Chára: „Nincs miért szégyenkeznünk”

Zdeno Chára: „Két gólt lőttem, de azonnal beváltanám őket az aranyéremre, ha lehetne. Az oroszok viszont nagyon erősek voltak, s megérdemelték a sikert. Nincs miért szégyenkeznünk, emelt fővel távozhatunk Helsinkiből. Minden meccsünk nehéz volt. Lassan lendültünk bele, nehéz ellenfelekkel találkoztunk a torna elején, de az USA elleni siker után rádöbbentünk, hogy bárkit legyőzhetünk. Köszönöm a fiúknak ezt a vb-t, élmény volt ebben a csapatban játszani. Nagyon nagyra értékelem az ezüstöt, és szeretném Paľo Demitra emlékének ajánlani. Végig itt volt velünk.”

Tomáš Tatar: „Örülök az éremnek, de szomorú is vagyok. Olyan közel voltunk az aranyhoz, ki tudja, lesz-e még valaha ilyen alkalom. A döntőre elfogyott az erőnk, már nem bírtunk annyira. Az oroszok a második harmadban három gólt lőttek, elhúztak, és utána már nehéz volt felvenni velük a versenyt. De azért élveztem a döntőt, élmény volt itt játszani.”

Ján Laco: „Nagyon boldogok vagyunk, bár az aranyhoz csak egy kis lépés hiányzott – viszont így is nagyon nagy sikert értünk el. A döntőt kiélveztük, még ha nem is az elképzeléseink szerint alakult. Az oroszok megmutatták, milyen erősek. Az ezüstöt is megünnepeljük, ez az érem ajándék az egész országnak.”

Tomáš Starosta: „A vállam végül jól bírta a terhelést, de szombaton a kislábujjam is megsérült, az még jobban fájt, mint a vállam. Az oroszok jól korcsolyáztak, remekül játszottak a kapunk előtt. A gyors gól erőt adott nekünk, de az oroszok kitűnően hokiztak.”

Miroslav Šatan: „A döntőt nem így képzeltük, de objektíven kell értékelni a meccset, s ki kell emelni az ellenfél kvalitásait. Elvégre veretlenül nyerték meg a tornát. Büszkék lehetünk a világbajnokságon nyújtott teljesítményünkre, emelt fővel és ezüsttel távozunk. Ez a vb a 2000-res szentpétervári világbajnokságra emlékeztet, akkor szintén ezüstérmesek lettünk. Akkor sem nagyon bíztak bennünk, és akkor is három vezéregyénisége volt a csapatnak – Chára, Handzuš meg én. Most, évekkel később megint egy gárdában találkoztunk. Akkor az amerikaiakat leptük meg a negyeddöntőben, most Kanadát. Vůjtek edző óriási szerepet játszott ebben a sikerben. Megváltoztatta a játékrendszerünket, a játékunk nem volt annyira szép, de sokkal okosabban, a védekezésre figyelve hokiztunk. Ennek meg is lett a gyümölcse, láthattuk az eredményeken.”

Michal Sersen: „Keményen küzdöttünk, de az oroszok egyszerűen jobbak voltak. Esélyt sem adtak nekünk.”

Mário Bližňák: „Nagy nap ez a szlovák jégkorong számára. Büszkék lehetünk. Nem voltak nagy sztárok a csapatban, de szívvel játszottunk, szerintem szép jövő vár erre a gárdára.”

Tomáš Kopecký: „Ha valaki a torna előtt azt mondja, ezüstérmesek leszünk, látatlanban beleegyezek. Most egy kicsit dühös vagyok, hogy csak ezüstérmet szereztünk, mert az oroszok ellen is volt esélyünk. Kár azért a második harmadért. A szünetben éppen azt hangsúlyoztuk, hogy a legjobb második harmadot kell produkálnunk a vb-n, végül mégis hibáztunk. Az oroszoknak négy fantasztikus támadósoruk van, mind képes gólt lőni, és ez most is megmutatkozott.”

Juraj Mikúš: „Kikaptunk, és egyelőre még nem tudom felfogni, hogy ezüstérmesek lettünk. Talán majd akkor, ha találkozunk Pozsonyban a szurkolókkal, akiknek a szeretetét a távolból is éreztük. Az oroszok jól játszottunk, nekünk nem volt jó napunk, és nem tudtuk azt nyújtani, amit eddig. Mindent beleadtunk, de az ellenfél jobb volt. A harmadik és a negyedik góljuk előtt nagyot hibáztunk. 2:1-nél még lehetett volna esélyünk, de 4:1-es orosz vezetésnél már nehéz volt játszani.”