Csák emlékezetes bombagólja Schrojfnak

DORÓ GYÖRGY

Mi volt a legnagyobb indítóok az értékes sportkönyv megírására?

Barátaim, volt csapattársaim emlegették előttem, hogy jó lenne városunk labdarúgásának múltját valamelyest rendezni és megírni. Mondanom sem kell, hogy a futballal apró gyerekkoromtól kezdve érzelmileg, de értelmileg is szoros kapcsolatban állok. Amikor városunk labdarúgásának 90. évfordulójára ünnepséget szerveztünk, megerősödött bennem a gondolat, hogy minél előbb hozzá kell kezdeni az anyaggyűjtéshez, mert minden nap késedelem nagy hiányokat okozhat. Az utolsó két és fél évben aztán rendeztem az összegyűjtött anyagot, és folytattam a beszélgetéseket olyan volt tornaljai focistákkal és sportvezetőkkel, akik elbeszélték érdekes fociélményeiket, s örömmel tárták fel emlékeiket. A futball nemcsak a legnagyobbakról és a legsikeresebbekről, hanem a kistelepülések focijáról is szól. Nagyon értékesek voltak a megalakulás utáni év(tized)ekbe visszakanyarodó történetek, a háborúk idejéből származó megbízható források, főleg fotók.

Mikor volt a tornaljai foci aranykora?

Az 1996/97-es évadban a III. ligában a negyedik helyen végeztünk. Ez volt a csúcs! Gömörben mindig is voltak tehetséges labdarúgók, hasonlóképpen edzők és vezetők. Mindenképpen nagy tett, hogy már 1913-ban megalapították a Tornaljai Torna Clubot, a TTC-t. A fiatalok örömmel fogadták, viszont voltak olyanok is, akik szerint nem volt ildomos a városnak ilyesmit befogadni, ahol „22 bolond” kerget valamilyen gömbölyű tárgyat, amit labdának neveznek.

„A futball sokkal több, mint a pályán lejátszott mérkőzés” – olvasom a könyv egyik mondatát. Bővebben is kifejtené?

A múlt század negyvenes éveinek végén, ötvenes éveinek elején olyan híres labdarúgók voltak a tornaljai katonai alakulatnál, mint Jiří Trnka, a 23-szoros csehszlovák válogatott vagy Benda, az SK Slavia Praha játékosa. A rossz nyelvek szerint ezek a nagy futballegyéniségek büntetésből kerültek ide. Viszont az biztos, hogy a Dukla Praha elődje, az ATK barátságos mérkőzést játszott velünk, és a csapatban mindketten szerepeltek. Hogy milyen jó kapcsolat volt a város és a katonai alakulat vezérkara között, az abban is megnyilvánult, hogy a Csemadok rendezésében előadott Szabad szél c. operetthez a zenét az alakulat zenészei szolgáltatták. Ugyanis egyes színjátszók jó focisták is voltak, ugyanez elmondható sok katonáról is. A futball valóban több mint játék! Szépség, élvezet, öröm a játékosnak, a szurkolónak egyaránt, de barátok, rokonok, nemzetek találkozása is. A tornaljaiak nem felejtik el soha, hogy az ötvenes években hogyan találkozhattak az Ózdi Kohász ifjúsági, valamint a Putnoki Bányász felnőttcsapatával vagy az NB I-es Pécsi Dózsával. Alkalom volt ez a háború után egymástól erőszakkal elszakított családok tagjainak találkozására is. Járásunknak baráti kapcsolatai voltak a csehországi Vimperk és Šumperk városokkal. Onnan is eljöttek hozzánk, és később mi is ellátogattunk oda. Barátságos labdarúgó-mérkőzésekre és atlétikai versenyekre került sor. A találkozó vendége volt Emil Zátopek, a kiváló távfutó olimpiai bajnok. Batta Gyurka, a későbbi költő, író, a kassai Jednota I. ligás ifjúsági csapatának egykori kitűnő játékosa, hosszasan elbeszélgetett vele.

Neveket is kiragadhatnánk a múltból?

Tornalja talán országszerte is legismertebb, már az ificsapatban is legtehetségesebb játékosa Miskovics László volt, aki fénykorában a prágai Bohemiansban játszott. Legmaradandóbb élménye az volt, amit idehaza oly gyakran elbeszélt, amikor a chilei vb-re készülő magyar válogatott ellen játszott 1962-ben Budapesten. A gólerős, felejthetetlen csatársor ellen, melyet Sándor, Göröcs, Albert, Tichy és Fenyvesi alkotott, nagyon nehéz volt játszani. Róluk és játékukról mondta: „A magyar válogatott támadásakor tanácstalanok voltunk, hogy kire vigyázzunk a legjobban. Ha Göröcsnél volt a labda, akkor a két gyors szélső beindult, Tichy úgy húsz méterre helyezkedett a kaputól, Albert a tizenhatos vonalánál állandó mozgásával igyekezett rést csinálni védekezésünkben. Ha ezt a mozgást felvettük, akkor a technikás és gyors Göröcs előtt szabad volt az út teljesen a kapuig. Ha Tichy maradt fedezetlenül, húsz méterről kegyetlenül bevarrta, ha Albert maradt tisztán, begurított a hálóba. Nagyon nehéz volt védekezni ellenük. Nem tudtuk meggátolni nagyarányú győzelmüket.” Végül is a magyar válogatott 5:0-ra lelépte a Bohemianst.

Miskovicson kívül még kit említhetnénk?

Az ötvenes években nagyon sok más tehetséges tornaljai játékos játszott a magasabb osztályokban. Ilyen volt a jól cselező, nagyszerű technikai adottságokkal rendelkező Salva Paľo, akit a kassai Jednota – miután itt játszott barátságos mérkőzést – rögtön le is igazolt. Ott olyan híres játékosokkal focizott, mint Kvašňák, Švajlen, Kánássy... Magasabb osztályokban játszottak még akkor: Misankó (Kónya) Andor, Lázók Pista (Buri), Berko Laci és Fullajtár Zoltán is.

Híres klubok, játékosok is ellátogattak Tornaljára?

A hatvanas évek elején olyan jó csapatunk volt, hogy barátságos mérkőzésre eljött hozzánk a Slovan Bratislava is. Olyan játékosokkal álltak ki ellenünk 1962. szept. 12-én, mint az Európa-válogatott Popluhár vagy a világhírű Schrojf, a chilei vb legjobb kapusa, de a többi játékos is a Slovan legjobbjai közé tartozott: Urban, Jankovič, Vengloš, Kráľ, Gerhát, Cvetler, Velecký, Obert, P. Molnár, Balážik, Moravčík, Bílý, I. Mráz, Demovič. Ugye, ismert nevek? Kikaptunk ugyan 9:6-ra, de nem vallottunk szégyent teljesítményünkkel. Ide kívánkozik egy érdekes, felejthetetlen tornaljai gól története. Vagy húsz méterre Schrojf kapujától végeztünk el szabadrúgást, aminek a kitűnő rúgótechnikájú Csák Józsi állt neki. A sorfal felálláshoz készülődött, de a mintegy 3000 néző kérte, hogy ne állítsák azt fel. Schrojf egy intéssel elküldte a sorfalat. Bődületes erővel, a kapus ujjhegyét érintve vágódott a labda a kapu bal sarkába. Micsoda gól, micsoda üdvrivalgás! Felejthetetlen. Az emberek még ma is emlegetik.

Milyen kapcsolatokat ápoltak a magyar focival?

Nem hagyhatom ki azt a gyümölcsöző együttműködést, amelyet elsősorban az 1976- ban alakult öregfiúk csapatának köszönhet városunk. Örök barátság szövődött labdarúgóink és Frenkó László, az Ózdi Kohász, majd a Balatonlelle játékosa, valamint az erdélyi Szentegyháza városa között.

2008-ban járt Tornalján a magyar Aranycsapat Alapítvány küldöttsége, ennek kapcsán mit érdemes felidézni?

Olyan híres egyéniségek érkeztek hozzánk, mint dr. Fenyvesi Máté, aki 76-szoros, Várhidi Pál, aki tízszeres, és az elnök Kű Lajos, aki nyolcszoros magyar válogatott labdarúgó volt. Lehetőségem nyílt rákérdezni arra a vitatott meccsre, amelyet az 1962-es chilei vb-n játszott a magyar válogatott a csehszlovákok ellen, s a torna aranysípos szovjet játékvezetője, Latyisev nem adta meg Tichy kapufáról a gólvonalon túlra pattanó gólját. Volt ugyan még nagy egyenlítési lehetőség, de szinte lehetetlen, ami történt, a labda már Schrojfon túljutva gurult a gólvonal felé, de a jókor érkező Fenyvesi Máté bal lábát érintve mellé ment. Mi is történt akkor valójában? – kérdeztem magától Fenyvesi Mátétól. „Bal belsővel készültem a hálóba továbbítani a labdát, egyszer csak hirtelen a támasztó lábamat lökés érte. Jobbszélsőnk, Sándor Karcsi volt az, aki nagy igyekezetében, gólra szomjasan eltalálta. A rúgó bal lábam kifordult, így a megrúgott labda a kapu mellé gurult.”

A könyv már napvilágot látott. Hogyan ünneplik meg a centenáriumot?

Augusztus 24-ére focinapot tervezünk. A városi művelődési központban ünnepélyes keretek között megemlékezünk a tornaljai labdarúgás 100 esztendejéről. Utána a tornaljai futballstadionban folytatjuk, ahol tudomásom szerint, a helyi felnőttcsapat testvérvárosunk, a Putnoki Bányász NB II-es együttesével mérkőzik.