Csatárok ébredése

Rimaszombat. „Mégse járja, hogy a végén egy középhátvéd legyen a csapat legjobb góllövője” – gondolhatták a rimaszombati csatárok miután Nachtman négy meccsen háromszor talált a hálóba (s ezzel a gömöri gólok háromnegyedét szerezte), és felébredtek: Líška két, Piszár egy gólt lőtt a hétvégén. De a gömöriek akár hét-nyolc gólt is rúghattak volna a Rimaszombatba hétmérkőzéses veretlenségi szériával érkező privigyeieknek, a 2. félidőben szinte hárompercenként kerültek ajtó-ablak helyzetbe Piszárék. Mindehhez persze kellett egy rendkívül szimpatikus, nyílt focit játszó privigyei csapat is. „Talán egy kicsit túlzásba is vittük a támadást” – vélte Daniel Čakajík, a Prievidza egykor Rimaszombatot is megjárt középpályása, de a vereségben is talált pozitívumot: „Legalább nem szállunk el magunktól.” A vendégek veretlenségi sorozatának megszakadása egyben a rimaszombatiak ötmeccses nyeretlenségi szériájának végét is jelentette. „Már muszáj volt nyernünk. És megérdemelt a győzelmünk” – mondta mosolyogva Juraj Líška, akit vastaps kísért le a pályáról . (Pedig a fiatal csatárt általában szidni szokták, a lelátók hangja szerint évente két meccs jön össze neki. De ez a mostani nagyon összejött.) „Hiányoztak már a gólok – ismerte el a támadó, aki utoljára a 12. fordulóban talált a kapuba. – Privigyei vagyok, sikerült jól feltüzelnem magam!”

A szurkolókat meg a jó játék tüzelte fel: ennyi helyzetet, ilyen támadásokat már régen láthattak. A remek focit csak a lesszabályról sajátos elképzelésekkel rendelkező partjelző rontotta el egy kicsit: néha méteres leseket engedett el, sokszor pedig a jó ütemű kiugratásokat intette le. 3:0-ra végződő meccs után viszont nem illik a bíróról beszélni, s Miroslav Kéry, a vendégek másodedzője nem is tette: „A tapasztalat legyőzte a naivitást. Ez volt a rimaszombatiak legjobb meccse a tavasszal.” (bt)