Barca: négy, ami nyolc is lehetett volna

KISS TIBOR NOÉ

Egészen hihetetlen változásokon ment keresztül a Barcelona három hét leforgása alatt. A februárban hullámvölgybe kerülő együttes a San Siróban 2:0-ra kapott ki az AC Milantól, s még csak az sem mondható, hogy az olaszok érdemtelenül szereztek volna kétgólos előnyt. A helyzet azután sem javult, a Barca kétszer kikapott a Real Madridtól, és a bajnokságban is csak nagy nehezen gyűrte le a rá váró kiscsapatokat.

A Milan elleni BL-visszavágó első perceiben viszont már látszott, hogy újra a régi Barcelona van a pályán. A katalánok olyan elsöprő offenzívával kezdtek, hogy az olasz játékosok a saját tizenhatosuk előteréből sem tudták kihozni a labdát az első huszonöt percben. Hihetetlen különbség volt a két csapat között. Tempóban, labdabiztosságban, keménységben – a Barcelona mindenben kategóriákkal felülmúlta az AC Milant. A Barcelona játékosai talán a 30. percben vétettek először komolyabb hibát (Dani Alves nem tudott lekezelni egy labdát az oldalvonalnál), rossz döntést pedig szinte nem is hoztak a labda járatása és a letámadások során. Az eredmény: 75 százalékos labdatartás, és egy gól (Messi).

A félidő hajrája hozta el a fordulópontot a mérkőzésen. Mascherano orbitális hibája után Niang vezethette rá Valdésre a labdát. A Milan 18 éves csatára azonban még nem szokta meg, hogy százezer néző előtt focizik, és kapufára lőtte a meccs legnagyobb helyzetét. Az ellentámadásból viszont a Barcelona megszerezte a második gólját. Ezzel még csak ledolgozta a hátrányát, de egyértelmű volt: a Barcelona innen már csak elveszítheti a továbbjutását. Nem veszítette el, a második félidőben még két gólt lőttek a hazaiak, akik 3:0 után némileg kiengedtek. A Milanon ez sem segített.

„A futballban néha minden centimétereken múlik. Ha Niang nem a kapufát találja el, 1:1 lett volna. Néhány pillanattal később viszont Messi a védőnk lába között lőtt a kapuba” – mondta a meccs után Massimiliano Allegri, az olaszok edzője. Csábítónak tűnik az értelmezés, csak éppen nem igaz. Ezen a meccsen teljesen egyértelmű volt, hogy a Barcelona négy vagy öt gólt is képes rúgni a Milannak. Annyit, amennyire szüksége van. Három kellett, a negyedik volt a bónusz. A parádés eredmény leginkább Jordi Roura számára jelenthet elégtételt. Ha a Barcelona kiesett volna, évekkel később már csak úgy emlékeztünk volna a Tito Vilanovát pótló trénerre, mint akivel a szuper-Barca a legnagyobb krízisén ment keresztül. A 4:0 az 4:0, nem kell magyarázni, a következő BL-körben jöhet Vilanova.

A Barcelona egyébként az ötödik csapat a Bajnokok Ligája történetében, amelynek sikerült kétgólos hátrányt követően továbbjutnia a kieséses szakaszban (s az első, amely ezt 0:2-ről hajtotta vége). Korábban a Barcelonának már volt egy emlékezetes fordítása: 2000 tavaszán a Chelsea elleni 1:3 után a Camp Nouban a katalánok – hosszabbítás után – 5:1-re győztek. A Milan eleni győzelem még azzal a sikerrel is vetekedhet, s elhallgattathatja a kétkedőket. A Barcelona él és virul – kedden este a világ bármelyik csapatát megverte volna, nemcsak ezt a félkész, kicsit gyámoltalan, kicsit tapasztalatlan Milant.

A másik meccsen nagy meglepetés született: a Galatasaray 3:2-re győzött a Schalke otthonában, és ezzel a törökök jutottak be a legjobb nyolc közé. A sors fintora: a Galata egyenlítő gólját az a Hamit Altintop szerezte, aki Gelsenkirchenben született, és korábban négy idényt játszott a Schalkéban. „Remélem, a szurkolók megbocsátanak nekem” – mondta a meccs után a török focista. Az újabb török futballbravúr természetesen Fatih Terim nevéhez fűződik. Az 59 éves tréner 2000-ben megnyerte az UEFA-kupát a Galatasarayjal, 2008- ban pedig a legjobb négy közé vezette az Eb-n a török válogatottat. Most itt az újabb nagy lehetőség, az isztambuliak 2001 után jutottak be újra a BL-negyeddöntőbe.