Carolina Kostnernek életműdíj jár

Olaszország Carolina Kostnernek köszönhetően ismerte meg a műkorcsolyát. 2005-ben már vb-bronzérmes volt, a 2006-os olimpia előtt éremesélyesként emlegették. Torinóban végül csak kilencedik lett, mindenki csalódására.

Pályafutása elején igazán csak a hazájában szerették. A „semleges rajongók” sokat kritizálták, hogy csak kalimpál a hosszú kezével és lábával, a bírók pedig indokolatlanul felpontozzák. Aztán múltak az évek, Kostner pedig a sportág egyik legnagyobb hatású egyéniségévé forrta ki magát. Ikonikus zenéket választott, de soha senkit nem utánozott, teljesen újszerű, erőteljes interpretációival lenyűgözte a közönséget. Ötször volt Európa-bajnok, tizenegyszer állt Eb-dobogón, 2012-ben vb-t nyert, négy éve pedig a vágyott olimpiai dobogóra is felállhatott, Szocsiban bronzérmes lett.

Ezután derült égből villámcsapásként jött az eltiltás. Kostner akkori barátját, a gyalogló Alex Schwazert doppingoláson kapták, s az is kiderült, a korcsolyázó a londoni olimpia előtt egyszer nem mondott igazat barátja hollétéről a doppingellenőröknek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság példát stauált vele: csaknem kétéves eltiltást kapott, bár az ügy addig húzódott, hogy a büntetés csak Szocsi után lépett életbe.

Kostner ettől is csak erősebb lett. A kényszerű kihagyás alatt művészettörténeti tanulmányainak szentelte az idejét, balettórákat vett, és komfortzónáját végleg elhagyva a sportág egyik edzőlegendájával, Alekszej Misinnel kezdett együtt dolgozni Szentpétervárott. A mindig rezzenéstelen arcú, de a pletykák szerint egészen emberi Misin megadhatta Kostnernek azt, ami hiányzott még neki ahhoz, hogy harminc felett is fel tudja venni a fiatal orosz ugrógépekkel: a technikát.

A pjongcsangi olimpia előtt meg kellett szakítaniuk az együttműködést, mert az orosz edzők csak oroszokat készíthetnek fel az ötkarikás szezonban, de Kostner rögtön Pjongcsang után Szentpétervárra utazott Misinhez.

A milánói vb helyszíne előtt az első versenynapon hosszabb sorok kígyóztak, mint a dóm előtt. A több mint tizenkétezer főt befogadó Mediolanum Forum csaknem teljesen megtelt a női rövidprogramra. Mindenki Carolinát akarta látni – hiszen könnyen lehet, ez az utolsó versenye.

Ne me quitte pas – Ne hagyj el. Kostner a jól ismert francia dalra futja a rövidprogramját, ami Milánóban a tökéletes művészi hatás és a hibátlan technika frenetikus kombinációja volt. Minden egyes sikeres elem után felrobbant a csarnok. A program végén tombolt és zokogott a közönség.

A Misinnel való együttműködés megmutatkozott a gyönyörű ugrásokon. Az érzelmeket már Carolina hozta.

„Van egy rész a programom közepén, amikor szinte hallani lehet a csendet. Egészen elképesztő volt. Tizenöt éve az emberek nem sokat tudtak a műkorcsolyáról. Talán inspirálhattam őket, talán jó kalauzuk voltam” – mondta megindultan Kostner a rövidprogram utáni sajtótájékoztatón, ahol középen ült az asztalnál.

Az olimpiai bajnok Alina Zagitova ugyanis a szokottnál sokkal halványabb volt, így a rövidprogram után Kostner áll az első helyen. Előnye 0,76 század pont az orosz versenyzővel szemben. S bár Zagitovának technikailag sokkal erősebb a kűrje, Kostner számára már ez a „kis arany” is felér egy életműdíjjal.

Jó kalauzunk volt.