„A leges-leges-legelejére várom a lányokat”

Milyen a kapcsolata a kézilabdával?Nézőként, szurkolóként vagyok itt. Nagyon szeretek minden sportot, nemcsak a kézilabdát, hanem minden mást is. Amikor a londoni olimpián kicsivel tovább maradtam kint, mint az úszócsapat, az volt a fő ok, hogy a kajak-kenusoknak és a kézilabdás fiúknak szurkolhassak. Nagyon örülök, hogy most itt lehetek, és én is drukkolhatok a lányoknak. Kivel van a legjobb kapcsolatban a csapatból?Görbicz Anitát ismerem a legjobban, de hát ő most nem játszik. Van kézilabdás múltja? Iskolás korában kipróbálta a sportágat?Nem. Az úszás mellett nem fért bele más mozgáskultúra, de nézőként nagyon élvezem. Mit vár a lányoktól a hazai rendezésű Eb-n?Nagyon remélem, hogy minél előrébb fognak végezni, hogy ott lesznek a leges-leges-legeslegelején! Szurkolóként hogyan éli át a meccseket? Nyugodtan ül, vagy olykor elveszíti a fejét?Ez változó, ilyen is és olyan is. Van, amikor nyugodtan kezelem a helyzeteket, de van, amikor forrófejűen szurkolok. A december a legtöbb embernek már a karácsonyvárást jelenti, de az úszók és a női kézilabdázók ekkor még világversenyeken vesznek részt. Mennyire nehéz ilyenkor a teljesítményre koncentrálni?Nincs hatással ránk, hogy milyen hónapot írunk. Egy igazi sportoló akkor mutatja meg a tudását, amikor kell, mindegy, hogy ez december vagy június. Most kell a legjobbnak lenni a lányoknak, de ez szerintem nem befolyásolja őket, hozzá vannak már ehhez szokva. A hazai környezet mennyi pluszt jelent?A saját tapasztalatomból kiindulva nagyon sokat. Amikor hazai közönség előtt tudtam versenyezni az Európa-bajnokságon, az óriási energiát, erőt adott. Biztos vagyok benne, hogy a lányok is így vannak ezzel.