Brightoni csoda: a csődveszélytől az élvonalig

Még nem számított bevett szokásnak 1979-ben, hogy egy futballcsapat sikerét könyv formájában azonnal megörökítsék, de a Brighton & Hove Albion a 78. születésnapjára olyan ajándékot kapott az élvonalba jutással, hogy John Vinicombe azonnal nekivágott a nagy műnek. Az Up, up, and away című könyv mi másról szólhatott volna, mint a helyi kedvenc felemelkedéséről, Vinicombe pedig a klub egyik legelismertebb szakírójává vált, hiszen végigkísérte a csapat negyedosztályból történő feljutását. Utódja elkezdheti írni az újabb könyvet, a Brighton ugyanis három fordulóval a bajnokság vége előtt kiharcolta a feljutást, azaz 1983-as kiesése után ismét a legjobbak között szerepelhet.

A klubot 116 évvel ezelőtt, 1901. június 24-én alapították, 19 évig a Southern League égisze alatt szerepelt, amely 1920-ban félprofi szervezetté vált, és beolvadt a Football League rendszerébe. 

Szuperkupa-győzelem és más semmi

Addig azonban a Brighton megszerezte története egyetlen komoly trófeáját, 1910-ben megnyerte a Szuperkupát, amelynek fináléját 1920-ig a Football League és a Southern League győztesei vívták. A sussexi klub 1–0-ra verte az Aston Villát, a meccs egyetlen gólját az ír válogatott Charlie Webb szerezte a 72. percben.

A Brighton a bajnoki beolvadáskor a harmadosztályba kapott besorolást (Division 3), és az 1957/1958-as idényig hű is maradt ehhez a divízióhoz. Akkor feljutott, de az új osztályban mindössze négy szezont töltött, 1963-ra pedig máris a negyedosztályban találta magát. A felemelkedést egy üzletember, Mike Bamber hozta el. 1972 karácsonyán vette át az elnöki posztot, meggyőzte az akkor már komoly szakembernek számító Brian Cloughot, hogy Peter Taylorral együtt segítsen. Clough csupán nyolc hónapig maradt, de Taylor ezt követően még két szezonban edzősködött, és 1975/1976-ban a harmadosztály 4. helyéig vezette az együttest.

Az igazi nagy húzás azonban Alan Mullery szerződtetése lett. A 35-szö­rös angol válogatott középpályás (aki a Tottenhammel UEFA-kupát és FA-kupát is nyert) 35 évesen visszavonult az aktív játéktól, és első edzői munkája során csodát tett a klubbal. 1977-ben előbb a Division 2-ba, 1979-ben pedig az élvonalba juttatta az együttest. 

A négy szezon során az 1982-es 13. hely volt a legnagyobb siker, illetve az, hogy a következő szezonban kieső csapat bejutott az FA-kupa döntőjébe. Sőt, a sokkal esélyesebb Manchester United ellen az első mérkőzésen 2–2-es döntetlent ért el, de öt nappal később 4–0-ra kikapott. Bamber a kiesés után egy évvel, a klub legsikeresebb elnökeként távozott.

A stadion eladása jelentette a túlélést

Az 1996/1997-es szezonban úgy tűnt, akár örökre eltűnhet a süllyesztőben a klub. A felhalmozott adósság miatt csőd fenyegetett, a vezetés úgy gondolta, ebből az áldatlan állapotból csak a stadion eladása jelentheti a megoldást. A szurkolók azonban hallani sem akartak erről, a Lincoln City elleni meccsen a pályára rohanva tiltakoztak a tervezett ügylet ellen. A szövetség két pont levonásával sújtotta a Brightont, ez majdnem meg is pecsételte a sorsát. A Goldstone Groundon az utolsó mérkőzést 1997. április 26-án játszották, a Brigton 1–0-ra verte a Doncaster Roverst, és miután az utolsó fordulóban 1–1-et játszott a Hereford United otthonában, a riválissal pontazonosságban végzett, de jobb gólkülönbségének köszönhetően végül nem esett ki az amatőrök közé. 

A Goldstone Groundot végül eladták, a helyén egy kereskedelmi park létesült. A Brighton vezetői az 50 mérföldre lévő Portsmouth stadionját szerették volna bérbe venni, végül a 70 mérföldre fekvő Gillingham csapatával osztozott két évig a Priestfield Stadiumon.

Zamora, a gólgyáros

1999-ben sikerült visszaköltözni Brightonba, miután a városi önkormányzat a csapat rendelkezésére bocsátott egy elsősorban atlétikai versenyekre használt, kilencezer fő befogadására alkalmas létesítményt. A Withdean állapotára jellemző, hogy az Observer 2004-ben az Egyesült Királyság negyedik legrosszabb stadionjának választotta.

Micky Adams menedzser 2000 februárjában kiszúrt egy 19 éves csatárt, Bobby Zamorát, akit előbb hat mérkőzésre kölcsönvett a Bristol Roverstől (a játékos ezt hat góllal hálálta meg), majd augusztusban százezer fontért szerződtette. És Zamora őrült tempóban termelte a gólokat, 136 meccsen 83-szor volt eredményes, és csapatát zsinórban két bajnoki címhez segítette, így jutott fel a Brighton a Championshipbe. Zamorát 2003 jú­liu­sában másfél millió fontért adta el a klub a Tottenhamnek, később kétszer játszhatott az angol válogatottban is, és Gera Zoltánnal együtt bevezette a Fulhamet az Európa Liga-döntőbe.

Újabb öt év League One-szereplés után az uruguayi Gus Poyet vezetésével sikerült visszakerülni a Championshipbe, ahol 2013-ban a 4., egy évvel később a 6. lett a klub, de mindkétszer elvérzett a playoff elődöntőjében. 

Hughton, az új sikeredző

A legújabb korszak nagy sikereit Chris Hughtonnak köszönheti a Brighton, aki 2014 szilveszterén egyezett meg a vezetőkkel. Az 53-szoros ír válogatott játékossal teljesen új lendületet kapott a csapat, tavaly 24 győzelemmel, 17 döntetlennel és öt vereséggel, 89 ponttal a harmadik helyen zárt, és rosszabb gólkülönbséggel maradt csak le a feljutásról. A sors fintora, hogy az utolsó fordulóban – a vele azonos pontszámmal álló – Middlesbrough-val játszott idegenben, de fél órát emberhátrányban küzdve csupán 1–1-et ért el. A playoffra összerogyott a csapat, és a szokásoknak megfelelően ismét elbukta az elődöntőt.

A nyári átigazolási időszakban két komoly veszteség érte a csapatot: távozott a spanyol jobbhátvéd Inigo Calderón (Anorthosis), illetve ugyancsak hat év után új klubot választott a 11-szeres skót válogatott középső védő, Gordon Greer (Blackburn Rovers). Tavaly egy szezon erejéig visszatért régi sikerei színhelyére Zamora is, aki 26 meccsen bepiszkált hét gólt, majd állandó sérüléseire hivatkozva vissza is vonult. Érkezett az ír válogatott középső védő, Shane Duffy a Blackburntől 5,25 millió euróért, míg a 20 éves északír utánpótlás-válogatott védő Ben Hallért 240 ezer eurót fizetett a klub a Motherwellnek. Nagy erősítést jelentett a 43-szoros északír válogatott középpályás, Oliver Norwood megszerzése, csakúgy, mint a fél év kölcsönszereplés után végleg megszerzett Steve Sidwell megtartása.

Ugyan a 6. fordulóban még csak a 13. helyen állt, a 14. kör óta az első két hely valamelyikén áll a Brighton. 44 mérkőzés után a legkevesebb gólt kapta (38), és +35-ös gólkülönbségénél csupán a nagy rivális Newcastle tud jobbat felmutatni.

A csapat legjobbja a góllövőlista élmezőnyében található Glenn Murray, aki a 2010/11-es idényben egyszer már szerzett 22 gólt a klub színeiben, ezt most felülmúlhatja, ha betalál az utolsó két mérkőzés valamelyikén. A legértékesebb játékosnak Anthony Knockaertet tartják, aki 15 találatnál jár, de a két 11 gólos csatár, Sam Baldock, illetve az izraeli Tomer Hemed sem sokkal marad el tőle. A brit sajtó pedig amikor csak tudja, méltatja Hughtont, a Telegraph decemberben azt írta, érthetetlen, hogy edzőkérdés esetén miért nem merül fel a neve élvonalbeli csapatnál soha.

A feljutás után cél a Championship-elsőség

A Brighton sokat köszönhet Chris Hughtonnak, mert ő az, aki összerakta a csapatot, és hozta számára lépésről lépésre közelebb az élvonalat. „Hatalmas motivációval bírtak a fiúk, lehetett velük dolgozni, és együtt fejlődni. Az április 17-i, Wigan elleni 2–1-es győzelemmel dőlt el, hogy feljutunk, a meccs után egy dologról beszéltünk, hogy ez micsoda csodálatos eredmény. Főleg azok után, hogy tavaly éppen csak lecsúsztunk erről. De ezek a srácok meg akarták tenni ezt a bravúrt, és most valami olyat értek el, amit beírhatnak az önéletrajzukba, és jó érzéssel gondolhatnak vissza erre a szezonra. De még jobb lenne, ha megnyernénk a Championshipet” – nyilatkozta.

Az első lehetőséget elszalasztotta a csapat, hogy közelebb kerüljön a bajnoki címhez, ugyanis a Norwich ellen játszott idegenbeli találkozón elképesztő balszerencsével veszítette el a mérkőzést. A hazaiak úgy nyertek 2–0-ra, hogy a 18., majd a 39. percben Alex Pritchard távoli lövése a lécre, onnan a vetődő David Stockdale kapus hátára pattant, majd a hálóba csorgott.

„Ilyet még életemben nem láttam. Az persze előfordul, hogy egy kapusnak balszerencséje legyen, de hogy egy meccsen kétszer is ugyanolyan gólt kapjon, egészen rendkívüli. Mint ahogy az is, hogy egy csapat kaput eltaláló lövés nélkül meccset nyerjen” – nyilatkozta Hughton, aki elismerte, a Norwich jobban futballozott.

A bajnoki címet az utolsó két fordulóban be lehet még biztosítani, a csapat előbb április 29-én a Bristol Cityt fogadja, majd május 7-én az Aston Villa birminghami otthonában zárja az idényt. 

Hogy mi lesz jövőre? Tony Bloom klubelnök már jelezte, ugyan szeretnének erősíteni, de bíznak a lenyűgöző munkát végzett Hughtonban, és inkább a lassú, biztos építkezést választják, és nem szeretnének hatalmas összegeket költeni az átigazolási szezonban. 

Pincési László

» Jó vagy rossz kabala?

Akad egy német légiós is a Brigh­ton keretében Uwe Hünemeier személyében, aki egyszer már átélte a feljutás okozta csodát és eufóriát. A 31 éves védő 2013-ban szerződött a Pader­born együtteséhez, amellyel a második szezonban feljutott a klub történetében először az élvonalba. „A csapat akkor hat ponttal a Köln mögött, de két ponttal megelőzve a Greuther Fürthöt végül feljutott, és ezt még a paderborni érsek is csak futballcsodaként írt le” – emlékezett vissza. A kiesés után igazolt a Brightonba, de egykori csapata a távozása óta durva mélyrepülésben van, hiszen tavaly utolsó lett a Bundesliga II-ben is, a jelenleg is zajló idényben pedig úgy tűnik, a harmadik vonalból is kiesik. Hünemeier szerint ez a Brightonnal nem történhet meg. „Az elmúlt két évben jól teljesítettünk, és láthatjuk, hogy a Middlesbrough és a Hull sem esélytelen a bennmaradásra. Mi talán jobbak vagyunk idén, mint tavaly, tapasztalt játékosokkal rendelkezünk, biztos vagyok abban, hogy ha feljutunk, meg tudunk kapaszkodni a Premier League-ben” – mondta Hünemeier.

» A Championship tv-sztárja

A Premier League 5,136 milliárd fontért adta el három évre az országon belüli televíziós közvetítési jogokat a Skynak és a BT Sportnak, és a tavalyi szezonból kiindulva, amikor a playoffból Premier League-be kerülő Hull Cityről azt írták, 170 millió fontot kap, amelynek nagy részét a televíziós és egyéb jogdíjak teszik majd ki, óriási bevételhez juthat a Brighton is. Pedig a klub idén sem panaszkodhatott, a Championship csapatai közül ugyanis messze a legtöbb pénzt kaszálta a tévés közvetítésekkel – igaz, ez valóban aprópénznek tűnik. Egy hazai meccs közvetítése 100 ezer, egy idegenbelié 10 ezer fontot ér, a Brighton meccsei közül eddig 17 mérkőzést adtak élőben (kilenc hazait, nyolc idegenbelit), azaz már most 980 ezer font bevételnél jár. A várhatóan szintén PL-résztvevő vetélytárs Newcastle jelenleg 720 ezer font nyereségnél tart. 

» Hétmilliót ér a Brighton sztárja

Anthony Knockaert hihetetlen szezont futott, a Brighton 25 éves francia középpályása az egyik esélyes arra, hogy a másodosztály legjobbjának válasszák (a Leeds csatára, Chris Wood, illetve a Newcastle támadója, Dwight Gayle a másik két jelölt).

Pedig lassan futott be, a Guingam­pot erősítette 2009 és 2012 között, néhányszor szerepelt a francia U20-as és U21-es válogatottban, és ugyan hívta a Montpellier, a portugál Benfica és az angol Newcastle, végül 2012-ben a Leicesterhez igazolt, ahol három év alatt 93 meccsen 13-szor volt eredményes. Egy szezonra visszament a kontinensre, a belga Standardban 20 meccsen ötször volt eredményes, de a Brighton 2016 januárjában látott benne fantáziát, és 3,5 millió eurót fizetett érte. És Chris Hughton szeme nem csalt, Knockaert eddig 15 gólnál és 8 gólpassznál jár, nem véletlen, hogy a klub március elején 2021-ig hosszabbított vele.

A csapat összetartására jellemző, hogy édesapja novemberi halálát követően több társa mellett edzője is elutazott a temetésre. „Tudom, hogy apám nagyon büszke lenne rám, ha bajnok lennék. Remélem, sikerülni fog, ez lenne az igazi visszatérés számomra. Szeretném a klubnál megköszönni mindenkinek, hogy ennyit segítettek nekem” – nyilatkozta. Az Argus című brightoni napilap szerint olyan képességekkel bír, mint Christian Eriksen (Tottenham) vagy Henrih Mhitarjan (Manchester United), és ha valaki szeretné megszerezni, hétmillió euró alatt szóba sem állnak vele. De lehet, többért sem.