5 ok, hogy Szlovákia miért győzte le Spanyolországot

1. Kozák taktikájaJán Kozák szövetségi kapitány erre a mérkőzésre is megtalálta az ideális taktikát: három védekező középpályással, gyakorlatilag csatár nélkül állt fel a spanyolok ellen. Ezzel a húzással a támadások vezetését is segítette, mert a felfutó védők helyett mindig volt beugró, nem maradtak lyukak a védelemben egy-egy kontra után. Marek Hamšík ezúttal elöl játszott, s bár saját bevallása szerint annyira nem érezte jól magát ebben a szerepben, kiválóan helytállt, ezúttal címeres mezben is maradéktalanul igazolta klasszisát. A Napoli kapitánya volt az egyetlen, akinek nem kellett védekeznie, egyébként a két szélső, Mak és Weiss is kivette a részét a védőmunkából. (Weiss halványabb volt a nem teljesen egészséges Maknál, de az igyekezetet tőle sem lehetett elvitatni.) Kozáknak a cserék is bejöttek, a győztes gólt két friss ember, Ďuriš és Stoch hozta össze. 2. Motiváció és odaadásA spanyolok nem becsülték le a szlovákokat, de nem volt kétséges, hogy a hazaiak sokkal motiváltabbak. A világ- és háromszoros Európa-bajnok spanyol válogatott nyolc éve nem kapott ki selejtezőn, idegenben 17 kvalifikációs meccsen nem talált legyőzőre. A szlovákokat fűtötte a bizonyítási vágy, számukra ez volt az év meccse, míg a vb-kudarc után megfiatalított spanyolok számára a zsolnai találkozó csak egy volt a sok közül. Mindez a pályán is meglátszott: Škrtelék elképesztő odaadással játszottak, belevetődtek a lövésekbe (összesen kilencet blokkoltak), rendkívül koncentráltan védekeztek. A fájdalommal nem törődtek: Hamšík és Mak is betegség után hajtotta végig a meccset. Az utolsó percekben három hazai játékos is görcsöt kapott, Kozák pedig már csak egyet cserélhetett, de a másik két futballistában fel sem merült, hogy idő előtt lejöjjön a pályáról.  3. KapusteljesítményMatúš Kozáčik brillírozott, Iker Casillas lepkézett. Hiába birtokolták többet a labdát a spanyolok, hiába volt a kapura tartó lövések aránya 10:4 a vendégek javára, a címvédő Európa-bajnok csak egy gólt szerzett, a szlovákok meg kettőt. Kozáčik parádézott, hihetetlen bravúrokat mutatott be, az első félidő végén és a második félidő elején több tiszta góltól mentette meg csapatát. Casillas ezzel szemben benézte Kucka lövését (a labda rafináltan csavarodott, de ezt a lövést a négy évvel ezelőtti Casillas magabiztosan fogta volna), aztán már a kapu mellé tartó labdákra is vetődött… Szomorú volt így látni a világ egyik legjobb kapusát. A spanyol csapatkapitány a győztes gól előtt sem állt a helyzet magaslatán, sokáig habozott, hogy kifusson-e, pedig Stoch elől megszerezhette volna a labdát. 4. Spanyol hullámvölgyA spanyolok továbbra is hullámvölgyben vannak, de nevezhetjük a jelenséget generációváltásnak vagy átalakításnak is. Teljesen természetes, hogy egy válogatott öt-hat évnél tovább nem nagyon uralhatja a világfutballt, így a spanyol szárnyalás megszakadása is várható volt. A brazíliai világbajnokság után egyértelművé vált, a tiki-taka kora lejárt, fiatalítani kell. Xavi, Xabi Alonso és David Villa visszavonult, Iniesta magára maradt, látszik rajta, hogy Xavi nélkül nem érzi magát olyan jól a pályán. A spanyolok továbbra is a csoport favoritjai, de most nem verhetetlenek, és a szlovákok ezt tökéletesen kihasználták. 5. A közönségSzép dolog, amikor egy szurkolótábor akkor is drukkol, ha épp nem megy a játék. De az egészen frenetikus, amikor a játékot látva a közönség spontán jön tűzbe, és folyamatos az energiaáramlás a pálya és a lelátó között. A spanyolok ellen a zsolnai szalonközönség is tombolt. A focisták harciassága és küzdőszelleme a nézőkre is átragadt, a szakadatlan ütemes taps pedig még jobban űzte-hajtotta a játékosokat. Zsolnán is lehet igazi futballhangulat, csak igazi futball kell hozzá.