Borkai Zsolt: „Ez egy sikertörténet”

Az olimpia előtt azt mondta, ha a magyar küldöttség legalább három aranyat szerez, mint Pekingben, elégedett lesz, ha pedig háromnál több bajnoka lesz Magyarországnak, akkor boldog. Most ezek szerint nagyon-nagyon boldog.

Igen. Majdnem háromszor annyi aranyat szereztünk, mint négy éve és majdnem 50%-kal több érmet. Ez egy sikertörténet. Nagyon örülök, hogy a magyar olimpiai csapat ennyire egységes volt az olimpián, ráadásul az eredményeit sportszerű magatartással érte el

Ez a nyolc arany koncepciózus munka eredménye, vagy inkább kiemelkedő egyéni teljesítménynek köszönhető?

Mindkettő. A sikerhez kell egy nagyon jó versenyző, de kell egy edző is, aki rátalál, kellenek a helyi támogatások, a család biztatása, és kellett hozzá a MOB támogatása is. Az elmúlt két évben kialakítottunk egy rendszert, az esélyes versenyzőinket maximálisan felkaroltuk, minden rezdülésükre odafigyeltünk, és minden lehetséges kérésüket teljesítettük. Ez mind közrejátszott a jó eredményekben, de kellett a szerencse is.

Melyik arany lepte meg a legjobban?

Az esélylatolgatásokban nem szerepelt Risztov Éva, és a kardozó Szilágyi Áron neve sem túl gyakran hangzott el. Tehát igenis vannak olyan versenyzők, akik túlteljesítették a terveket.

A nyolc aranyat öt különböző sportág képviselői szerezték – vívás, úszás, torna, atlétika, kajak-kenu.

Ennek nagyon örülök, azt mutatja, nagyon széles a bázis. Sok sportág versenyzője szerepelt jól, említhetném a dzsúdót is, hiszen bár nem nyertek aranyat, remek eredményeket hoztak. Az is fontos, hogy a csapatsportokban jól szerepeljünk, mert egy labdajátékhoz a szurkolók mindig máshogy állnak hozzá, ezért is jó, hogy a férfi kézilabda-válogatottunk ott volt a négy között.

Arra, hogy Magyarország a 9. helyen végez az éremtáblázaton, valószínűleg legvadabb álmaiban sem gondolt.

Abszolút nem, de ez csodálatos, nem baj, ha az ember így téved. Azok a versenyzők, akikről feltételeztük, hogy odaérhetnek az olimpiai dobogóra, nyolcvan százalékban oda is értek. Egy-egy kivétel volt, például Sidi Péter vagy Vajda Attila, de attól szép az olimpia, hogy nem mindig az esélyesek nyernek.

Tényleg ennyire erős a magyar sport? Peking óta tényleg ennyit javult?

Már az olimpia előtt megmondtam, hogy lehetünk itt a legjobbak, vagy szerepelhetünk rosszul, a jelenlegi helyzeten ez nem változtat. Illetve annyiban igen, hogy a jó szereplés az adott sportágaknak adhat egy kis lendületet, jobban ráirányítja az emberek figyelmét. Ha azonban ez nem lesz tudatos folyamat, ha nem kapjuk meg a kellő támogatást az államtól, akkor visszazuhanhatunk egy mély gödörbe.

A MOB elkészített egy részletes sportfejlesztési anyagot, ami megalapozhatja a koncepciózus munkát. Mit tartalmaz ez az anyag?

Szeretnénk, ha ez határozná meg az elkövetkező nyolc év munkáját, persze időről időre felülvizsgálva. Az anyag a korábban kijelölt látványsportágak mellett 11 sportágat helyezett a kiemelten támogatandó, úgynevezett első csoportba, ezek az atlétika, birkózás, dzsúdó, kajak-kenu, öttusa, ökölvívás, sportlövészet, torna, úszás, vívás és a korcsolya. Tisztában voltunk vele, hogy egy ilyen kategorizálás ütközőpont lesz, de nem támogatható az összes sportág ugyanazon a szinten. A lista kialakításakor figyelembe vettük a hagyományokat, eredményeket, meglévő műhelyeket is. Nem könnyű ilyen döntést hozni, de ha nem akarjuk elaprózni a támogatásokat, akkor ezt meg kellett lépni.