Böde lett a magyarok hőse

A pótselejtező már biztos, de folytatódhat a matekozás is: a magyar labdarúgó-válogatottnak az utolsó forduló előtt egyenes ágon is van esélye kijutni a franciaországi Eb-re. A Feröer-szigetek elleni 2:1-es győzelmet és Böde Dániel két gólját senki nem fogja elfelejteni, aki ott volt a Groupama Arenában, de azért azt se felejtsük: Magyarország egy félamatőr csapat ellen szenvedett.

Bódi vagy Böde?

„Hogyan lehet Bödét a Fradi-pályán kihagyni a kezdőcsapatból?” – sok helyről hallottuk ezt a kérdést a mérkőzés előtt, amikor kihirdették a kezdőtizenegyeket. Szurkolóknak és szakembereknek sem fért a fejébe, miért csak egy csatárral (Nikolics) kezd a magyar válogatott a Feröer-szigetek ellen, amely bár rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, és helyenként tetszetős futballt játszik, mégis csak egy félamatőr együttes, amelyet egy Eb-re vágyó válogatottnak simán le kell győznie.

Böde 11 góllal vezeti az NB I góllövőlistáját, nagyszerű formában van, a Fradi-pálya minden centiméterét ismeri, és a közönség is imádja. Ezt már a kezdő sípszó előtt Bernd Storck kapitány értésére adta: a bemutatásnál senki nem kapott akkora ovációt, mint a csupán a cserék között felsorolt Böde Dániel.

De nem Böde hiánya volt az egyetlen meglepetés a kezdőcsapatban: élete első válogatott meccsét játszhatta Bódi Ádám, a Debrecen középpályása, s először szerepelt kezdőként a ferencvárosi Nagy Ádám, aki eddig egyszer játszott csereként a nemzeti csapatban.

„Storck biztos Bödét akarta beállítani, de mivel nem tud magyarul, összekeverte a „Bodé”-t a „Bodi”-val. Nem az ékezeteset kellett volna játszatni, hanem a kétpontosat” – kommentálta az összeállítást egy hang a lelátón.

Bödével nem számoltak

Utóbb a feröerieket irányító Lars Olsen is elismerte, meglepte a magyar kezdőcsapat, de nem úgy, ahogy a hazai drukkereket. „Én azt gondoltam, Priskin Tamás lesz a magyarok támadója, és neki fogják majd a hazaiak felívelgetni a labdákat. Böde beállítása a félidőben számomra meglepetés volt, egyáltalán nem számoltam vele” – nyilatkozta Olsen.

Storck végül a szünetben küldte pályára a Fradi csatárát, amikor kettős cserére szánta el magát. Ekkor már a Feröer-szigetek 1:0-ra vezetett, a 11. percben Jakobsen volt eredményes, miután elegánsan lefordult Juhász Rolandról. Az iram helyenként elmaradt a másodosztályú meccsekétől, a lelátó ennek kíméletlenül hangot is adott, szólt a „Kurva gyenge!” és a „Dárdai Pali!”.

Pedig nyilvánvaló volt, hogy ha a magyarok felpörgetik a tempót, akkor a feröeriek már nem tudják tartani a lépést, bármilyen szimpatikusan is adogatnak és bárhogyan húzzák is az időt.

Tökéletes Böde-sztori

A második félidőre pályára lépett Németh Krisztián és a várva várt Böde is. (Tőzsér és Bódi jött le a pályáról.) A tribünön ez sem maradt szó nélkül: „Dárdai már régen cserélt volna!” – jegyezte meg valaki. „Dárdai eleve nem így kezdett volna” – kontrázott a társa.

Bernd Storck nincs irigylésre méltó helyzetben, mert hiába képviseli ugyanazt az irányvonalat, mint az imádott Dárdai, a magyar közönség számára sosem fogja azt jelenteni, mint a Hertha ikonja. A szurkolói pszichológia pedig már csak úgy működik, hogy amióta nem Dárdai a kapitány, azóta a drukkerek minden általuk kívánt és utólag helyesnek bizonyuló döntést egyúttal Dárdainak is tulajdonítanak. Senki sem tudja, Dárdainál kezdő lett volna-e Böde, de most mindenki azt hiszi, hogy igen.

A Fradi robusztus csatára az előző selejtezőkörben még kimaradt a szűk keretből (Storcknak ezt a döntését is sokan vitatták), de a Feröer-szigetek ellen hőssé vált: előbb Kádár beívelése után fejelt a hálóba, majd néhány perccel később egy lapos passzt követően bombázott a rövid felsőbe.

Ilyen egy tökéletes futballsztori, amit szeretnek a szurkolók (mert ki ne borzongna bele egy ilyen fordításba?) és szeret a sajtó (jól felépíthető narratíva, boldog befejezéssel). Böde bizonyított, Böde megmutatta, Böde, Böde, Böde.

Mindeközben maga Böde Dániel is elismeri, nem élte meg ezt az egészet bizonyításként, Bernd Storck pedig egyenesen kéri az újságírókat, ne nyissanak hosszas vitát egyetlen játékosról, s amikor mindezek után valaki megkérdezi, bejátszotta-e magát ezzel a két góllal Böde a csapatba, kifakad: „Maguk értik, amit mondok?”

És akkor a lényeg

Böde Dánielt jogosan dobálták a levegőbe a csapattársak a magyar– feröeri után, és a drukkerek teljes joggal koccintottak az egészségére.

De azért nem ajánlatos elfelejteni: a magyar válogatott nem nyújtott meggyőző teljesítményt egy olyan csapat ellen, amelynek játékosai egy része csak kedvtelésből, munka mellett/után focizik. Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha 1:1-nél az osztrák bíró lefújja a tizenegyest Guzmics szerelése után. Csodálatos volt a második magyar gól, de egy képzettebb védő talán szerelte volna a magyar csatárt. Katartikus és örökre emlékezetes hátrányból felállva megnyerni egy meccset, de biztos, hogy a világranglista 85. helyezettje ellen van szükség ilyen katarzisra?

Ezek felett a dolgok felett nem szabad szemet hunyni, még akkor sem, ha jogos az öröm: a magyar válogatott már legrosszabb esetben is pótselejtezőt fog játszani az Európa-bajnoki részvételért, de még az egyenes ágú kijutásra is van esélye.