Afrikai „Európa-bajnokság”?

Pénteken kezdődött, és február 10-én ér véget az Afrikai Nemzetek Kupája. A 25. kontinensdöntő házigazdája Egyiptom, és a szakemberek szerint parázs viadalnak nézünk elébe.

Emlékezetes José Mourinho november táján tett nyilatkozata, miszerint karácsonyra már behozhatatlan előnyt kíván szerezni a Chelsea-vel a Premiershipben. Valószínűleg nem arra gondolt, hogy az afrikai kontingens hiánya miatt januártól esélytelen lenne a csapata, de problémák azért akadhatnak (lásd a hétvégi, Charlton elleni mecccset). A topligák közül leginkább a franciáknak fáj a mostani kezdési időpont: kereken hetvenöt légióssal kevesebbel számolhatnak a szakvezetők. Afrika felől nézve a dolgokat: Kamerun és Elefántcsontpart teljes kerete külföldön keresi a kenyerét, de a nigériai és szenegáli válogatottban is csak egy-egy saját hazájában játszó futballistát találunk.

Ami az esélyeket illeti: minden idők legkiegyensúlyozottabb mezőnye gyűlt össze, ráadásul néhány nagyágyú – Egyiptom, Marokkó, Nigéria, Kamerun, Szenegál – a várakozások ellenére nem indul a világbajnokságon, így ők csak egy kontinensbajnoki címmel tudnák kárpótolni csalódott szurkolóikat. De az őket búcsúztató válogatottak – Ghána vagy éppen Elefántcsontpart – sem mondhatók gyengének, és akkor még nem is beszéltünk a címvédő és világbajnoki résztvevő Tunéziáról, amely az első meccsen lemosta a pályáról Zambiát (4:1), így szinte a fél mezőny esélyesnek számít.

A csoportok közül kettő is valódi halálcsoportnak tekinthető. Elefántcsontpart Marokkó mellett azt az Egyiptomot kapta, amely eddig négyszer nyerte meg az Afrika Kupát, s ebből kétszer hazai pályán. A D csoportban a Nigéria–Szenegál–Ghána triót hozta össze a sors egymással. Érdekesség, hogy a nigériaiak az utóbbi 12 tornán ötször is döntőbe jutottak, de csak egyszer (1994-ben) tudtak nyerni. Ötször jutottak a döntőbe az utóbbi 12 kontinensviadalon a kameruniak is, de ők négyszer meg is nyerték a tornát: 2000-ben Nigériát, 2002-ben Szenegált verték tizenegyesekkel a fináléban. (ktn)

Csoportbeosztás

A csoport: Egyiptom, Elefántcsontpart, Líbia, Marokkó; B csoport: Kamerun, Angola, Togo, Kongó; C csoport: Tunézia, Zambia, Dél-Afrika, Guinea; D-csoport: Nigéria, Ghána, Zimbabwe, Szenegál.

Eddigi győztesek:

Ghána (1963, 1965, 1978, 1982), Egyiptom (1957, 1959, 1986, 1998), Kamerun (1984, 1988, 2000, 2002), Nigéria (1980, 1994), Kongó (1968), Tunézia (2004), Szudán (1970), Algéria (1990), Etiópia (1962), Dél-Afrika (1996), Marokkó (1976), Elefántcsontpart (1992), Brazzaville-Kongó (1972).

Kulcsjátékosok

Egyiptom: Mido (Tottenham), Ahmed Hassan (Besiktas), Mohamed Barakat (Al Ahly)

Marokkó: Naybet (Tottenham), El Karkouri (Charlton), Hadji (Rennes)

Elefántcsontpart: Kolo Toure (Arsenal), Drogba (Chelsea), B. Kalou (Feyenoord)

Kamerun: Geremi (Chelsea), Djemba-Djemba (Aston Villa), Eto’o (Barcelona), Webo (Osasuna)

Angola: Mantorras (Benfica)

Togó: Adebayor (Arsenal)

Tunézia: Trabelsi (Ajax), Jaidi (Bolton), Namouchi (Gl. Rangers), Dos Santos (Toulouse)

Dél-Afrika: McCarthy (Porto)

Guinea: Feindouno (St. Etienne), Balde (Celtic)

Szenegál: Amdy Faye (Newcastle), Bouba Diop (Fulham), Mendy (St. Etienne), Diouf (Bolton), Camara (Wigan)

Nigéria: Yobo (Everton), Obodo (Udinese), Okocha (Bolton), Martins (Inter)

Ghána: Kuffour (AS Roma), Appiah (Fenerbahce)