A traplövő Varga Erik pályafutása legsikeresebb szezonját zárta

BŐD TITANILLA

Élete legjobb szezonját zárta a traplövő Varga Erik, aki remek idényének megkoronázásaként megnyerte a Világkupa-döntőt. A 37 éves diószegi sportlövővel néhány nappal a diadala után beszélgettünk.

Milyen elvárásokkal utazott a Vk-döntőre?

A Világkupa-döntőben a világ legjobb tizenkét lövője vehet részt: a Vk-győztesek és a világranglistán a legjobban állók kerülnek ki rá, tehát előre tudtam, hogy nagyon meg kell dolgozni a dobogós helyért. Örültem, hogy meleg helyen, Abu-Dzabiban rendezték a versenyt. Nagy volt a hőség, Szlovákiában 16–17 fok volt, amikor elindultunk, az Egyesült Arab Emírségekben pedig 20 fokkal több. De szerencsére én jobban megbirkózom a meleggel, mint a hideggel, így ezzel nem volt gond. Jól fel voltam készülve, egész szezonban jó eredményeim voltak, csak attól tartottam, hogy meglesz-e a lelki nyugalom. Végül minden rendben volt, jól éreztem magam, százszázalékosan tudtam koncentrálni.

Hogyan zajlott a verseny?

A selejtező első napja rendben ment, 72 koronggal zártam. Elkövettem egy felesleges hibát, de nem bánkódtam miatta, mert tudtam, hogy hátravan még a második nap, ötven korong, tehát bármi megtörténhet. Másnap is jó idő volt, a szél sem fújt, nem volt semmi zavaró körülmény. Tudtam tartani a tempót, sikerült ezt a napot is behúznom. Eredményem, a 119 korong éppen elég volt a hattagú fináléra, egy ponttal előztem meg a hetedik helyezettet. Az elsőnek 123 korongja volt.

Az új szabályok szerint a döntőben mindenki tiszta lappal, nulláról kezd.

Tudtam, hogy ez egy új verseny lesz, és sikerült újra összekapnom magam és sikerrel végigvinnem a döntőt.

Korábban azt mondta, nem igazán kedveli ezt az új rendszert, hogy a versenyzők nem viszik magukkal a selejtezőbeli eredményüket.

Attól függetlenül, hogy ez most a javamra vált, változatlanul azt gondolom, hogy ez nem fair a lövőkkel szemben. Két napig nem azért gürizik a sportoló, hogy aztán a fináléban elveszítse a megszerzett pontjait, úgy mint most az orosz Alipov, aki végül utolsó lett a döntőben. Ha most nyertem is, nekem nem tetszik ez az új rendszer, bár most ez segített nekem, mert négy pont hátrányt már nehéz lett volna behozni.

A döntőben kétszer is szétlövésre került sor, először azért, hogy ki fog bekerülni a legjobb kettőbe, aztán pedig az aranyért is. Hogyan lehet ilyenkor megőrizni a koncentrációt?

A szétlövés eleve nehéz, mert nagyon sok múlik a szerencsén. Itt már nem úgy van, hogy mindenki egyforma korongot kap, vagyis az is benne van a pakliban, hogy az egyik lövő könnyebb, a másik nehezebb korongot kap. Most nagyon meleg volt, ami nagyon megviselt mindenkit. Tudtam, hogy az fog dönteni, hogy ki fog leghamarább kitikkadni. Hosszú volt a verseny, mert meg kellett várnunk azt is, amíg szétlövéssel eldől, ki csatázhat a bronzért, majd magát a bronzért folyó csatát is. Mindig azok lőnek először, akik rosszabb helyen állnak, vagyis nekünk addig le kellett ülni. Ilyenkor az ember kiesik a tempóból, most ráadásul elég hosszan lőttek. A lőteret nem hagyhatjuk el, úgyhogy a többiekkel szenvedtünk, aztán mentünk mi lőni az aranyért az olasz Grazinivel.

Mire gondol az ember olyankor, amikor várja a sorát, és várja, hogy a másik kettő befejezze a szétlövést?

Én csak a vízre tudtam gondolni, inni, hűteni magam. Nagy gondolatokra amúgy sincs lehetőség, összpontosítani kell.

Ez volt az eddigi legjobb szezonja, mind a négy nemzetközi versenyén bekerült a legjobb hat közé, a ciprusi Vk-n és most Abu-Dzabiban győzött. Minek köszönhető ez az eredményesség?

Huszonöt éve lövök, s azt mondják, hogy a lövő úgy érik, mint a bor. A megszerzett tapasztalatok, kicsiszolt technika az évek során egyre jobb lesz. Mindezt apámnak is köszönhetem, aki egész pályafutásom alatt segít, jó tanácsokkal lát el. A nagy versenyeket csak fejjel lehet megnyerni, technikailag itt már mindenki nagyon jól lő, az dönt, ki tudja megőrizni a hidegvérét.

Édesapja is ott volt önnel Abu-Dzabiban?

Ha van rá mód, szívesen elviszem magammal, mert nagyon jó, ha a közelemben van, és tanácsot ad. Sajnos, most nagyon sokba került volna, ha elkísér. Ilyenkor telefonon és interneten keresztül vagyunk kapcsolatban, így is el tud látni tanácsokkal. Szívesen hordanám magammal, mert megérdemli, neki köszönhetek mindent. A jövőben, ha sikerülne szponzort találni, mindenképpen szeretném magammal vinni a versenyeimre.