„A java még hátravan!”

Éppen ezért jöttem Budapestre! Mindkét csapat, a Honvéd és a válogatott is nagyon jó formában volt, van. A kispestiekkel bajnokságot és nemzetközi kupát nyertem, a válogatottal pedig világbajnokságot és Világligát. Remélem, a sikersorozatnak még nincs vége.

A tavalyi hullámvölgy után az idén igencsak figyelemre méltó teljesítménnyel rukkolt elő a Honvéd. Mi történt a Dominóval?

Beérett a csapat, lehiggadtunk; taktikusan és fegyelmezetten pólóztunk, s a sorsdöntő pillanatokban én is csúcsformában védtem.

A nagy menetelés a régi nagy rivális, a Vasas ellen kezdődött. Nemcsak az OB I-ben, hanem az Euroligában is az angyalföldiekkel csatároztak. Hol volt nehezebb dolguk?

Egyértelműen az Euroligában, de a bajnoki döntő elején is sok borsot törtek az orrunk alá a piros-kékek. Végül mindkét sorozatott mi nyertük.

A hétvégi, budapesti Euroliga-elődöntőben alaposan ráijesztettek a szurkolókra, amikor majdnem elfogyott a négygólos előny. Mi történt a Rijeka elleni meccsen?

Semmi különös, csak amikor elhúztunk, takaréklángra kapcsoltunk, s a fináléra tartogattuk az erőnket. Nem volt vészhelyzet, hiszen végig mi irányítottunk, a horvátoknak a hajrában esélyük sem volt az egyenlítésre.

Nem tartottak a Herceg Novi elleni döntőtől?

Hazai pályán csak a győzelem jöhetett számításba, annak elle-nére, hogy még egyszer sem nyertünk a szerb csapat ellen. Egy vereség és egy döntetlen volt a mérlegünk. Szombaton este aztán sikerült visszavágnunk. Az egész gárda nagyszerűen vízilabdázott; a sok éves munka diadala volt ez.

Az idénynek még nincs vége...

ĺgy igaz, a java még hátravan! A klubsiker után most a válogatottal szeretnék aranyakat szerezni. A Világligában, majd az olimpián.