Az elvesztett könnyedség keresése

Valóban meglepett, hogy ilyen jól végeztél a sportújságírók ankétján?

Érmeim száma eleve az élmezőnybe sorolhatott. Tavaly világversenyeken kilencszer álltam a dobogón, ez életem második leggazdagabb évi gyűjteménye. Olvastam a sajtóban, hogy az újságírók elégedetlenek, mert versenyzőink szinte alig szereztek érmet a nemzetközi porondon, és csak a nem olimpiai sportágakban jeleskedtek. Nekünk, sportlövőknek 2001-ben az Európa-bajnokság volt a legrangosabb viadal. Onnan személy szerint négy érmet hoztam haza, na és év közben arattam néhány Világ Kupa-győzelmet is. Ennél több alkalommal nem lehetett bizonyítani. Eközben nem volt gondtalan a versenyzés, hiszen még a fegyvered is cserbenhagyott...

Kölcsönöznöm kellett az Eb-re. Közvetlenül előtte ismerkedtem az új puskával, rengeteget edzettem, így kimerítő gyakorlás után indultam el a versenyidény legfontosabb viadalára. Ahhoz képest elég jól helytálltam. Máig nincs megnyugtatóan rendezve a fegyver- és tölténygondom, lesz még mit csinálnom, hogy megoldódjon.Olimpiai mélyrepülés Sydneyben, majd edzőcsere – nem lehettek könnyű állomásai versenyzői hétköznapjaidnak. Milyen kapaszkodókon keresztül törtél újra felfelé?

Kénytelen voltam újraértékelni viszonyomat néhány olyan emberrel, akikben korábban tökéletesen megbíztam. Ők ugyanis az első vereség után képtelenek voltak velem cipelni a kudarc következményeit, igyekeztek rám kenni az egészet. Számomra érthető, hogy az eredmény mögött elsősorban a sportoló húzódik meg, de voltak ott mások is. Például a korábbi edzőm. Ezért következett a Belák, Ščerbanovský váltás is. Nem volt egyszerű olyan emberekre bukkannom, akikben újra teljes mértékben megbízom. Óriási csalódottság költözött belém a múltban, s ez az új szakmai stábon belül is görcsöket okoz. Ha sikerül megszabadulnom tőle, akkor leszek olyan, mint régebben voltam. Jelenleg még rettentően nehezen megy a lövés, rettentő kínok közepette tudok csak győzni. Hiányzik belőlem a könnyedség. Vissza-visszaköszön: mintha egyesek ma is az olimpiáért hibáztatnának. Borzasztóan csalódtam bizonyos emberekben, a barátság számukra a pénzen kívül semmit nem jelentett. Mivel közös munkánk pénzt nem hozott, utunk különvált. Én képes lettem volna váltani, teljesen új alapokról folytatni a csúcsok felé. Ők viszont nem, mert egyetlen céljuk, az anyagi haszon elmaradt. Utólag bánt, hogy nem közösen tűztünk magunk elé célokat. Elfogadtam, amit ők mondtak. Mivel velem nem érték el, amit akartak, továbbálltak, elvonultak máshova keresni.Hiába tűnik egyéni sportnak a lövészet, ha a háttérben komoly emberi viszonyok rontják a légkört, s ez kihat az eredményességre is...

Volt edzőm nem tudatosította, milyen állapotban hagyott engem. Jelenlegi mesterem és segítőim azt állítják, hogy agyonhajszolt vagyok, egyre többet kellene törődnöm a regenerációval. Én viszont a sok edzéshez szoktam hozzá, ahhoz, hogy több energiát adok le, mint amennyit felveszek. Valójában ezt tanultam a korábbi edzőmtől: dolgozni, dolgozni... Egyáltalán nem gondolt az egészségemre. Van mit tennem, hogy leszokjak erről. Szinte naponta eszembe jut, milyen szakadékba zuhanhattam volna. Nem lehetek hálás korábbi segítőimnek csak ezért, mert negyvenhat érmet nyertem a nagy versenyeken. Nekem arra is kell gondolnom, mi lesz ezután. Rettentő volt annak a felismerése, hogy társaimat csak az éremszerzés érdekli. Egészségkárosodásod első jelei a látás romlásával jelenkeztek. Milyen állapotban van a szemed?

Magam törődtem a látásommal. Szerencsére egy ideje Delej doktor szintén gondoskodik rólam, és ezt teszi a mögöttem álló szakmai stáb is. Fokozatosan megismernek, csökkentik az edzésmennyiséget, rávezetnek a regeneráció és az erőnlétfenntartás szakszerű ösvényeire. Azon munkálkodnak, hogy ismét optimális szintre kerüljek. Jó úton járunk. Megváltoztak az edzéselveim is.Milyenre?

Ráébredtem, mit kell tennem a csúcsesemények előtt. Korábban ezt nem tudtad?

Nem bizony, mert előző edzőm csak azt kívánta, hogy dolgozzak, végezzem el az edzést. Ennek az volt az eredménye, hogy a sok munka után remek formába lendültem, és saját érzékemnek köszönhetően nagy dolgokat műveltem. Ám amikor megérkezett a fáradtság, tehetetlenekké váltunk, s ez bumerángként éppen az olimpián csapott vissza. Ebben a helyzetben korábbi edzőm képtelen volt lépni, így helyesnek tartom, hogy szakítottunk, mert lehetőségeink tetőfokára értünk. Engem tehát nem az anyagiak csábító vonzereje vitt az edzőváltásba. Maradtam idehaza, anyagi helyzetem még romlott is, hiába vannak remek eredményeim. Hajlandó vagyok ilyen körülmények közöttt is folytatni, mert rábukkantam négy emberre, akik akarnak segíteni, s velük szeretném megpróbálni. Közös munkánknak lassan érnek a gyümölcsei. Látom, hogy aggódnak értem, óvatosak, minden apróságra odafigyelnek. Ameddig így lesz, biztosan kitartok velük, nincs okom kételkedni bennük. Miben változtál meg Sydney óta?

Nem vagyok többé a naív. Hatalmas sportolói tapasztalatom, hogy a számomra fontos dolgokba nem engedek belekontárkodni. Nem dönthet róluk olyasvalaki, aki aztán cserbenhagy. Magamra vállalom ezt a feladatot. Tanácsot kérek mindenhez, de a döntő szót én mondom ki. Úgy érzem, hogy huszonhét évesen már van elég tapasztalatom a sportlövészetben.