Adósság után jön a lassú halál

Többnyire külföldön készülnek a tavaszi idényre az NB I-es labdarúgócsapatok. Vajon hányan fejezik be a pontvadászatot? ftc.hu-felvétel Nagy baj már nincs a Balaton partján, a gond megmaradt: a fizetések átütemezésének és a játékosok pozitív hozzáállásának köszönhetően normalizálódott a helyzet Siófokon. Csakhogy akadnak problémák is, merthogy a tavaszra tervezett mintegy ötvenmillió forintos költségvetésnek jelenleg hatvan százaléka áll rendelkezésre, húszmillió forintot még elő kell teremteni.

„A Magyar Labdarúgóligától a tavasszal várjuk a nekünk járó marketingbevételeket, tárgyalunk befektetőkkel, és Balázs Árpád polgármester úr ígéretét is bírjuk, hogy kapcsolati tőkéjét kihasználva igyekszik segíteni” – mondta Sallói István klubigazgató, aki az elmúlt hetekben mást sem tett, mint a siófoki futball jövőjéről vázolt képet, s a korábbi izraeli légióskedvenc négy okot is felsorolt, mint a jelenlegi helyzet „eredőjét”:

„A nyáron a másodosztályból kerültünk fel, s bár reális marketingelképzeléseink voltak, a hirdetők az év elején vagy az év végén döntenek a reklámbevételekről, nem pedig júliusban, így nem volt mód a változtatásra. A stadionrekonstrukciós-program leállásával a pálya kezelési költségei augusztusban a Sportfólió Kht.-től visszaszálltak az önkormányzatra, a város azonban nem vállalta a fenntartást, ez újabb huszonötmillió forintos éves kiadást jelent. Kiderült, hogy önkormányzati támogatásra egyáltalán nem számíthatunk, és végül meg kell említeni az egész világban végbemenő recessziót, amelynek következményeként egyre kevesebb pénz áramlik a profi sportba.”

Az élvonal másik újonc csapata a Békéscsaba. Gazdasági téren itt sem minden felhőtlen, száznyolcvan-százkilencvenmillió forintos költségvetést terveztek a 2002/2003-as bajnokságra. A nyári nyitánykor a teljes összeg még nem volt a kasszában, ám a befektetők ígéretei, a zajló tárgyalások alapján úgy tetszett, a majd, kétszázmilliós összeg előteremtése reális cél. Mindazonáltal az igazgató asszony elmondása szerint jelenleg harminc-negyvenmillió forintos hiánnyal küzd a klub, amely ennek ellenére biztosan befejezi a bajnokságot.

Ezek után irány az NB I/B, amelyik még mindig a magyar futball profi osztálya, egyre több amatőr körülmény között működtetett futballklubbal...

„Sokadszor is megismétlem: a többségi tulajdonos segítsége nélkül nem tudja megoldani az együttes problémáját” – adott támpontot a Vasas jövőjével kapcsolatosan Iványi Károly, a labdarúgócsapatot működtető kft. ügyvezető igazgatója. Mondhatni, nagyon nagy a baj: olyannyira, hogy a vezetés még nem is készített költségvetést a tavaszi idényre.

Tervek tehát nincsenek, tartozás viszont bőven van... „A játékosoknak mintegy harmincötmillió forintnyi követelésük van, a Magyar Labdarúgóligának ötvenmillióval tartozunk, míg a Danubius Hotels-adósság százötvenmillió forintra rúg. Van viszont kintlévőségünk is: a Vasas SC-től ötvenhatmillió forintot várunk, amely többségében az eltitkolt adótartozásokból jön össze. Ha ezt a pénzt megkapjuk, túlélhetjük a tavaszt.”

Hogy a nagy múltú klub milyen lépéseket tesz, az a (közel)jövő kérdése, az ügyvezető rövid helyzetértékeléséből viszont kiderül, az igazi problémák a múltban gyökereznek.

„Két éve minden téren olyan hátrányba került a csapat, amelyet azóta sem sikerült ledolgozni. A kiesésünkkel még nagyobb lett a válság, ráadásul a futballisták az ismert eredmények ellenére is a pénzüket követelik. Két dologra lenne szükségünk: befektetőkre, valamint arra, hogy távozó labdarúgóink legalább az egyesületet ne hozzák lehetetlen helyzetbe azzal, hogy távozásuk után is pereskednek.”