A DAC U19 edzője szerint a jó eredmény nem mehet a szép foci rovására

Hogyan jött a megkeresés a Dunaszerdahelytől? 

Jan van Daele, klubunk sportigazgatója vette fel velem a kapcsolatot. Szerette volna, ha Nyitráról átteszem a székhelyemet Dunaszerdahelyre. Leültünk beszélgetni a szakmai elképzeléseinkről, hamar dűlőre jutottunk. 

2008-ban már volt itt a Mohszeni-korszakban, meséljen röviden arról az időszakról.

Lehet, nem volt egy sikeres korszak, de nekem sokat adott az a két év. Jó tapasztalatként éltem meg, amit a későbbiekben kamatoztatni tudtam. A mostani szerepvállalásomnál is fontos volt, hogy már ismertem a várost, ismertem a labdarúgás körül tevékenykedő embereket, nem kellett egy teljesen új környezetbe csöppennem. Valóban sok volt a negatívum, de úgy vettem, mint egy jó praxis az életben, és a mai napig hálás vagyok, hogy megadták nekem a lehetőséget.

Milyen a futballról alkotott felfogása? 

A futballról alkotott képem tükröződik a játékunkban is. A támadófutballt preferálom. Mindig arra törekszünk, hogy sok gólt lőjünk. Ezt jól mutatja az is, hogy mi lőttük a legtöbb gólt a bajnokságban. Minél több időt akarunk tölteni az ellenfél térfelén, alapjátékunkba tartozik, hogy magasan letámadunk, nem engedjük kibontakozni az ellenfelet. Amit kérek a játékosoktól, azt maradéktalanul teljesítik, de mindig van hová fejlődni.

Mennyire elégedett a csonka szezonnal? A 20 forduló alatt 13 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség a mérlegük, második helyen álltak a tabellán.

Természetesen elégedett vagyok. Igaz, hogy pár alkalommal pontokat hullajtottunk. Ezeken a mérkőzéseken is egyenrangú ellenfeleknek bizonyultunk, sőt, bátran kijelenthetem, hogy mind a négy mérkőzésen, amelyeken döntetlent értünk el, a játék képe alapján győzelmeket érdemeltünk volna. 

Az eredmények megfelelőek, de ez legtöbbször jó játékkal is párosul. Az U19-ben már van eredménykényszer, vagy az a fontos, hogy a játék minősége kiegyensúlyozott legyen? 

Mi az a korosztály vagyunk, amely már közel van a professzionális szinthez. Megpróbáljuk a játékosokat felkészíteni a szintugráshoz. Eredményesen akarunk játszani, de ez nem mehet a szép játék rovására. A játékosaimat mindig megdicsérem az öltözőben, ha jól játszottak, még ha az eredmény nem is optimális számunkra. Akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a kettő ötvöződik. A szezon során erre egyáltalán nem lehetett panasz. 
 

Mennyire fogékonyak a futball taktikai részére a játékosai? 

Nagyon fontos a jó taktika megtervezése és a kivitelezése is. Mindig tanulunk valami újat. Szerencsére a játékosok megértik, hogy a taktikai felkészültség ma már elengedhetetlen a futballban, és ha fejlődni szeretnének, akkor nyitottnak kell lenniük a labdarúgás ezen irányába is. 

Ön Nyitrán is ért el szép sikereket az U19-esekkel, kétszer is bajnokságot nyert velük. Összehasonlítaná az ottani és a dunaszerdahelyi akadémiát, felépítésükben, infrastruktúrában? 

Nyitrán egy jól felépített struktúra szerint működik az utántpótlásképzés. Nagy előny Nyitrán, hogy a játékosok egy osztályba is járnak az iskolákban. Szinte az egész napjukat együtt töltik. Itt, Dunaszerdahelyen sajnos erre csak részben van lehetőség, mivel vannak szlovák, magyar és külföldi játékosaink is. Nyitrán már évek óta minőségi játékosok kerülnek ki az akadémiáról, ami az ott dolgozó szakemberek érdeme is. Itt, Dunaszerdahelyen még a tanuló fázis zajlik. Nagyon sok progresszív, új dologgal találkozunk. Itt az edzéslehetőségek magasabb szinten vannak, több pályán gyakorolhatunk, nagyszerű körülmények között. Az akadémia orvosi, rehabilitációs központja fejlett. A regenerációs lehetőségek is magas szinten vannak. Minden adott, hogy jó munkát lehessen végezni, mind az edzőknek, mind a játékosoknak.

Mostani csapatánál erős keret alakult ki, akik közül többen is az A csapattal edzenek. Nem okoz gondot, hogy pl. egy taktikai edzésen a csapat több tagja nem tud részt venni? 

A taktikánk minden mérkőzésen ugyanaz, nem alkalmazkodunk az ellenfélhez. Azt szeretném, hogy az ellenfélnek kelljen a mi játékunkhoz szabnia a taktikáját. Jobban örülnék, ha együtt tudna edzeni az egész csapat, de azoknak a játékosoknak, akik a felnőttcsapattal gyakorolnak, hatalmas pluszt nyújt, hogy testközelből megismerhetik a profi futballt. Az ott megszerezett tapasztalataikat mi is kamatoztatni tudjuk az ifjúsági csapatban. 

Minek örül jobban: ha a szezon végén megnyerik a bajnokságot, vagy hogy az idény során a csapat keretéből egyszerre lenne pályán négy játékosa a felnőttcsapatban bajnoki mérkőzésen?

Mindkét forgatókönyvre sikerként tekintek. A bajnoki cím büszkeséggel töltené el az egész klubot, de az idő múlásával már nem lenne akkora értéke, mint annak, ha az ifjúsági csapatból a tehetségek állandó jelleggel ott lennének a MOL Aréna gyepén. A vezetőség és én is boldog lennék, ha elmondhatnánk, hogy a közös munkánk által fejlődő játékosok megvetik a lábukat a felnőttcsapatban. Megemlíteném, hogy a téli felkészülés alatt, mikor a DAC a Nitrát fogadta az akadémián, örömmel töltött el, hogy a nyitrai csapatban a volt játékosaim léptek pályára, akiket három évig edzettem. Ők már állandó jelleggel szerepelnek bajnoki mérkőzéseken is. Ez visszaigazolás az elvégzett munkámra is. 

A segítője egy igazi dunaszerdahelyi legenda, Gőgh Árpád. Vele gördülékenyen megy az együttműködés? 

Nagyon jól megértjük egymást emberileg és a futball szempontjából is. Sokszor beszáll a gyakorlásokba is. Fel tudja tüzelni a játékosokat, ösztönzi őket a jobb teljesítményre. Olyan ember, akire példaképként tekinthetnek. Ez útmutatás lehet a jövőre nézve is, hogy fokozatosan bevonzzuk a klub legendáit az ifjúsági nevelésbe, akik karrierje pluszmotivációként hatna a játékosokra. 

Futballistakarrierje nem tekinthető kiemelkedőnek. Ennek ellenére az edzői pályája felfelé ível. Nagelsmann (Leipzig), Tuchel (PSG) például szintén nem nyújtottak maradandót a futballpályán, mégis sikeres trénerek. Van példaképe az európai fiatal edzőgeneráció közt? 

Nincs saját példaképem. Örülök az adódó lehetőségeknek, amit a múltban Nyitrán és jelenleg Dunaszerdahelyen is megkapok. Minden napot élményként élek meg edzői karrieremben. Sokat tanulok a kollégáktól, akikkel állandó jelleggel eszmecserét folytatunk. A klubon belül mindenki nyitott a párbeszédre. Minden egyes napon fejlődni tudunk, a meglévő tapasztalatokat hasznosítva. 

Önnek Pro licences edzői képesítése van, ami a legmagasabb szint. Milyen módon fejleszti magát? 

A klubnak kiváló kapcsolatai vannak szerte Európában. Jártam már Hollandiában, Németországban, értékes tudásanyaggal gazdagodtam. Minden egyes edzőnek állandóan fejlesztenie kell önmagát. A futball világa gyorsan fejlődik, ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Sokat lehet fejlődni mérkőzések elemzésével, új edzéselemek megalkotásával.

Edzői karrierje nagy részét ifjúsági és fakócsapatoknál töltötte. A felnőttfutballban eddig segédedzőként és átmeneti vezetőedzőként tevékenykedett. Nem gondolkozik azon, hogy szinten lépjen, és felnőttcsapatot eddzen állandó jelleggel? 

Minden a lehetőségeken múlik. Az U19-nél és a felnőttlabdarúgásban érzem magam otthonosan, itt tudok a legtöbbet adni a csapataimnak. Nem hiszem, hogy a diákok és az előkészítők kategóriájában megtalálnám a számításomat.

Ha azt mondaná önnek a klub tulajdonosa, hogy nyártól ön irányíthatná a DAC felnőttcsapatát, elfogadná az ajánlatot? 

Nem ijednék meg a lehetőségtől, de a jelenlegi feladatkörömmel is maximálisan elégedett vagyok, élvezem a közös munkát az ifjúsági csapattal.

(Kiss Tamás)