DAC-remi a Slovan otthonában

BŐD TITANILLA

Ha a DAC pontot szerez a Slovan stadionjában, az mindig bravúr. Akkor is az lenne, ha a Slovan nem bajnokként, a DAC pedig nem újoncként várhatta volna az összecsapást. A sárga-kékek ezt megelőzően az 1996/97-es szezonban tudtak pontot rabolni az ősi rivális otthonából (akkor mindjárt hármat, s érdekesség, hogy az is a nyitófordulóban történt).

4-2-3-1 vagy 5-5-0?

Radványi Miklós, a dunaszerdahelyiek vezetőedzője a meccs után elárulta, két nappal az összecsapás előtt még azt sem tudta, mely játékosokra számíthat. A dunaszerdahelyi csapat megint szinte csak órákkal a kezdő sípszó előtt állt össze – Ivan Hodúr első meccse sárga-kékben mindjárt a Slovan elleni bajnoki volt. Radványi azt is sokszor elmondta, Fišan mellé szeretne egy első számú kapust, ehhez képest a minimális Corgoň ligás tapasztalattal rendelkező Fišan állt a kapuban a Pasienky-stadionban. S a 28 éves kapus remekül védett – több ziccert is bravúrral hárított, ha pedig már verve volt, az akár második hálóőrnek is kinevezhető Sedlák a gólvonalról mentett (kétszer is!). Így pedig még az is belefért, hogy Fišan néha alászaladt a beadásoknak, vagy kissé pánikszerűen öklözte vissza a mezőnybe a labdát.

A DAC 4-2-3-1-es felállással kezdte a meccset, de ez hamar módosult 5-5-0-szerűségre. Az vesse Radványira az első követ, aki nem így játszana a bajnok Slovan ellen. Fodreknek köszönhetően így is összehozott egy gólt a DAC, gyakorlatilag az egyetlen helyzetéből. „Ezt nevezik százszázalékos effektivitásnak!” – jelenthette ki félig viccesen, félig büszkén Radványi már a lefújás után.

Miki szíve

A félidei vendégvezetést kissé szkeptikusan fogadták a gyanakvásra hajlamos nézők – nem ez lett volna az első eset, hogy dunaszerdahelyi vezetés után a Slovan fordít. Most azonban nem ez történt, az égszínkékek Fořt fejesével egyenlítettek, ám a győztes találatot nem tudták megszerezni. Voltak periódusok, amikor nagyon nyomtak a hazaiak, de nem tűntek ellenállhatatlannak (naivabb Slovan-szimpatizánsok azzal vigasztalták magukat, hogy ezzel bizonyára a Bajnokok Ligája-selejtezőbeli ellenfél, a Razgrad Ludogorec megfigyelőit akarták megtéveszteni).

A meccs néha leült, de Radványi Miki egy percre sem ült le. A DAC edzője a kilencven perc alatt végig dirigált, ugrált, a fejét fogta, a negyedik bíróval pörölt, gesztikulált, hadonászott – 200%-ra odatette magát. „Csak ne kapjon szívrohamot” – aggódtak a drukkerek, de Miki szíve bírta, s a szerzett egy pont bizonyára még több lendületet ad neki a későbbi munkához.

Úszori incidens

A dunaszerdahelyieket 100– 120 drukker kísérte el Pozsonyba. Székely zászlót és „Anti Slovan” transzparenst is hoztak, s mindkettőt ki is akaszthatták. A székely zászlóról a pozsonyi rendezők bizonyára nem tudták, hogy micsoda, de az meglepő nyitottságról (vagy bambaságról?) tanúskodik, hogy az „Anti Slovan” feliratot is megengedték. Bár a korábbi Slovan–DAC rangadókhoz képest ezúttal nem voltak páncélozott kocsik meg sisakos rohamosztagosok a stadion közelében, sem a meccsen, sem közvetlenül utána nem volt semmi összetűzés – csak hazafelé.

A dunaszerdahelyi drukkerek nem különvonattal, hanem menetrend szerinti járattal utaztak haza, s amikor Úszoron néhányan leszálltak, a Slovan-szurkolók rájuk támadtak. A szurkolói portálok 40–50 támadóról írnak, Denisa Baloghová, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint 20–30 Slovan-drukker lehetett az éjjel tizenegykor lezajlott incidensnél. Mivel a vonat még nem indult el, így a messzebbre utazó DAC-drukkerek a vonatról leugrálva társaik segítségére siettek. A két tábor kövekkel dobálta egymást. A rendőrség információi szerint személyi sérülés nem történt, anyagi kár nem keletkezett. Végül – a szurkolói portálokon olvasható beszámolók szerint – a Slovan-szurkolók elfutottak, s egy– másfél órás késéssel a vonat is befutott Dunaszerdahelyre.