Az első karácsony apaként

Budapest. Egyre több magyar labdarúgó játszik Németországban. A magyar légió szépen gyarapodik, csak idén két csöppség látta meg a napvilágot a nem is annyira messzi idegenben. A megfogalmazásból kitűnik, hogy ezúttal nem a futballistákra, hanem gyermekeikre gondolunk. Az alábbi összeállításban Király Gábor (Hertha) és Lisztes Krisztián (Werder Bremen) beszél arról, hogy kicsinyeik miként változtatták meg életüket.

KIRÁLY GÁBOR: „Viktória lányunk lassan kilenc hónapos lesz, s megeshet, hogy éppen Magyarországon teszi meg az első lépéseit. A feleségemmel ugyanis a januárt is Szombathelyen töltik, mivel felesleges lenne Berlinbe visszajönniük, amikor a csapattal éppen edzőtáborozunk. S ahogy a nagyszülőket ismerem, Viki a Perint-partján gyorsan megindul majd a nagy pátyolgatások közepette. Egyébként már nagyon szépen áll, s bár azt szokták mondani, hogy a lányok apásak, nálunk egyértelműen anyás-apás a gyerek. Amikor csak lehet, segítek a feleségemnek, szívesen etetem, pelenkázom a lányomat. Sőt, ha Zsanett, elmegy tornázni felöltöztetem, s jó nagyokat sétálunk kettesben. Nyugodt gyermek, ezért bátran ki lehet mozdulni vele. Felemelő érzés napról-napra látni a kislány fejlődését, rohanok is haza az edzésekről, ahogy csak lehet. A nagyszülők, nem túlzás, rajonganak Viktóriáért, ezért is mondtam azt, hogy akár a feleségem, akár az én szüleim kezébe kerül, nem csak járni, hanem rögtön repülni is megtanul a nagy szeretet közepette. A temetőben kezdtünk, ez hagyomány nálunk, majd a szülőknél tettünk látogatást, a szentestét azonban magunkban, hármasban töltöttük. Gyönyörű pillanatok ezek az életünkben, s mindez csak fokozódott Viktória születése óta.”

LISZTES KRISZTIÁN: „Lili nemrég múlt fél éves, s természetesen édesapja szeme fénye. Ráadásul hagyja a szüleit is pihenni, hiszen jó alvó, rendszeresen átdurmolja az éjszakákat, sőt, a kocsiban is általában álomra hajtja a fejét. Amiben viszont nem rám ütött, hogy rengeteget magyaráz, valószínűleg nagy dumás lesz a kislányból. Már szépen ül, s az a legtermészetesebb, hogy ha kell, megetetem a tápszerrel, pelenkázom is, a fürdetést azonban a feleségemmel együtt végezzük. Az ünnepekre Hamburgból repülővel indultunk haza, ilyenkor, télen ugyanis nem kockáztatjuk meg az autókázást. Majd nyáron, de egyébként is repülővel hamarabb otthon voltunk, elvégre nagyon vártak már minket a nagyszülők is. Pontosabban leginkább az unokájukat várták epekedve. Lili Magyarországon végre megismerhette a havat is, hiszen Brémában a tenger közelsége miatt ritkán hull a hó. A Werdernél megtartották már az évzárót is, erre elvittem a lányomat is, s ez volt az első alkalom, hogy futballeseményre vittem őt. Különben Lili szerencsét hoz nekem, ugyanis amikor a kettőnk képe megjelent valamelyik újságban, a másnapi bajnokin mindig két gólt lőttem.”