A cél a világbajnoki érem – interjú a magyar női pólósók kapitányával

Az olimpiai negyedik helyezett magyar női vízilabda-válogatott hétfőtől a Somorja melletti csölösztői edzőközpontban készül a júliusi hazai rendezésű vb-re. Bíró Attila szövetségi kapitánnyal beszélgettünk.  Miért éppen Somorját választották? Egy nagyon jó barátom ajánlotta, Szauder Gábor, a szlovák szinkronúszó-válogatott edzője. Ő jól ismeri ezt a helyszínt, mert gyakran itt készülnek. Februárban mi is eljöttünk megnézni Kemény Dénessel, a szövetség elnökével, és Märcz Tamással, a férfiak szövetségi kapitányával. Két napot töltöttünk itt, és fantasztikusnak ítéltük. Gyönyörű hely, minden igényt kielégít. Büszkék lehetnek a szlovákok erre az olimpiai központra, sajnálom, hogy Magyarországon nincs ilyen szintű létesítmény. A magyar sport is megérdemelné.  A világbajnokság előtt júniusban a Világliga döntője vár a csapatra. Mennyire van már ott a lányok fejében a hazai rendezésű vb? Most még nem hiszem, hogy erre gondolnának. A lányok kaptak három hét szünetet a hosszú bajnoki szezon után, ami elég ahhoz, hogy testben-lélekben regenerálódjanak. Most még talán korai a vb-n gondolkodni, most azzal foglalkozunk, hogy napról napra jobban belerázódjunk a munkába. Két hét múlva utazunk Sanghajba, ott még lesz egy felkészülési torna a Világliga-döntő előtt. Most ez jár a fejekben, mert ott fog kialakulni az a csapat, amellyel majd a világbajnokságon is fogunk szerepelni.  Most 18-as kerettel készülnek. Nehéz feladat volt a keret kialakítása? Vagy igazán majd a szűkítés lesz nehéz, a 13-as vb-keret kijelölése? Ez a könnyebbik része, pedig ez sem volt egyszerű, mert vannak tehetséges fiatalok, akik a 18-as keretbe sem fértek bele. Ez is jelzi a magyar női vízilabda erejét. Most jó néhány olyan játékos kimaradt a bő keretből is, akik záros időn belül stabil kerettagok lehetnek. De a legnehezebb feladat mindig a szűk vb-keret kijelölése, nyilván a lányok is komoly csalódásként élik meg, ha nem kerülnek be. Én is átéltem ezt párszor pályafutásom során. De azért is profi sportemberek, hogy ezen is túl tudnak lépni. És akik most kimaradnak, azoknak is meglesz a lehetőségük, hogy a következő világversenyen ott legyenek a csapatban.  A mostani 18-as keretben csak egy balkezes szerepel, Bujka Barbara. Őt több poszton is lehet használni, de tény, három másik balkezes kimaradt a bő keretből. Úgy gondolom, hogy azokon a posztokon a jobbkezes játékosok jobb teljesítményt nyújtottak. Egyébként balkezes nélkül is lehet eredményes csapatot építeni, a tavalyi olimpia arany- és bronzérmes együttesében, az amerikai és az orosz csapatban sem volt balkezes.  A hazai rendezésű vb óriási biztatást, buzdítást jelent majd a lányoknak, de komoly nyomást is. Hogyan készülnek erre mentálisan? Bízom benne, hogy már van annyi tapasztalatuk, hogy megbirkóznak ezzel. Ezt már a 2014-es budapesti Eb-n is megmutatták, ahol bronzérmet szereztek. Másrészt együtt dolgozunk Csernus Imrével is, aki Somorjára is elutazik a csapathoz.  Csernusnak érdekes imidzse van... Nem annyira félelmetes, mint amilyennek kinéz! Csoportos mentális tréningeket végez a csapattal.  Milyen utat szeretne a csapattal végigjárni a vb-ig? Most a legfontosabb a jó Világliga-szereplés. Ebből kiindulva tudom megtalálni a sikeres vb-csapatot.  A riói olimpián az ausztrálok ellen, ötösökkel megnyert negyeddöntő után azt mondta, az a meccs olyan volt, mint egy Quimby-koncert. A vb milyen koncert lesz? Ezt még nem tudom. Akkor ezt a hasonlatot arra értettem, hogy kicsit hektikus volt a játék, és bármi elképzelhető volt azon a mérkőzésen. Szeretném, ha egy kicsit kiszámíthatóbb lenne a női válogatott, és ha jobb eredménnyel rukkolnánk ki, mint az olimpián. Szeretném, ha még kiegyensúlyozottabb csapatunk lenne, mint Rióban.  Az olimpián nagyon közel volt az érem, végül negyedik lett a csapat. Nehéz volt ezen túllépni? Embere válogatja, ki hogyan tudja ezt feldolgozni. Van, aki néhány hét után elengedte ezt a dolgot, más még év elején is cipelte. De most, a vb-felkészülés során senki nem foglalkozik ezzel. Pontosan azok a játékosok fognak bekerülni a vb-csapatba, akiket nem nyomaszt sem az esélyesség terhe, sem semmilyen múltbeli kudarc vagy akár siker. A tavalyi Eb-győzelem is lehet nyomasztó, mert nagyobb az elvárás, de annak is megvan a veszélye, hogy az ember tudat alatt valamit könnyebben vesz. A vb-n mindenképp szeretnénk odaérni a négybe, és éremmel gazdagítani a magyar női vízilabdát.  Paradox módon a tavalyi belgrádi Eb-siker még a foci-Eb alatt is futott egy nagyot az interneten, amikor hirtelen mindenki elkezdte megosztani a diadalról szóló cikkeket. Tényleg paradox volt, mert a mi Eb-nk januárban volt. Érdekes szituáció volt, nevettünk is, de minden ilyesminek örülünk. Az elmúlt időszakban nagyot ugrott a női vízilabda népszerűsége, az Eb után még a férfiakat is megelőztük, ami azért is nagy szó, mert a női vízilabda még nem nyert olimpiai aranyat. De remélhetőleg előbb-utóbb ez is bekövetkezik.