A GYSEV-Ringa húzóemberei

Alena Kováčová Szlovákia két legjobb kosarasa, a magyar bajnokságot vezető vasutascsapat, a GYSEV-Ringa légiósai. Már második éve. „Mindkettejükkel nagyon elégedett vagyok, példamutatóan edzenek, hozzáállásuk is dicsérendő. Teljesítményük néha ingadozik, de az mindenkivel így van, mert mindennap nem lehet csúcson lenni. Látom, mindent megtesznek azért, hogy ezekből a gödrökből kimásszanak” – mondja a pálya szélére húzódva Farkas Sándor. Kováčová szerinte a védőmunkában, Žirková támadásban jeleskedik, de védekezésére sem lehet panasz. Csak maximalistaként jegyzi meg: „Alena dobhatna több pontot is. Egyéb elmarasztalást nem is mondhatnék róluk. Befogadta őket a társaság, megértjük egymást, nagyon hasznos tagjai a csapatnak. Közönségkedvencek. És több, mint légiósok, mert otthon érzik magukat. Nekem a mottóm: jó hangulatban és keményen dolgozni. Elvárásaimnak eleget tesznek. Meghatározó embereim a bajnoki címért és a legjobb euroligás szereplésért vívott ütközeteinkben.”

Mindkét kosarassal már a nap folyamán is találkoztunk. Alena a klubtól kapott Forddal érkezett a sportcsarnokba, majd onnan egy városszéli vendéglőbe vitt bennünket. Ide jár gyakran a csapat, így csak nekünk feltűnő, mennyire tisztelettudóan üdvözli őt a személyzet. A rendelésnél meg vendéglátónknak meglepő, hogy mi nála jobban tudunk magyarul. Szlovákul folytatjuk. A fiatal center talán ilyen sokat még nem beszélt anyanyelvén ebben az étteremben.

Milyen a profiélet Sopronban? Először a pályán. Négy légiósa van a GYSEV-nek. Az Euroligában mindnyájan a kezdőötös tagjai, a bajnokikon csak hárman szerepelhetnek. „Többnyire úgy játszunk, hogy egy center, a jugoszláv Vilipics mozog a kosár alatt, s nekem őt kell segítenem. Elég távol kerülök a gyűrűtől, s ez hátrányos számomra. Nem vagyok triplakirály. Aki ismer, tudja, hogy nem a távoli dobásokkal szoktam kitűnni, így nehezebb a helyzetem. Kevesebb pontot érek el, mint szoktam. Sokszor szabadon várom a labdát a kosár alatt, és ha nem jön az átadás, bizony elkedvetlenít. A lepattanószerzéssel nincs baj, továbbra is az erősségem, ebben a tevékenységben a csapat legjobbjai közé tartozom. Időnként önkéntes edzésekre is járok: a csarnokba, futni, az erősítőterembe. Abból túlórázom, aminek a hiányát érzem.”

Zuzana Žirková Kováčová mindkétszer tagja volt az Euroliga-győztes rózsahegyi együttesnek. Klubszinten ennél magasabb mérce nem létezik. „Az lenne a művészet, ha ezt más környezetben, más csapattársakkal is megismételhetném. Csakhát az egy hosszadalmas út, a Liptóban is évek munkája volt benne. Sopronban most azért harcolunk, hogy a Pécset letaszítsuk a bajnoki trónról. Tavaly három kettőre elveszítettük a döntőt, idén azonban a sorsdöntő mérkőzés Sopronban lesz, mert az alapszakaszt várhatóan mi nyerjük. Teljesen azonosulok a klub elvárásaival, nagyon vágyom a bajnoki címre.”

Balogh Judit a csapat vezéregyénisége, a többiek neki készítik elő a dobóhelyzetet, Kováčová is „Nem a légiósok a húzóemberek, Zuzka és én is még fiatalok vagyunk, a kevésbé tapasztaltak már tőlünk is tanulnak, de mi is tanulunk, fejlődünk. Magyarországon hatalmas centerhiány van, egyszerűen nincsenek hazai kosár alatti játékosok. Űrpótló vagyok én is.”

Ali (ez a soproni beceneve) Sydney után kötött ki Sopronban. „Rózsahegyen nem kaptam ajánlatot, így külföld felé kezdtem kacsingatni. Comóba vágytam, de aztán mégis az döntött, hogy közelebb legyek Szlovákiához. Egy óra alatt Pozsonyban vagyok, így gyakran, hetente legalább egyszer átugrok moziba, barátaimhoz. Számomra az is fontos volt, hogy Žirková szintén ide tartott. Kölcsönösen bátorítottuk egymást. Egyetlen magyar szót nem tudtam, mikor megérkeztem. Azóta már rengeteg rám ragadt, pedig nyelviskolába sem jártam. Gyorsan beszél az edző, de megértem. A nyelvet még az előző mester, az iráni Saeed Armaghani időszaka alatt sajátítottam el, ő angolul-magyarul társalgott velünk, miközben figyeltem szavait. Rengeteget tanultam a lányoktól, akik csak magyarul beszéltek velünk. És ha netán mégsem értenék meg valamit a pályán, akkor ott van Vilipics, játék közben megsúgja.”

Zsiro bemelegítés közbenSomogyi Tibor felvételei És a hétköznapok? „Ha késik a fizetés, mindenkinek késik, de ilyet előre megmondanak. Nem úgy van, hogy csak a légiósokat fizetik ki. Le a kalappal a klubvezetés előtt. ĺgéreteit rendre teljesíti. Nagy előny, hogy a lakás semmibe sem kerül. A reggelin kívül vendéglőben étkezhetünk, adtak egy szolgálati kocsit, csak a benzint fizetem. Keresetem jóformán megmarad. Utazás közben, mert ez is gyakori, sokat olvasok. Szlovák újságokat, folyóiratokat. Könyvet nemigen. Tetszik az élet Sopronban. Időnként azért mégis hosszúak a napok, sok a szabadom. Társasági ember vagyok. Mivel itt kevés ismerősöm akad, gyakran hívok vendéget” – árulja el magáról a poprádi lány. Szerződése az idény végéig szól, magyarországi kinnlétét átmeneti állapotnak tekinti, emberi kapcsolatai egytől egyig Szlovákiához kötik.

Zuzana Žirková előbb elnézéskérés közepette lemondja a találkozót, mert megérkezett a bátyja és családja. Délután még egyszer felhívom, és akkor igent mond. Fél órával az edzés előtt rózsahegyi barátjával érkezik. Amilyen csinos, legalább annyira kimért. Válaszai pergőek, kevesetmondóak. Azért mégis kihámozzuk a lényeget. „Örülök, hogy soproni mezben is kiléphettem az európai színtérre. Csak megerősíthetem: jól érzem magam, s a helyiek mindent megtesznek azért, hogy semmiben sem legyen hiányérzetünk.”

Zsiro (ez a beceneve) azt állítja, hogy Alena nélkül is kiment volna Sopronba, de jól esett neki, hogy egyszerre kerültek új klubjukba. „Legtöbbször napi két edzésen dolgozunk. Közben ebéd, pihenés. Minden nap annyit hallgattam a magyar nyelvet, hogy sikerült megtanulnom.”

Látványosan játszik. A privigyei lány ügyes, fürge szélső, ponterős kosaras. Mikor megkérdezem tőle, hogy a GYSEV-Ringában neki teljesen megfelelő csapatra talált-e, jövőképet vázol elém: „Jó kezdés ez számomra. Belépő a nagy kosárlabdába. Nyáron mindenképpen szeretnék kijutni a tengerentúlra, a női NBA-ba. Idén itt vagyok, jövőre – ha kapok jobb ajánlatot – máshol folytathatom. Eltökélt szándékom, hogy hivatásos játékos maradok. Ameddig lehet.”