„Agyhalott sport lett a futball“

„Ez a könyv nem a futballhuliganizmusról szól. Hanem hatalomról“ – állítja John King, A futball faktor című könyv írója.

„Ez a könyv nem a futballhuliganizmusról szól. Hanem hatalomról“ – állítja John King, A futball faktor című könyv írója. Kedvenc klubjáról, a Chelsea-ről és az angol futballról is azt gondolja, hogy a magas jegyárak miatt kiszorultak az igazi szurkolók a stadionokból, és divatdrukkerek lepték el a hangulatukat vesztett pályákat.

Változott-e az angliai futballhuliganizmus az elmúlt tíz évben, A futball faktor megjelenése óta?

Nem igazán. A legsűrűbb időszakok a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években voltak. A kilencvenes évek közepe óta többé-kevésbé változatlan a helyzet. A nagyhírű csapatok közötti meccsek továbbra is botrányt ígérnek. A könyvben is említett West Ham, Tottenham és Millwall elleni mérkőzések nem változtak. Még mindig ugyanakkora a gond, amikor a Chelsea velük játszik.

A könyv és más írásainak is egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a média eltúlozza az úgynevezett futballhuliganizmust. Még mindig ez a helyzet?

Azt hiszem, a sajtó még mindig felfújja a történteket, ha az angol válogatott Európában játszik, ahol a kamerák mindent felvesznek. De az angliai pályákon mostanában alig látni verekedéseket, szóval hiányoznak képek, amelyeket annyira szeretnek a médiában. Azt is gondolom viszont, hogy a sajtó szívesen közvetít békés képet a futballról. Annyi pénzt húznak ki ugyanis belőle, míg a hatóságok paranoiásak bármilyen erőszakkal kapcsolatban. Meg nem akarják elriasztani a szponzorokat sem. Bedobnak egy műanyagpoharat a pályára és ebből lesz a nagy sztori. Szóval igen, még mindig eltorzítják a dolgokat. A könyvben említett túlzást egyébként a hatalom erőszakosságával hasonlítom össze.

A tévék ma már digitális képeket sugároznak, az egyik képernyőn a Chelsea-t látod, a másikon egy iraki utcát mutatnak, lángoló járművekkel és eltorzult emberi testekkel. Ugyanazok az események ismétlődnek. A motiváció nem változik. A kormány elítéli az önmagukat megvédő angol srácok aktuális európai balhéját, miközben azok testvéreit a Közel-Keletre küldi harcolni. Összehasonlítva, a futball lényegtelen dolog, de kényelmes erre terelni a figyelmet. Egy esély a hipokritáknak a morális erőszakra, miközben ők meg fejhetik a fegyvergyáraikat és a mészárszékeiket.

Eltűntek mostanra a Tommy Johnsonok a Stamford Bridge-ről?

A stadionból talán, de a színről nem. Jó pár Tommy Johnson már nem bajlódik azzal, hogy futballmeccsekre járjon. Túl drága és nincsen már hangulat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen a pályán kívül.

Egyes kritikusok sztereotipikusnak és leegyszerűsítőnek mondták a könyvet. Valóban az?

Más kritikák meg komplexnek tartották. Egyik sem érdekel. Arról írtam, amit láttam az évek során. A regénynek különböző szintjei vannak, és attól függ, ki a kritikus, hogy megérti-e a mélyebb rétegeit. Ez a könyv nem a futballhuliganizmusról szól. Hanem hatalomról, arról, hogy közönséges emberek hogyan küzdenek inkább egymással, mint hogy ellenszegüljenek azoknak, akik őket irányítanák. Van izgalom és büszkeség Tommy Johnson világában, vágy a hősiességre, hogy valami mást csináljon, frusztráció és düh. Mindez az őt körülvevő társdalomra adott válasza.

Tudatosan volt a könyv ennyire politikailag inkorrekt nyelvezetű vagy csupán ez volt a legjobb módszer ennek a közegnek a bemutatására?

Az emberek nagyon máshogyan viselkednek, mint a televíziók, rádiók, lapok politikailag korrekt világa. Számos rejtett jelentés van a nyelvhasználatban. Amit az emberek mondanak, nem mindig azonos azzal, amit tesznek.

Hogyan változott meg a Chelsea élete az új tulajdonos, Roman Abramovics 2003-as érkezésével?

A pénze megmentette a klubot és segített kialakítani egy sikeres csapatot, habár a ‘90-es évek közepe óta a Chelsea jól fejlődött, kupákat nyert. A baj az, hogy az új sikerek egyre több divatdrukkert és részidős szurkolót vonzanak, akik megveszik a drága jegyeket. A Premiership csapatai nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt tíz évben azért, hogy megszabaduljanak munkásosztálybeli szurkolóiktól. A Chelsea meccseire járni nagyon drága a valódi szurkolóknak, és sokan nem tudják ezt megengedni maguknak. De legalább már egy évtizede ez megy. Arra várunk, hogy hetven-nyolcvan százalékkal csökkenti a jegyárakat és visszaengedi a lelátókra a Chelsea szurkolóit.

Hogy látja az angol futballban a ‘90-es években történt változásokat?

A játék terén nagyot fejlődtünk olyan tehetséges külföldi futballisták érkezésével, mint Zola, Vialli vagy Gullit. A pályán kívül azonban összeomlott a hangulat, mert üzletemberek agyhalott sporttá változtatták a futballt. Korábban identitásról és szenvedélyről szólt, a helyi közösségekhez kötődött, az emberek életének középpontjában állt. De most már minden a pénzről szól. A stadionok jól néznek ki, takarosak, de élettelenek.

Jár még Chelsea-meccsekre?

Néhány mérkőzésre elmegyek, de egyáltalán nem olyan gyakran, mint korábban. Dühít a hangulattalanság, meg az, hogy annyi embert látok, aki nem igazi Chelsea-szurkoló. Szerintem unalmas majdnem teljes csöndben ülni. Ezrek érzik ugyanezt. Ne értsen félre. Még mindig sok rendes Chelsea-drukkernek sikerül elmennie minden meccsre. De a fiatal srácok miatt nagyon szomorú vagyok. Megtört az a szokás, hogy minden mérkőzésen ott kell lenni. Sokkal jobban élveztem a harc napjait. Sokkal viccesebb volt. Szeretem a Chelsea-t, az embereket, a szurkolókat, az edzőt és a játékosokat, de a siker nekem nem fontos.

Csepregi J. Botond

(a szerző az index.hu sportrovatának vezetője)

A Chelsea aktuális jegyárai:

West Stand

(oldalvonal melletti lelátó,

itt van a VIP-páholy, elnöki páholy), alsó rész: 48 font (2640 korona), felső rész: 60 font (3300 korona)

East Upper (a másik oldalvonal melletti lelátó), felső rész: 48 font (2640 korona)

East Lower Family Centre (a másik oldalvonal melletti lelátó „családi“ szektora),

tagoknak: felnőtt: 35 font (1925 korona); gyermek: 15 font (825 korona)

Matthew Harding Upper (északi, kapu mögötti lelátó, felső rész): 48 font (2640 korona)

Matthew Harding Lower (északi, kapu mögötti lelátó, alsó rész): 45 font (2475 korona)

Shed End Upper (déli, kapu mögötti lelátó, felső rész): 48 font (2640 korona)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?