edzővel egy elégedetlen drukker.

A hétvége legtanulságosabb kijelentései azonban mégsem az elégedetlen újpesti keményfiú, hanem egy exújpesti focista szájából hangzottak el. A Vasas–Diósgyőr (0:1) meccs után a hazaiak edzője, Szanyó Károly nyilatkozott. A szöveg minden mondata árulkodó, betekintést enged abba a sajátos szellemi közegbe, amelynek legtipikusabb képviselője a magyar futballedző. Ez az a világ, ahol a mondatok nemcsak azt jelentik, amit az eredeti, nyelvtani alakjuk. Jöjjön a Szanyó-szöveg egy részletének értelmezése.

„Szeretném kihangsúlyozni, hogy minden tiszteletem a Vasas-táboré, minden szurkolóé, aki kijön a mérkőzésre. Nagyon szívesen beszélgetek bármely drukkerrel, szívesen válaszolok, ha bárkinek kérdése van. Úgy érzem azonban, hogy legalább annyi tisztelet jár nekem is a nézőtérről, hogy ne nevezzenek »újpesti cigánynak«, és ne szidják az édesanyámat. A múltamat sohasem fogom megtagadni, de azt sem viselem el senkitől sem, hogy az édesanyámat gyalázzák.” – A Vasas gyenge bajnoki szerepléséről sok újat már nem lehet elmondani, így az edző kénytelen reflektálni arra a (valóban!) tűrhetetlen jelenségre, miszerint az anyját szidják. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy az edző valójában a kooperáció („szívesen beszélgetek bármely drukkerrel”) vagy a konfrontáció („azt sem viselem el senkitől”) útjára óhajt-e lépni. Mindegy is, ha egyszerre két dolgot állítunk, abból nagy baj nem lehet.

„Amit most mondok, azzal lehet, hogy ismét nagyon sok ellenséget fogok szerezni, de a csapatunk ezen a mérkőzésen sem érdemelt vereséget, sőt, szerintem győztesen kellett volna elhagynia a pályát. Sajnos ismét ugyanoda térek vissza, ahova hetek óta – és ezért, tudom, megint meg leszek kövezve – a gólhelyzeteket, a büntetőt be kell rúgni, mert ezt a játékot gólra játsszák.” – Mese, mese, meskete. Ezt már ismerjük. A magyar futballedző megtalálja az örök témát, felteszi a „nemérdemeltünkvereséget”-lemezt. A szóhasználat militáns, közhelyes. A futballedző, ez az ártatlan, szűzies lélek attól fél, hogy „ellenséget szerez” magának. Ó, jaj! Gondolati eredetisége is páratlan, az edző felismeri, hogy „a játékot gólra játsszák”. Az edző, ez a lángész, azt is közli velünk, hogy a „büntetőt be kell rúgni”. A tizenegyes kihagyására tett finom utalás egyben a vereség jogosságának megkérdőjelezésére tett egyértelmű kísérlet is, a következő mondat azonban új szintre emeli a magyar futballedzők által már korábban is magasra tett lécet. „Azzal a felvetéssel, hogy a DVTK ellen 60-70 percig az eddigi egyik legjobb játékunkat produkáltuk, csak azért nem tudok egyetérteni, mert sajnos nem nyertük meg a mérkőzést.”

Fantasztikus! Mert mi is történt? Az edző, a kommunikáció bajnoka elmagyarázta nekünk. A Vasas sorozatban a negyedik mérkőzésén maradt nyeretlen. Az edző érzelmi síkra tereli a kérdést, hiszen szidták az anyját. A teljesítménnyel sincs semmi gond, hiszen kimaradt egy tizenegyes. Sőt, valójában – 60-70 percig – a Vasas az idény legjobb játékát nyújtotta ezen a vesztes meccsen. De hát ez a felvetés egy kicsit túlzó, hiszen a mérkőzést mégiscsak elveszítettük. „Sajnos.”

Ezek után nehéz eldönteni, hogy a magyar futballedző mi is valójában: dörzsölt manipulátor vagy síkhülye öncsaló?