Djokovics ismét a csúcsra ért

A bukás

A problémák 2016-ban, a Roland Garros után kezdődtek. A párizsi Grand Slamet ugyan még megnyerte Andy Murray ellen, de utána jelentősen visszaestek az eredményei, és a játéka is. Wimbledonban már a 32 között kiesett, a 41. kiemelt Sam Querrey búcsúztatta. A riói olimpián ezt is alulmúlta, a 64 között az akkor a 141. helyen tanyázó Juan Martin del Potro verte ki. És ugyan a US Openen és az év végi világbajnokságon döntőzött (mindkettőt elveszítette) 2016 végére lecsúszott a világranglista csúcsáról. Magánéleti és motivációs problémái voltak, ráadásul sérülések is hátráltatták. Makacs könyöksérülését nem akarta megoperáltatni, különböző alternatív gyógymódokat keresett, de egyik sem használt. 2017 tavaszán a szakmai csapatából mindenkit kirúgott, köztük Marián Vajdát is, aki a csúcsra vezette. Összeállt André Agassival, akivel legtöbbször abban értettettek egyet, hogy nem értenek egyet. 

„Egy hullámvasút volt ez a másfél év ezzel a problémával – mondta az idei Australian Open előtt. – Bizonyos szempontból szükséges tapasztalat is volt, mert talán túlságosan is alapvetőnek vettem, hogy nem értek komolyabb sérülések.” Szeme előtt lebegett Roger Federer és Rafael Nadal példája is, akik jó formában tértek vissza a sérülésükből. 

Djokovicsnak azonban ez nem sikerült, a melbourne-i versenyen látszott, hogy nem érzi jól magát a pályán, ráadásul már a 16 között elvérzett. Akkoriban jellemzőek voltak rá az ilyen és ehhez hasonló lehangoló nyilatkozatok: „Ha nincs is fájdalmad, akkor is azon jár a fejed, arra gondolsz, mert az elmúlt több mint két évben állandóan fájt valamim a pályán.”
Az Australian Open után végül úgy döntött, megoperáltatja a könyökét, és öt héttel a műtét után már újra pályán volt Indian Wellsben. Igaz itt is korán búcsúzott. Az idei Roland Garroson a negyeddöntőben a 72. kiemelt Marco Cecchinato búcsúztatta, azonban itt már meg-megcsillant valami a régi Novak Djokovicsból.

A feltámadás

A füves szezon legnagyobb tornáján, Wimbledonban pedig már újra a 2016 előtti Novakot láthattuk. Az elődöntőben, két napig elhúzódó meccsen remek játékkal ütötte ki Rafa Nadalt, aki akkor még a világranglista első helyén állt. A döntőben pedig azt a dél-afrikai Kevin Andersont győzte le, aki ebben az évben ihletett formában teniszezett. Djokovics végig nagyon stabil maradt, rendre kihasználta a bréklehetőségeit, miközben hárítani tudta Anderson bréklabdáit, és sikerült három szettben lezárnia a döntőt. Ekkor már ismét vele volt Marián Vajda is, és a nézőtéren rendre ott láthattuk feleségét, Jelenát. Ráadásul Wimbledonban már a kisfia, Stefan is helyben szorított az apukájának. Ezt Djokovics külön kiemelte a döntő után: „Az volt az egyik, ha nem a legnagyobb motiváció az idei tornához, hogy Stefan is ott lesz. Elképzeltem, ahogy ő is itt van, átéli velem, a feleségemmel és mindenkivel a győztes pillanatot.”

Ez volt a negyedik wimbledoni címe, ráadásul több mint két év után tudott újra Grand Slamet nyerni. Sőt, ami a legfontosabb, ekkor újra elhitte, hogy bárkit képes legyőzni, és ennek szellemiségében teniszezett tovább. Július elejétől kezdve 22 győztesen megvívott meccs mellé mindössze egy vereség társult. Ez idő alatt négy tornán vett részt, melyek közül hármat megnyert – győzött Wimbledonban, Cincinnatiben és a US Openen –, és csak Torontóban, a harmadik körben kapott ki a későbbi döntős Sztéfanosz Cicipásztól.
 

A US Open előtt pedig történelmet írt: ő lett az első férfi, aki megcsinálta a Golden Masterst, ami azt jelenti, hogy mind a kilenc Masters-versenyt (Indian Wells, Miami, Monte Carlo, Madrid, Róma, Kanada, Cincinnati, Sanghaj, Párizs) megnyeri a teniszező. Cincinnatiben ráadásul a nagy riválisát, Roger Federert sikerült legyőznie. 

A US Openen a szintén remek szezont futó Juan Martin del Potrót győzte le egy rendkívül érzelemdús mérkőzésen, utána pedig behúzta a Shanghai Masterst is. Igaz, az év végére kicsit elfogyott a lendülete, hisz az utolsó két döntőjét elbukta. Először Párizsban kapott ki az orosz Karen Hacsanovtól, aztán pedig Londonban az ATP-vilábajnokság fináléját is elvesztette Alexander Zverevvel szemben. Ennek ellenére boldogan nyilatkozott Londonban: „Februárban, a könyökműtétem után elég valószínűtlennek tűnt, hogy az év végén világelső lehetek. Nem is annyira azért, mert hátul álltam a ranglistán, inkább amiatt, ahogyan játszottam és éreztem magam a pályán. De az egyik felem mindig hitt abban, hogy képes vagyok erre, soha nem gondoltam, hogy ez lehetetlen. A legutóbbi öt hónap tökéletesen sikerült. Az egyik legnagyobb kihívás egy olyan folyamatban, amin keresztülmentem, hogy eldöntsd, kiben bízzál, megértsd, melyik szakértőre hallgass. Aztán készíts egy hosszú távú tervet, és azt következetesen tartsd be. Vissza kellett térnem az alapokhoz, és olyan emberekkel dolgozom együtt, akik jól ismernek és képesek kihozni belőlem a maximumot.”

Djokovicsnak az év második felére tényleg sikerült kihoznia magából a maximumot, hiszen 2018 első hat tornáján 6/6-os mérleget tudott fölmutatni, amit év végére 53/12-re módosított, ráadásul nyert 4 tornát, köztük két Grand Slamet, és összeteniszezett több mint 12 millió dollárt. Ennek fényében pedig bizton mondhatjuk, hogy Novak Djokovics visszatért a világelitbe.

2007 óta hatszor zárta az évet együtt a dobogón Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics. Idén, három év szünet után megint ők állnak a világranglista első három helyen, ami egészen elképesztő teljesítmény.