„Az elején kicsit féltek tőlem”

Ön az egyik legkeresettebb edző a jégtáncosok között. Miért döntött úgy, hogy Luciét és Lukášt is befogadja a tanítványai közé?

Azért, mert imádom őket! Ezek a gyerekek őrültek, és én pont ezt szeretem. Mindig azon dolgoznak, hogy jobbak legyenek, és szeptemberben az olimpiai részvételt is kiharcolták. Ez nagyon fontos eredmény számunkra, számukra és az egész szlovák csapat számára, mert ez az első alkalom, hogy szlovák jégtánckettős is lesz olimpián. Ez nagyszerű dolog.

Mi a legnagyobb erősségük?

Remekül mutatnak a jégen, nagyon elegánsak, jó a tartásuk, és össze is illenek.

Mit gondol, milyen messzire juthatnak?

Lépésről lépésre fejlődnek, és remélem, ez így is marad.

A moszkvai Eb-n volt olyan csoport, amelyben három párja is egymás után korcsolyázott. Hogyan tudja kezelni ezeket a helyzeteket?

Elég nehéz. Normális esetben van időd beszélni a versenyzőkkel a program előtt és után is, de ha egymás után korcsolyáznak, akkor rohangálnom kell a lihegő és a palánk között, hogy mindenhol ott legyek a gyerekek mellett. Azért sem egyszerű a helyzet, mert a feszültség is nagyon nagy. De megoldottuk.

Lukáš Csölley azt mondta, csodálja, mennyi energiája van a jégen, és az is meggyőződése, hogy nagyon különleges szeme lehet, mert mindig pontosan tisztában van vele, mi történik a jégen, akárhány pár gyakoroljon is egyszerre. Hogyan csinálja?

Igyekszem maximálisan összpontosítani arra, amit csinálok, és minden gyerekemnek ugyanazt a figyelmet nyújtani. Általában egy konkrét párt nézek, de ha észreveszek valamit egy másiknál, nekik is azonnal szólok. Ilyen a munkamódszerem. Az elején kicsit féltek tőlem, amikor ennyire koncentráltnak láttak, de most már minden oké, már jól ismernek.

A palánk mellett mindig rettentő szigorúnak tűnik. Tényleg ennyire kérlelhetetlen?

Dehogy! Úgy néz ki, de nem vagyok ilyen. Kedves is vagyok. Persze vannak helyzetek, amikor szigorúnak kell lennem.

Versenyzőként izgult jobban egy-egy verseny előtt, vagy most, hogy a tanítványait nézi a palánk mellől?

Teljesen más a két dolog. Jó, hogy ott lehetek a gyerekekkel a jég mellett, és az is jó, hogy mindig más lehetek. Az egyik párt jobban kell hajtani, a másiknak gyengédségre van szüksége, és ha jól ismerem őket, akkor fel tudom mérni, mikor melyikre van szükség. Azt is jó látni, amikor versenyeznek.

Mennyit változott a jégtánc az önök ideje óta?

Rengeteget. Teljesen mások a szabályok, és más korcsolyázótudást is igényel a sport. A fejlődés elképesztő. Nagyon örülök ennek, mert sokat javult a korcsolyázás minősége. A mi időnkben nagyon nagy volt a sebesség, de ma minden sokkal összetettebb, precízebb. Órákat kell töltenünk a jégen minden egyes apró részlet csiszolásával, mert azokért járnak a pontok.

A laikus nézők számára a jégtánc sokszor érthetetlen, mert egy-egy lépés megfelelő kivitelezése nem olyan egyértelmű, mint egy ugrásnál.

Ez így van, de nekünk is megvannak a szabályaink. Végre kell hajtanunk bizonyos konkrét lépéseket, úgynevezett kulcspontokat, amelyeket a technikai panel figyel és értékel. Számunkra ez pont olyan, mint egy ugrás. S emellett ott vannak az emelések, a forgások, a twizzle-k, tehát nagyon sok elemen kell dolgoznunk, hogy minél jobb kiviteli pontszámot kapjunk rájuk.

Gyakran előfordul, hogy ha valaki nem elég jó egyéni korcsolyázó, nem tud jól ugrani, akkor áttér a jégtáncra. De a jégtánc sokkal mélyebb éleket, precízebb korcsolyázótudást követel meg, mint az egyéni…

Így van, de ha valaki egyéni korcsolyázó volt, az nagyon magabiztos a jégen. Sosem korcsolyázott csapatban, sosem használta a partnerét arra, hogy meglelje az egyensúlyt. És ha valaki egyedül ennyire magabiztos, az tökéletes alap arra, hogy elkezdjen jégtáncolni. Aztán majd csiszolhatja a korcsolyázótudást, a lépéseket, és jó táncos válhat belőle.

Vannak kedvenc programjai az idei szezonban?

Szeretem a legjobbak programjait, a francia Papadakis, Cizeron párt, a kanadai Tessa Virtue-t és Scott Moirt, és persze a mi olaszainkat, Anna Capellinit és Luca Lanottét. Olasz vagyok, ezért nekik drukkolok, de azt gondolom, nagyon színvonalas verseny vár ránk az olimpián. Lehetetlen megtippelni, ki fog nyerni, jégtáncban sosem tudhatja az ember.