Az aranynapok története

J. MÉSZÁROS KÁROLY

November harmadikán Tatabányán szólították pódiumra. Az észak-magyarországi városban zajlott az INBA szervezet Európa-bajnoksága.

Vb-cím után Eb-diadal

Világbajnoki címvédőként (tavasszal Karlovy Varyban nyert) indult. Saját korosztályában, az 50–60 évesek között ezúttal is győztesként ünnepelték. „Sikerült nyernem – ejti ki száján azt a varázslatos mondatot, amit legtöbb versenye után az érdeklődőknek mond. De a folytatás kicsit szokatlan, mert nem a diadaláról szól. – Kipróbáltam a 40–50 évesek között is, ott második lettem, csak az abszolút kategória legjobbja előzött meg. Korosztályomban egy cseh ellenféltől tartottam, néhány hónapja lett ötvenéves, és ezzel közénk került. De nem elém. Az igaz, hogy testének felső része nagyobb volt, mint az enyém, de gyengén kirajzolt lábai azt jelezték, nem olyan a kinézete, mint kellene. Mert a naturális testépítésben nem az óriási izmok a fontosak, inkább az esztétika, a szimmetria az elvárás. Nem kell túl izmosnak lenni. Nagy szerencsém, hogy sokáig fociztam, ami pózolásomkor megmutatkozik az izomzatomon. Szembetűnő előny ez javamra.”

A renói dupla

Nem sok nap telt el ezután, és Tóth Kálmán elindult Amerikába. Újra a Nevada állambeli Renóba tartott. A Naturális Olimpiára. Tavaly volt ott a bemutatkozása, második lett, mert akadt korosztályában egy amerikai, akit győztesnek hirdettek ki. Erre mondta a verseny után: „Mindenhol nyerek, csak ott nem, ahol előnyben részesítik a hazai versenyzőt.” Most más történt, mert a pontozók őt látták a legjobbnak. Nemcsak a saját korosztályában (50–60 évesek), hanem a nyílt versenyben is. „Amikor megláttam ellenfeleimet, utána egész éjjel azon töprengtem, hogyan fogok bocsánatot kérni támogatóimtól, s miként magyarázom meg nekik, hogy nem nyertem – tér vissza első renói benyomásaira, s arra, ami esetében szinte sajátos: mindig riválisait látja jobbnak. – De megpróbáltam, nem azért mentem oda, hogy feladjam. Két csoportra osztották kategóriánkat, én a magasabbak közé kerültem. Az elődöntő után egy bíró mutatta az ujjával, hogy jó volt. Csak jó lehetek, ha így látja, gondoltam, de nem vártam, hogy nyerek. És megint jött az a pózolás, amikor hátat fordítottunk a közönségnek, s ebben megelőztem színes bőrű ellenlábasomat. Rábeszéltek, próbáljam ki az abszolút versenyben is. Csak fiatalabbakkal kerültem össze. Mikor megnéztem őket, azt hittem, harmadik lehetnék köztük. Végül sikerült ezt is megnyerni.” Ez igazán nagy dicsőség, hiszen minden naturális testépítő álma győzni a sportág olimpiáján. Tóth Kálmán duplázásával még ezt is alaposan felülmúlta.

Ráadás a vb-elsőség

De nem volt ideje ünnepelni újabb diadalát. Repülőgépbe ült, és jött haza. Egy héttel később már az UIBBN szervezet turócszentmártoni világbajnokságán szerepelt. „Elég fáradt voltam, a sok versenyzés, utazás, kevés felkészülés megtette a magáét. Csak másfél napom maradt mindenre, féltem is, mert a repülőben nem diétázhattam, azt kellett ennem a hosszú út alatt, amit adtak – sorolja a zavaró előzményeket, de ez nála csak egyfajta elterelő manőver, hogy újra kimondhassa kedvenc szókapcsolatát: Sikerült nyernem. – Tizenketten indultunk, ilyen nagy konkurenciám még nem volt. Négy-öt ötvenéves is felbukkant, de most is bíztam a győzelemben. Négy-öt összevetés volt, ebből háromszor kihívtak. Ez már jó jel volt, mert azt csak a legjobbakkal teszik. Néha sajnálom a veszteseket, akik felmennek a pódiumra, s anélkül fejezik be a versenyt, hogy egyszer is kihívnák őket pózolni. A döntő már csak ráadás volt, a pontozók korábban eldöntötték magukban a sorrendet. Mikor felléptem szabadon választott gyakorlatommal, már szinte biztos voltam az újabb győzelmemben. De a döntős fellépést se becsülöm le soha, mert azt tartom, ahhoz méltóan kell kinéznem, amit elértem.”

Jönnek a műszakok

Nagy bajnok Tóth Kálmán a naturális testépítők között. Legnagyobb diadalai alapján kétszeres olimpiai győztes, négyszeres világelső és ötszörös Európa-bajnok. Turócszentmártoni elsősége után ünnepelte ötvenhetedik születésnapját. Ennél szebb ajándékot el sem képzelhetett volna magának. Azt mondja, lassan már hatvan lesz, s előfordulhat, hogy akad valaki, aki megelőzi valahol. De egyelőre ez még nem történt meg. Különben a hatvanéveseknek is rendeznek versenyeket. Abban is kihívást lát a kiváló sportember.

Novemberi aranynapjai után visszatért az élete a régi kerékvágásba. „Normális munkásemberré válok újra. Letelt a szabadságom, folytatom munkámat a vágsellyei Duslóban. Jönnek a műszakok, a napi körforgás” – kalauzol vissza a hétköznapjaiba a negyedi nagypapa.