Afrika-kupa: csak jobb jöhet

Emlékeznek még Pelé jóslatára arról, hogy hamarosan afrikai csapat nyeri majd a világbajnokságot? Pelé mindezt nagyjából húsz évvel ezelőtt mondta, s azóta a világbajnokságon még a legjobb négy között sem jártak afrikai válogatottak. Mindez a 29. Afrikai Nemzetek Kupája kapcsán jutott eszünkbe. Egyelőre nagyon nem látszik az afrikai foci fejlődése.

Kezdjük mindjárt a gólátlaggal. Huszonnégy mérkőzésen 49 gól született, ez gyakorlatilag meccsenként két találatot jelent. Ennél még a közutálatnak örvendő, a futball mélypontjaként emlegetett 1990-es világbajnokságon is többször rezdült a háló (2,21 gól/mérkőzés). Azt tehát elfelejthetjük, hogy az afrikai csapatok a könyörtelen támadófoci hívei.

A világranglista-helyezések alapján is elmondhatjuk, a legjobb nyolc között szokatlanul gyenge mezőny gyűlt össze. A legerősebbnek Elefántcsontpart számít a maga 14. helyezésével, de ott van a 92. pozíciót elfoglaló Burkina Faso is. A többiek (Mali, Ghána, Nigéria, Zöld-foki-szigetek, Togo, Dél-afrikai Köztársaság) valahol a kettő között, de inkább „hetvenen túl”. Ha a negyeddöntő csapatainak legközelebbi európai szomszédjait nézzük a FIFA táblázatáról, akkor a következő „Eb-mezőny” alakulna ki: Svájc, Norvégia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Skócia, Izrael, Finnország, Izland. Melyik tévétársaság fizetne milliókat a közvetítési jogokért? (Tegyük hozzá, a FIFA-lista csalóka, Haiti például a 38. helyen áll rajta, megelőzve Törökországot, Írországot és Ukrajnát.)

Az amúgy nem baj, hogy ismeretlen csapatokat láthatunk. Kifejezetten szimpatikus volt a Zöld-foki-szigetek válogatottjának játéka. Ráadásul az újonc továbbjutása volt eddig a torna egyetlen igazi szenzációja. Az A csoport utolsó körében legalább volt miért izgulni. A kilencven perc alatt a kvartett összes tagjának (Angola, Dél-afrikai Köztársaság, Marokkó, Zöld-foki-szigetek) volt esélye a továbbjutásra, s ez végül a házigazda dél-afrikaiaknak, valamint az utolsó negyedórában Angola ellen fordító zöld-foki-szigetekieknek sikerült. A sokáig befutónak látszó Marokkó elesett, s a csapat szövetségi kapitánya a sajtótájékoztatón megkönnyezte a kiesést.

Csak a játék, azzal volt baj. Rögtön a nyitónapon született két 0:0 (micsoda alaphang!), s ezt még további két gól nélküli meccs követte. Az utolsó forduló ki-ki mérkőzésein (Kongói Demokratikus Köztársaság– Mali 1:1, Burkina Faso–Zambia 0:0, Togo–Tunézia 1:1) sem rágtuk le a körmünket az izgalomtól. Egyelőre fiatal sztárjelöltünk sincs, a góllövőlistát például a francia Lorient-ban futballozó, 25 esztendős Burkina Faso-i Alain Traoré vezeti.

A nagy esélyesek közül könnyedén ment tovább Elefántcsontpart csapata, kicsit nehezebben lépett tovább a csoportkörből Ghána és (főleg) Nigéria. A címvédő viszont kiesett. Noha a zambiaiak szövetségi kapitánya kompakt csapatot ígért, három iksszel még ezen a tornán sem termett sok babér Katongóéknak. Az arab csapatok is leszerepeltek: Egyiptom ki sem jutott, Marokkó mellett pedig Tunézia és Algéria is búcsúzott a csoportkör végén.

A negyeddöntőket ma és holnap rendezik, az első mérkőzésen Ghána találkozik a Zöld-foki-szigetek válogatottjával. A nagy esélyesnek számító ghánaiakra az elődöntőben is verhető ellenfél vár, Asamoahék a Burkina Faso–Togo találkozó győztesével meccselnek. Így létrejöhet az álomdöntő: a másik ágon a torna eddigi legjobb csapata, Elefántcsontpart masírozhat be a fináléba.