A brazil futball legsúlyosabb kudarca

Mintha tegnap lett volna. Előtte sokan hangoztatták, az utóbbi évtized legkiegyenlítettebb futballfesztiválja lesz. A négyszeres világbajnok brazilok 1998 szál rózsát osztottak szét Párizs utcáin, mondván, ebben az évben az aranyzöld mezeseknek nyílnak majd a virágok, Maradona azt jósolta, előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlik le a vb, a rendező franciák lesznek a befutók. Hát mit mondjunk? Maradjunk annyiban: a dél-amerikaiak csak a döntőig „virágoztak”, a gallok nyerték a World Kupát.

Közben történt egy és más. Mondjuk az, hogy csoportjából nem jutott tovább Spanyolország, Angliának a nyolcaddöntő jelentette az utolsó stációt. Ismét Argentína volt a végzete, akárcsak a 86-os Mondialon, ahol Maradona kézzel „rúgott” egy gólt a szigetországiaknak. Ezúttal Beckham gyermeteg szabálytalansága (finoman törleszteni próbált, mire ellenfele durván rájátszott az esetre, s a bíró kiállította) zavarta meg a csapatot, tíz emberrel csak döntetlenezett, de 11-es rúgásokkal alulmaradt. Az angol sajtó azt írta Beckham cselekedete kapcsán, hogy „tíz hős és egy buta gyerek.” A Franciaország–Paraguay nyolcaddöntőn „lesben állt a hirtelen halál”, finomabban fogalmazva: a hosszabbításban megszületett a vb első úgynevezett aranygólja, amint a gallok belőtték, vége lett a meccsnek; aztán a nyolc között tizenegyesrúgásokkal kiejtették az olaszokat, majd később a vb meglepetécsapatát, a horvátokat győzték le. Az utóbbiakról érdemes elmondani, nagyszerű gárdát alkottak, rámenősen és jól fociztak, bár a siker érdekében néha nem éppen sportszerű fegyvereket (szimulálás, provokatív közbelépések) is bevetettek , mégis megérdemelten lettek bronzérmesek, a szépen és offenzív felfogásban futballozó hollandusokkal szemben szerezték meg a harmadik helyet. Korábban azt a német válogatottat búcsúztatták, amelyről akkor már nem volt érvényes a mondás, hogy ha jól játszanak, világbajnokok, ha nem, akkor a döntőbe jutnak.

Oda, a várakozásnak megfelelően, a „gyilkos” brazilok kerültek, akik ösztönösen is a támadásokat erőltetik. Voltak gyenge meccseik. Kikaptak az antifutbalt játszó norvégoktól, csak 11-es rúgásokkal verték a hollandokat, de például nézőszórakoztató játékkal küldték haza Chilét. A vb előtt egyértelműen Ronaldónak adták a királyi koronát, végül azonban ő lett a döntő szomorú hőse. Zagallo mester rá építette a taktikát, amit sokan kifogásoltak, mondván, a nagy elődök, Pelé és Garrincha idejében is a kollektíva dominált; nem felejtették el megjegyezni, Brazíliának vannak a legjobb játékosai, de a legrosszabbul összeállított csapata.

És eljött a finálé napja, június 12. A franciák egyetlen meccset sem nyertek meg olyan könnyen a vb-n, mint éppen a döntőt, a brazilok teljesítménye szégyenletes volt, méltatlan hírnevükhöz és tudásukhoz. Hihetetlenül idegesen futballoztak. Ez minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy Ronaldo nem volt teljesen egészséges, a döntő előtti órákban még az is bizonytalan volt, hogy beteszi-e Zagallo a csapatba. A világ legjobb játékosa görcsökkel, illetve komoly stresszel küszködött, és csak különböző kezelések után léphetett pályára. Emlékszünk rá, gyakran szenvtelen, szinte fájdalmasan komoly, kedvtelen arccal álldogált a pályán, ahol ütötték, vágták, lökték, leteperték, birkózás közben nem éppen véletlenül mindig ráestek, rátapostak. Más kérdés, hogy a brazilok a felállt védelemmel szemben nem tudtak mit kezdeni, nem voltak elég gyorsak, technikás középpályásaik nem szívesen jártak hátra segíteni a védőknek. Megddöbbenve figyelte az ember, hogy a dél-amerikai klasszisok milyen helyezkedési hibákat követtek el például Zidane két fejesgóljánál.

Szóval nagy dolog történt a döntőben. No nem csak az, hogy a négyszeres világbajnok kikapott, hanem a mód, ahogyan elszenvedte legsúlyosabb kudarcát. Egyszerűen túljátszották. És ez nagy szó. A brazilokat túljátszani? Azt a csapatot lehetett... Pedig a franciák sem csillogtak. Látni kellett azonban, hogy szinte csatársor nélkül is azon kevesek közé tartoztak, akik korszerűen és látványosan futballoztak. No és volt egy abszolút tökéletes és gólerős karmesterük, Zidane, akiről Jacqquet edző azt mondta: „Ha csak 50 százalékra hozza formáját, akkor is bármely játékosomnál értékesebb.” Most is benne bíznak a franciák.

A 16. vb-döntő: FRANCIAORSZÁG– BRAZĺLIA 3:0 (2:0). Párizs, 80 ezer néző. Játékvezető: Belkola (marokkói). Góllövők: Zidane (28., 45.), Petit (93.). Franciaország: Barthez–Thuram, Lebouf, Desailly, Lizarazu–Karembeu (Boghossain), Deschamps, Djorkaeff (Vieira), Petit, Zidane–Guivarch (Dugarry). Brazília: Taffarel–Cafu, Junior Baiano, Aldair, R. Carlos–César Sampaio (Edmundo), Leonardo (Denilson), Dunga, Rivaldo–Bebeto, Ronaldo.