„A nézők értékelik a katartikus élményt”

BŐD TITANILLA

Számított rá, hogy ön lesz az év szövetségi kapitánya? A jelöltek között szerepelt Storcz Botond és Kiss László is, akiknek több olimpiai bajnokuk is volt.

A nézők értékelik az olyan küzdelmeket a sportban, amelyek katartikus élményt jelentenek. Fantasztikus, amikor több olimpiát nyer valaki, de úgy tűnik, hogy az emberek azt jutalmazták, amikor íve van egy olimpiának, amikor az első naptól az utolsóig lehet küzdeni, szeretni a csapatot, sokszor eltemetni, és visszahozni. Ezt az élményt nem nagyon lehet elfeledni, ez mutatkozhatott meg ebben az ankétban is.

Az ön számára mi volt 2012 legfelemelőbb pillanata?

Megszületett Áron unokám, és megtudtam, hogy lányom, Mocsai Virginia negyedik hónapja áldott állapotban van. Ez a legfontosabb számomra! De ha a sportra térünk, akkor az egész menetelést említhetném, amelynek kicsúcsosodása az olimpia volt. Az elmúlt időszak a háromszoros kvalifikáció miatt (először a 2011-es vb-re, majd ott az olimpiai selejtezőre, végül az olimpiára kellett megszerezni az indulási jogot – a szerk.) nagyon nehéz volt. Az oroszok nélkül korábban még soha nem volt olimpia, de most nem tudtak kijutni, a németek egykor világbajnokok voltak, mégis hiányoztak Londonból. Ez mutatja, hogy akik ott voltak az olimpián, azok nagyon nagy harc árán, borzasztó küzdelemben tudtak odaérni.

Melyik volt az év meccse?

Minden olyan mérkőzés, amely téthelyzetben sorsdöntő volt a csapat előmenetelében, tehát először mondhatnám a lengyelek elleni meccset a 2011-es vb-n, amin eldőlt, hogy olimpiai selejtezőt játszhatunk, aztán a svédországi olimpiai kvalifikációs meccsek, és így, sorban haladva. Tulajdonképpen az egész még 2010-ben kezdődött a szlovénokkal, akik Veszprémben 15 perccel a vége előtt hét góllal vezettek, mégis megnyertük a mérkőzést, ezzel kijutottunk a vb-re. Innen datálódik az a start, ahonnan eljutottunk az olimpia legjobb négy csapata közé.

Az olimpia előtt a szokásos teendők mellett volt még egy nem egyszerű feladata: be kellett illeszteni a visszatérő Nagy Lászlót a csapatba.

Ez nagyon nehéz feladat volt, de olyan környezetet teremtettünk, amelyben ez megvalósulhatott. Laci nagyon akarta, a csapat befogadó volt, Laci pedig jó teljesítményt nyújtott. Bízott magában, hogy áttöri a falat, s mi is mindent megtettünk azért, hogy ez sikerüljön.

Az olimpia után döntenie kellett, mivel a magyar szövetség jelenlegi szabályai nem teszik lehetővé, hogy valaki egyszerre klubedzőként és szövetségi kapitányként tevékenykedjen. A kapitányi posztot választotta. Dilemma volt ez egyáltalán?

Nem volt dilemma. Öt évig voltam a Veszprém edzője, úgy, hogy az utolsó két évben elég recesszív körülmények között, nagyon nehéz feltételrendszerben végeztem a munkámat. Az öt év után úgy döntöttem, hogy a nemzeti válogatottal folytatom. Körülbelül tizenhat éve vagyok női és férfi válogatott edző, és jó sorsomnak megadatott, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál szép napokat élhettünk át. Ezt szeretném folytatni. Elérkeztem arra a pontra, hogy ha lehetőség van rá, át szeretném adni a tudásomat a fiataloknak. A Magyar Kézilabda-szövetséggel egy saját akadémiát szeretnék építeni. Az államtól megkaptuk azt a támogatást, amivel elindultunk. Ez olyan színtere lehet a tehetséggondozásnak, amilyenre a magyar kézilabdának óriási szüksége van.

Milyen rendszer alapján fog működni ez az akadémia?

Várunk minden olyan fiatalt a Kárpát-medencéből, akik hajlandóak azért dolgozni, hogy később a magyar válogatottban játsszanak. Középiskolai szinttől indul a képzés, az első évfolyamban kétszer harminc leány és fiú lesz, majd kétévenként ezt a válogatást megismételjük. E fölé kerül a női és férfi junior-válogatott, hogy hármas célt tudjunk megvalósítani: magas szintű képzést, tehetséggondozó és személyiségfejlesztő programot, s a legmagasabb szintű versenyeztetést. Ezért is alapítottuk meg az akadémiát a szövetségen belül, hogy a játék- és versenybizottság biztosítsa az utánpótlásnak az NB I-es versenyeztetést.

A magyar kézilabda nagyszerű évet zárt, a férfiak az olimpián remekeltek, decemberben pedig a női válogatott bronzérmes lett az Eb-n. Mekkora lökést adhat ez a sportágnak?

Az ilyen kérdésekre szeretek egzakt módon válaszolni. Tudtommal 2500–3000 gyerek kezdte el az olimpia után a kézilabdázást, ez óriási siker. Most, hogy a nők csatlakoztak, és visszakerültek a világ élvonalába, a magyar kézilabdázás tényleg egyik legsikeresebb évét zárta. A férfi és a női válogatott is a négy közé jutott a maga nagy tornáján. Ezt egészen különlegesnek tartom, s nem is reális, hanem erőn felüli teljesítmény.