Althaus már alig várja a győri munkát

Mi győzte meg arról, hogy még egy évig folytassa a pályafutását?

Teljesen sokkolt a győri ajánlat, mert akkor hívtak fel, amikor már úgy keltem fel reggelente, kész, ennyi volt, visszavonultam, befejeztem. De óriási megtiszteltetést jelentett számomra a megkeresés, nagyon boldog vagyok, hogy aláírhattam ezt a szerződést. A Győr a világ legjobb csapata. Karrierem során rengetegszer játszottam a Győr ellen, és tudom, hogy csodálatos klub. Nagyon megörültem a megkeresésüknek, de persze az elmúlt hónapban már egyéb terveket is szőttem, hiszen életemnek egy új, kézilabda utáni szakaszára készültem. A Final Four nagyszerű volt, jól játszottam, azt mondtam magamban, rendben, egy ilyen teljesítménnyel vissza lehet vonulni. Úgy tűnt, ez egy jó pillanat lesz a befejezésre, de akkor még nem tudhattam, hogy jön egy győri ajánlat! Kértem egy kis gondolkodási időt, mert a családomat már arra készítettem fel, hogy befejezem a kézilabdát, most pedig hirtelen mégis minden megváltozott. Úgyhogy agyaltam egy kicsit, mielőtt döntöttem, de most már csak boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű csapatban folytathatom!

A családja hogyan reagált?

Roppant lelkesek és izgatottak voltak! Amikor meghallották, hogy a Győr megkeresett, mind ujjongtak: „Anja, ez csodálatos, megérdemled!” A Final Four után sok üzenetet kaptam barátoktól, szurkolóktól, hogy nem kellene még visszavonulnom, úgyhogy ők most nagyon örültek. Persze főleg a vőlegényemmel kellett erről beszélnem, mert már a családalapításon gondolkoztunk, és most ez is kitolódik. De ő volt az első, aki azt mondta: „Még szép, hogy elmész! Mindenben melletted állok!” Rendkívül támogató közeg vesz körül. Elutaztam Győrbe aláírni a szerződést, és már alig várom, hogy játszhassak is!

Mely győri játékosokkal van baráti viszonyban?

Jól ismerem Nycke Grootot, a hír hallatán ő is rögtön írt nekem: „Juhú, de jó, hogy jössz!” De egyébként mindenkit ismerek, hosszú évek óta egymás ellen játszunk, a kézilabdavilágban mindenki ismer mindenkit. Nyckét még a dániai időkből ismerem jobban, de a többiekkel is szoktunk néhány szót váltani. Várom, hogy együtt dolgozzunk. Ambros Martín is fantasztikus edző, eddig csak ellenfélként láthattam, milyen kiváló munkát végez.

A Vardar játékosaként nagyon sok érzelmet megélt a Final Four alatt: döntőt játszhattak, ott azonban hosszabbításban kikaptak a Győrtől, viszont ön parádésan játszott, hat lövésből hat gólt lőtt. A sajtótájékoztatón pedig, amikor szóba került a visszavonulása, elsírta magát…

Őrült egy hétvége volt! Eleve nagyon érzékeny ember vagyok, a vőlegényem szokta is mondani, hogy nagyon könnyen elsírom magam. De hát ez vagyok én. A pályán mindig kemény vagyok, de a pályán kívül utat engedek az érzelmeknek. Sokat nevetek, pozitív a hozzáállásom az élethez, ám ha valamin meghatódom, akkor bizony sírok. Egész pályafutásom alatt tudtam, hogy egyszer el fog jönni a pillanat, amikor befejezem, és mindig is féltem egy kicsit tőle. Most pedig, bár úgy éreztem, ez a megfelelő idő a visszavonulásra, a meccs után minden érzelem kijött belőlem. Döntőt játszottunk, ahol mentálisan nagyon erősnek kellett lennem, pokoli elszántsággal harcoltam, de közben tudtam azt is, ez volt életem utolsó meccse, és micsoda meccs volt! Bár nem nyertünk, tudtuk, hogy mi mindent megtettünk. Szóval tényleg rengeteg érzelem kavargott bennem. Amikor a sajtótájékoztatón rákérdeztek a visszavonulásra, arra gondoltam, „ó, ne, ne kérdezd meg!”, és abban a pillanatban már bőgtem is. De nem szégyellem. Az egy nagyon őszinte pillanat volt. Az egész hétvége örök emlék marad, sosem fogom elfelejteni, milyen elképesztő hangulat uralkodott a zsúfolt csarnokban.

A következő egy évben még jobban megismerheti a fanatikus győri drukkereket.

Ezt már nagyon várom. Sok emberrel beszélgettem, akik már játszottak Győrben, és mind azt mondták, ha megvan a lehetőségem, hogy megtapasztalhassam a magyar drukkerek biztatását, odaadását, akkor ezt nem szabad kihagynom. Egészen különlegesek a magyar szurkolók. Már sokuktól kaptam üzeneteket, mennyire örülnek neki, hogy Győrbe igazoltam. Ez a szeretet teljesen felvillanyoz, már attól libabőrös vagyok, hogy beszélek róla!

A fő célja pedig a BL-trófea?

Persze! Eddig is ez volt, most pedig még egy évig küzdhetek ezért a célért.

Mit gondol, mikor lesz a női kézilabda Final Four is akkora show, mint a kölni négyes döntő?

Először járok Kölnben, és most először látok be egy Final Fouron a kulisszák mögé, mert nincs rajtam az a nyomás, mint amikor játékosként vagyok jelen. Lenyűgöző, mennyire ki van dolgozva minden a legapróbb részletekig, az üdítős palackokon ott a négy résztvevő csapat logója, a liftekben nagyszerű meccsfotók vannak kiplakátolva. Szerintem a női kézilabda is jó úton jár, de nyilván még többet kell fejlődnünk. A kölni férfi Final Four óriási esemény, ám szerintem a női négyes döntő is eljuthat erre a szintre. A pályán jó munkát végzünk, a legutóbbi két döntő fantasztikus volt. Azon kell dolgoznunk, hogy folyamatosan fejlődjünk, mert ha a játék világszínvonalú, akkor a körítés is az lesz.

Idén, a Final Fourok történetében először, nem volt német csapat Kölnben. Mit gondol erről?

Ez óriási meglepetés, hasonló, mint amikor a nőknél a Győr nem jutott be a Final Fourba 2015-ben. A drukkerek mindig arra számítanak, hogy lesz hazai csapat is a négy között, úgyhogy ez nyilván csalódás volt a német szurkolók számára. De mind a négy résztvevő csapat maximálisan megérdemelte, hogy ott legyen Kölnben.